Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

FOLYÓI К ATSZEMLE 221 nem adnak útlevelet a stockholmi küldötteknek, végleg meghiúsította a béke reményét, egyben Oroszországban tovább gyengítette a kormány hitelét a tömegek előtt. — JOSEPH О. BAYLEN két publikálatlan levelet közöl 1879-ből, melyeket Strossmayer küldött Olga Novikovnak, az angol— orosz együttműködés arisztokrata pártolójának, akinek része volt abban, hogy Gladstone a balkáni kérdésben törökellenes álláspontra helyezkedett (468 — 473. 1.). A levelekből kitűnik Strossmayer antiszemita és konzervatív gondolkodása. — CHAPLES E. TIMBERLAKE a leningrádi zemsztvokiadványok gyűjteményét ismerteti (474 — 478. 1.), hangsúlyozva a forrásanyag jelentőségét. — J. G. HISTORISCHE ZEITSCHRIFT 1967. 205. köt. 1. szám. — WALIHER KIENAST: Ma-gnus=idősebb ( 1 —14.1.) abból a megfigyelésből kiindulva, hogy a nyugati francia, normann, német krónikákban azonos keresztnevek mellett gyakorta szereplő Magnus = nagy elnevezés nem vonatkozhat az illetők történelmi nagyságára, amire vonatkozólag semminemű bizonyíték nincs, arra a következtetésre jut, hogy a „Magnus" jelző apa és fiú, ill. testvérek viszonylatában egyszerűen „idősebb"-et jelent. Az ellenkezőre is akad példa pl. I. vagy Nagy Ottó esetében, akinek „Nagy" jelzője a német-római császárság megalapításából ered, s végső fokon Nagy Károlyra, az első nyugat-római frank császárra vezethető vissza. — EUGEN OSKAR KOSSMANN a lengyel parasztok és szabadságjogaik történetét vizsgálja (15—45. 1.). — EBERHARD NAUJOKS Bismarcknak a kormánysajtó megszervezése körüli tevékenységét ismerteti (46 — 80. 1.). — ULRICH NOACK: Liberális eszmék az I. vatikáni zsinaton (81 — 100. 1.) az angol kormány vatikáni zsinati megfigyelőjének, Acton lordnak 1869—70-i római tevékenységét ismerteti a lord és a neves dogmatörténész, a vatikáni zsinat után az ókatolikus szekta megalapítója, Ignaz von Döllinger levelezése alapján. A lordnak nagy szerepe volt a csalatkozhatatlansági dogma ellen állást foglaló liberális egyházi ellenzék összetartásában és eszmei befolyásolásában. 205. köt. 2. szám. — A szám történeti visszaemlékezéseknek, ill. történész portréknak van szentelve. LOTHAR WICKERT: Theodor Mommsen és Jakob Bernays (265 — 294. 1.) Mommsen születésének 150. évfordulója alkalmából a német zsidóság történetére vonatkozólag közöl adatokat. — HEINZ GOLLWITZER: Karl Alexander von Müller 1882—1964 (295 — 322. 1.) a müncheni egyetem nemrégiben elhunyt bajor és német történettel foglalkozó professzoráról közöl nekrológot. — FRIEDRICH HER-MANN SCHUBERT: Franz Schnabel és a XX. század történettudománya (323 — 353. 1.) a neves kultúrpolitikusnak, a müncheni egyetemen a legújabbkori történelem tanárának életművét méri fel. 205. köt. 3. szám. — HANS-JOACHIM SCHOEPS: Metternich harca a forradalom ellen (529 — 565. 1.) Metternich ós Wittgenstein herceg porosz miniszter 1830-as években lefolyt, a nemzetközi politika, belpolitika, kultúrpolitika, szellemi élet széles köreit érintő, eredetiben is közölt levelezésének tükrében Metternich forradalomellenességének világnézeti alapjait tárja fel. — LOTHAR ALBERTIN: A liberális pártok felelőssége a nagy koalíció meghiúsulásáért 1921 őszén (566 — 627. 1.) a weimai'i demokrácia 1921 őszi, 1922 eleji funkciózavarait ismerteti. 1921 őszén a liberális pártok, a DDP és a DVP kezében volt a belpolitikai válság megoldásának kulcsa egy nagy koalíció létrehozásának formájában. A liberális pártok azonban a Reichsverband der deutschen Industrienak a jóvátétel és a hitel kérdésében tanúsított ellenzéki politikája hatására meghátráltak a nagy koalíció perspektívája elől anélkül, hogy bármiféle alternatív megoldást javasoltak volna. A politikai élet és a diktatúrára törekvő gazdasági élet között ezzel olyan szakadék támadt, amelyet később csak Stresemann-nak sikerült áthidalni. — WERNER CONZE: Adenauer visszaemlékezései (628 — 634. 1.) a visszaemlékezések első két kötetét ismerteti az általános elismerés keretén belül elég erős irodalmi, politikai és történelmi jellegű kritikával. Irodalmi szempontból elég száraz, csiszolatlan munkának tartja. Történelmi szempontból elsősorban a teljességre való igény hiányát, a szereplők néhány kivételtől eltekintve elmosódott, sematikus rajzát kifogásolja. Politikai szempontból megkérdőjelezi Adenauer koncepciójának nemcsak korunkban, de még 1945-ben való értékállóságát is, különösen Németország kettéosztásának elkerülhetetlenségét illetőleg. — B. VIERTELJAHRSCHRIFT FÜR SOZIALUND WIRTSCHAFTSGESCHICHTE 1967. 54. köt. 2. szám. — HEKTOR AMMAN: Sankt Trauten (145—186. 1.) a hasonnevű posztónak nevet adó flamand város történetét ismerteti. — JAKOB VON KLAVEREN: A ,,fekete halál" gazdasági kihatásai (187 — 202. 1.) Keynes pénz—kereslet elméletének konkrét alkalmazásával lényegében Friedrich Lütge elméletét igazolja, aki a XIV— XV. századra a városi felvirágzás és a mezőgazdasági hanyatlás megosztott konjunktúráját tartja jellemzőnek, s mindkét