Századok – 1969

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 242/I

KKÓN1KA 245 következő években megjelent és a kérdést elvi szinten felvető tanulmányai. Időközben ő maga is, főként az Akhamenida-kori Irán és a perzsa uralom alatt álló Egyiptom társadalomtörténetére vonatkozó kutatásai során arra az eredményre jutott, hogy azok a társadalmi terminusok, amelyekről régebben azt vélték, hogy rabszolgákat jelentenek, valójában „jogilag függő helyzetben levő személy" fogalmát foglalják magukba. Az ókori Keleten, ahol a despotikus állam korlátlanul rendelkezett az alattvalók munkaerejével — éppen annak alapján, hogy ezeknek nem volt földtulajdonuk —, nem is volt szükség a rabszolgaság általánossá tételére, hiszen az égyszerűbb szervezési módszerekkel is biztosítható volt a nagy munkálatok elvégzése. Egyetértett az előadóval abban, amit a rabszolgatartás uralkodóvá válásának kritériumairól mondott; s termékeny gondolatnak minősítette az „ázsiai termelési mód" fogalmának kiterjesztését a görög fejlődés korai szakaszaira, bár hangsúlyozta, hogy itt még sok részletkutatásra lesz szükség, A korai hellénisztikus Egyiptomra vonatkozó kutatásai is arról győzték meg, hogy nem lehet egymástól élesen elválasztani a „keleti" és a „görög" ill. hellénisztikus viszonyokat. Az előadás vitájában többen részt vettek: Dobrovics Aladár, Perényi József, Sarkadi János és mások. Az ülés Harmatta János zárszavával ért véget, aki hangsúlyozta, hogy az ázsiai termelési módnak, mint a rabszolgatartást megelőző fejlődési stádiumnak újra-felfedezése mindenképpen lehetővé teszi azt, hogy a korai osztálytársadalmakat dogmatikus megkötöttségek nélkül, a maguk sokrétűségében és differenciáltságában, a forrásadatok elfogulatlan és filológiai pontosságú értelmezéséből kiindulva vegyük vizsgálat alá, és csak a részletkutatások összegezése után igyekezzünk eljutni a mennél szélesebb általánosításokig. Â tanári tagozat hírei A Magyar Történelmi Társulat tanári tagozatának 1968. november 15-i felolvasó ülésén Milei György, a Párttörténeti Intézet főmunkatársa „A KMP megalakulásának néhány kérdése" címmel tartott előadást. Bevezetőül arról szólt, hogy századunk első évtizedeiben kettős — polgári demokratikus és szocialista — feladat várt forradalmi megoldásra a magyar társadalomban. E feladatok következetes véghezvitele kizárólag a proletariátustól volt várható. Az MSzDP vezetői azonban nem ismerték fel e kettős feladatot s a munkásosztály szerepét. Lemondtak az első feladat forradalmi megoldásáról is. így az MSzDP alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a munkásosztályt az előtte álló harcra felkészítse, vezesse. Különösen világossá vált ez az első világháború végén, amikor hatalmas népmozgalmak előkészítették, majd megindították a napirenden levő társadalmi feladatok végrehajtását. A továbbhaladás azonban megkövetelte a célt, az utat ismerő, a tömegeket forradalmi harcra előkészíteni ós vezetni képes proletárpárt életrehívását. Ennek előfeltételei értek meg a munkásosztály 1917 -1918-as ismert harcaiban, valamint e küzdelmek során a mozgalomban itthon és Szovjet-Oroszországban kialakult forradalmi nézetek, csoportok megjelenésével, majd összekapcsolódásukkal. Az előadás a továbbiakban részletesen ismertette az itthoni magyar munkásmozgalomban 1917 — 1918 során ismét megerősödő, illetve létrejövő különböző, a reformista pártvezetőséggel mindinkább szembekerülő csoportok összetételét, nézeteit, tevékenységét. Az új kutatások alapján kiemelte Szabó Ervin jelentős szerepét a baloldal kikovácsolásában, valamint e csoportok közeledését a bolsevik nézetekhez és taktikához. 1918 októberében, s különösen novemberében az ellenzék már nem csupán részkérdésekben bírálta az MSzDP politikáját, de egész stratégiáját megkérdőjelezte, sőt saját válaszait is kidolgozta. Ebben az időben kezdetét vette az MSzDP-től való szervezeti eltávolodásuk és egymáshoz való közeledésük. Ezen az alapon vált lehetővé, hogy a Szovjet-Oroszországból 1918 november második felében hazatért hadifogoly kommunisták, akik többségükben maguk is a háború előtti magyar munkásmozgalom vezetői, harcosai voltak — gyorsan szót értettek a hazai baloldali csoportok tagjainak többségével. Az előadás vázolta az OK(b)P Magyar Csoportjának tevékenységét — a szovjethatalom védelmében kifejtett erőfeszítéseit, a bolsevik eszmék elsajátítása ós terjesztése terén elért eredményeit —, amelyekkel jelentősen hozzájárult a magyar munkásmozgalom forradalmasításához, előrehaladásához. Az előadó aláhúzta Kun Béla kiemelkedő szerepét a lenini nézetek, a bolsevik taktika nemzetközi jelentőségének felismerésében, a magyarországi helyzetre való alkalmazásában, és vitába szállt a korábbi években elterjedt nézetekkel, amelyek lebecsülték Kun Béla szerepét 1918-1919 harcaiban. Befejezésül Milei György kiemelte: a forradalom szocialista irányba történő továbbfejlesztése kérdésében való egyetértés biztosította, hogy a munkásmozgalom forradalmi