Századok – 1969

Figyelő - Bölöny József: Pihent szemmel – az olvasó érdekében II. 229/I

FIGYELŐ 235 ..." A helyesen alkalmazott „rendszerint rövid életű" jelző mellett a „rövid ideig uralkodó" már csak alliteráció révén kerülhetett a mondatba. Téves alkalmazását bizonyítják a közvetlenül utána közölt adatok. Az Árpádok korában igazán nem nevezhető „rövid ideig tartónak" II. István 15 éves, II. Béla ós III. István 10—10 éves és II. Géza 21 éves ( !) uralkodása. Az egymást követő 4 király összesen 56 évig uralkodott, ami ma sem marad el az átlagtól, „egy Rogerius nevű nagyváradi olasz pap ..." Szabatosabban: az olasz származású Rogerius nagyváradi kanonok. „az 1301—1308-ig tartó interregnum (királytalan kor) idején ..." Három királyunk is volt ezalatt! Az interregnum tehát itt nem trónüresedést (királytalan kort) jelent, hanem azt az átmeneti időszakot, amelyben „egyik trónkövetelő — helyesebben ellenkirály — sem tudta helyzetét megszilárdítani," amint ezt az utolsó mondat helyesen közli. Endre meggyilkolásakor Johanna már nem „trónörökösnő" volt, hanem királynő. 1343-ban lépett trónra, a gyilkosság 1345-ben törtónt. „Szapolyai János, aki testvérét veszítette Mohácsnál, s a távolmaradásért nem tehető felelőssé, úgy látta, hogy most végre nyitva áll előtte az út az áhított korona elnyerésére." Szerzőknek legalább valószínűsíteniük kellett volna azt a köztudomással és a logikával ellentétes értékelésüket, hogy Szapolyainak nem róható fel távolmaradása a mohácsi csatasíkról. Annál is inkább szükség lett volna erre, mert alá nem támasztott állításuk ellen maguk szolgáltatnak szinte tökéletes logikai érvet ugyanannak a mondatuknak befejező mellékmondatáyal. Nem „a rendek mondatták le 1608-ban Rudolfot", hanem Mátyás főherceg kényszeritette őt lemondásra a család nevében fegyverrel. Nem forradalom volt tehát, legfeljebb palotaforradalom. A Habsburgok a spanyol örökösödési háborúban nem „megszerezni", hanem megtartani akarták a spanyol trónt, melynek már 1516 (részben már 1506) óta a birtokában voltak. A nádorrá választott Sándor Lipót főherceg nem „a legkisebb fia" volt a királynak, hanem csak a negyedik. Öccse, a király hetedik ( !) fia, József fhg. követte őt tragikus halála után a nádori szókben. Ezzel azonban korántsem merült ki a király fiainak száma. A kilencedik ( ! !) és most már csakugyan a „legkisebb" vagy szabatosabban: a legfiatalabb fiú Lajos fhg. volt, később a Staatskonferenz elnöke. A kvóta nem „33 százalékra", hanem 36.4%-ra emelkedett az utóbbi időben. Egy másikból: Salamon nem volt „trónörökös", csak királyfi vagy királyi herceg. Trónörökös csak az örökös királyságokban van; nálunk 6 századdal később. ,, László a kihalt horvát uralkodócsaláddal való rokonság jogcímén elfoglalta a Dráva és a Száva közt elterülő Szlavóniát." 1. László sógora, Zvojnimir bán nem tartozott a horvát uralkodócsaládhoz. 2. Ez tehát nem halt ki vele, hanem éppen ennek mellőzésével jutott trónra házassági kapcsolata révén. 3. Özvegye, Ilona, a halálával bekövetkezett horvátországi trónvillongások miatt kérte fivérének, Lászlónak a segítségét, 4. aki tehát nefri „Szlavóniát" foglalta el, hanem Horvátországot. 5. Szlavónia akkor nem a Dráva és a Száva közt területet jelentette, hanem a Drávától az Unnáig ós a Verbászig terjedőt. 6. Ennek az ún. régi Szlavóniának a túlnyomó része már a honfoglalás óta Magyarországhoz tartozott, minden önállóság vagy önkormányzat nélkül. 7. A Dráva—Száva köz keleti része négy magyar megyéből állott 1868-ig, bár már korábban kezdték ezt a területet Szlavóniának nevezni a később Horvátországnak nevezett régi Szlavónia helyett. 8. A László által meghódított régi Horvátország a Száva és az Unna folyón túl terült el. Hozzátartozott a későbbi Boszniának és Dalmáciának egy része is. „ . . . Itáliában ezután a császárt csak olyan haszontalan ós idejét múlt kiváltságok illették meg, mint például a lovaggá ütés." A helyes jelző: komoly jelentőség nélküli. A lovagkorban mégsem lehet a lovaggá ütést „idejét múlt" kiváltságnak nevezni. Nyilván nem tartották ezt akkor „haszontalannak" sem. Egy harmadikból: Kölcseyt „kisgyermek korában sok csapás érte. Szülei korán elhaltak ..." Csak atyját vesztette el kisgyermek (6 éves) korában. Anyja, Bölöny Ágnes halálakor már felnőtt ifjú volt.