Századok – 1969

Figyelő - Bölöny József: Pihent szemmel – az olvasó érdekében II. 229/I

FIGYELŐ 231 egy évszázad alatt példátlan módon, azonnali hatállyal történt, de csak utólag — és akkor is meglehetősen burkolt formában — nyilvánosságra hozott távozásának okára és körülményeire. Felmentését a képviselőháznak is csak a rákövetkező negyedik ülésén jelentették be. A március 10-i, 11-i és 12-i ülésen a kormány részéről senki sem volt jelen. A március 19-i ülésen végre megjelent az új miniszterelnök és nyolc minisztere. Az egyes miniszterek névsora már nem mindig ilyen folyamatos. Többször találunk megszakítást, anélkül, hogy áthidalná ezt a hivatalos lapban közzétett ideiglenes megbízatás. Összesen 7 ilyen megszakítás fordult elő: Wenckheim, Pauler, Szende, Ráday, tíedekovich (1879 — 89 közt) çs Horánszky (1902) miniszterek halálával 2—16 napos időtartammal. 1902 — 44 közt már csak egyszer fordult elő ilyen hézag: 1942-ben Győrffy-Bengyel halála és Reményi-Schneller ideiglenes megbízatása közt 6 nap telt el. Meglehetősen gyakori eset, hogy a miniszter második tárcára történt kinevezésekor a korábbi miniszteri teendőinek ideiglenes ellátására kap megbízatást. A miniszterek névsorában célszerű ennek feltüntetése, az egyes miniszterek életrajzában és miniszteri működésük minden egyéb kimutatásánál azonban teljesen felesleges lenne és csak zavarólag hatna. Korábbi tárcájának hivatali teendőit ugyanis épp úgy látja el ideiglenes minőségben a miniszter továbbra is, mintha nem is kapott volna másik miniszteri kinevezést. Ezeknek a tényleges helyzetet tükröző és logikus szabályoknak önkényes mellőzése vezetett pl. arra a kényszeredett megoldásra, amely ,,1905. jan.—jún. 18." Tisza Istvánt ideiglenes miniszterelnökként tünteti fel, holott nem kapott megbízatást a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátására, hanem a lemondást elfogadó királyi kézirat csak a szokásos záradókot tartalmazta, meghagyván, „hogy az egyes miniszterek hivatalos működésüket további legfelsőbb elhatározásig — végleges felmentésükig — folytassák". Ennek a lemondásban levő időszaknak a külön feltüntetése tehát épp oly felesleges és zavaró ebben a kivételesen hosszú ideig tartó esetben is, mint a rövidebb átmeneti állapotoknál. Ha azonban egy időrendi áttekintés mégis szükségesnek tartja ennek a valóban példátlanul hosszú ideig tartott átmenetnek hangsúlyozott kiemelését, nem ideiglenes, hanem lemondásban levő miniszterelnökként kell feltüntetnie Tiszát, de csak. február li-től, a lemondás elfogadásának napjától. Hangsúlyozzuk, hogy a miniszterek hivatalban létének pontos idejét is feltüntető minden névsor számos hibát tartalmaz, beleértve a Tiszti Címtár és a parlamenti almanachok névjegyzékeit is. Ezeknek adatról-adatra történő ellenőrzés nélküli átvétele tehát tovább szaporítja, illetve állandósítja a hibákat és további hibaforrásokat nyit meg. Minthogypedig a jegyzetszerkesztőtől csakugyan nem kívánható meg, hogy minden egyes időpontot külön-külön ellenőrizzen, illetőleg önállóan állapítson meg, sőt még a lexikonok ós a történelmi munkák szerzőitől sem,—ezeknek a számbelileg talán legjelentékenyebb hibáknak az állandó ismétlődósét és lavinaszerű terjedését csak egy olyan teljesen átdolgozott névjegyzék zárhatja ki, melynek minden időpontja külön-külön egyeztetés alapján pontosan megfelel a kinevező, illetve a felmentő kéziratok kibocsátási napjának. A kizárólag ily módon megszüntethető és kiküszöbölhető hibák elképesztően nagy számának illusztrálására egy lexikonkötetben futólagos átlapozással 95 olyan hibát számoltam össze, amely a miniszterek működési idejével, és 62 olyat, amely egyéb személyi adataikkal kapcsolatos. Csak Burián címszó alatt 4 — 4, Walko alatt pedig 4—5 a kétféle hibák száma; egyedül Sztójay címszó alatt 9 olyan hiba található, amely személyi adataival kapcsolatos. Hogy pedig a miniszterek működési idejének a feltüntetésénél milyen jelentősége lehet egy nap tévedésnek is, szemléltetően mutatja Bárdossynak nemcsak miniszterelnöki felmentése, hanem kinevezése is, ami a lexikon szerint „1941. április 4-én" történt. Teleki halálának pontos idejét ennek körülményei és következményei meglehetősen a köztudatban tartották: április 3. Még pontosabban: az április 3-ra virradó éjszaka. Az utód azonnal iörtént kinevezésének minden személyi és tárgyi magyarázatát meghamisítja a kinevezés időpontjának egy nappal későbbi feltüntetése. További illusztráció: egy időrendi áttekintésben 25 az első és 10 a második csoportba tartozó hibák száma. Az utóbbiaké ugyancsak 10 ugyanennek a munkának a név- és helysógmutatójában. Ezek jelentősebb eseteivel találkozni fogunk az egyes csoportosításokban. Említettük már, hogy a hibák oka nem mindig a felületesség. Gyakran éppen az ellenkezője: a túlzott igyekezet a magyarázatra vagy valószínűsítésre. Kettős a hiba veszély akkor, ha az ilyen kombináció alapjául is csak természetesnek vett, vagy feltételezett, de kellőképpen nem ellenőrzött adatok szolgálnak. Számtalan példát találunk erre is. így a már bevezetőként átlapozott egyetlen kötet alábbi címszavaiban : Aelirenthal közös külügyminisztert ,, . . . 1912 januárjában súlyos betegsége (fehérvérűség) miatt felmentették hivatalából, néhány hétre rá, 1912. február 17-én meghalt."