Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

222 FOLYÓI It ATSZEMLE tényezőt a lakosság felét elragadó 1350 — 1400-i pestisjárványra vezeti vissza. A mezőgazdasági hanyatlást döntő mértékben a munkaerőhiány okozta, a városi felvirágzást pedig az elpusztultak vagyonának rokonaik kezén való felhalmozódása s — legalább is az első időben — a halál árnyékában kiviruló, a fogyasztást és a luxust szolgáló mohó óletélvezet. A mezőgazdasági hanyatlás 1400—1450 közt érte el mélypontját, s a városok virágzása rövidebb ideig tartott, mint azt Lütge fel-tételezte. — HERMAN VAN DER WEE: A növekedés és a stagnálás jelentősége a XVI. századi antwerpeni és dél-németalföldi gazdaság fényében (203 — 249. 1.) részletes analízissel bizonyítja a dél-németalföldi gazdaság haladó jellegét a XVI. században. Az infrastruktúra itt rendkívül modern volt. Brabantban és Flandriában hosszú időn át nőtt a termelés ós a fejenkinti reáljövedelem városban, vidéken egyaránt. Ez a növekedés azonban a század vége felé kumulative már nem folytatódott, strukturális természetű okokból. Az agrárgazdaságban az élelmiszerkínálat alapjában véve nem volt rugalmas, túlságosan a gabonához kötődött, a hazai termelés megújítása szorosan az agrármunka intenzivizálódásához kapcsolódott, a tengeri úton történő gabonaszállítást pedig a megmerevedő politikai és gazdasági struktúra gátolta. Az ipari szektorban a század közepén kialakult szűk keresztmetszet útjában állt mindennemű technológiai újításnak. A külkereskedelem sebezhetősége ós a gyarmatosítás primitív jellege nem tudta tartóssá tenni az exportkereslet ösztönzéseit. így következett be a gazdasági növekedés megmerevedése Németalföld déli részén. 54. köt. 3. szám. — WOLFGANG ZORN a Rajna-tartomány gazdasági struktúráját vizsgálja az 1820-as években (298 — 324. 1.). — C. FOHLEN mennyiségi megközelítéssel a jelenkori francia gazdasági és társadalmi helyzetet elemzi (325 — 335. 1.). — ROLF SPRANDEL: AZ Ypern-környéki posztógyártásról (336 — 340. 1.) G. Espinas és H. Pirenne a flandriai posztógyártásról kiadott dokumentumgyűjteménye II. része I. kötetét ismerteti kritikai megjegyzések kíséretében. A forrásanyag három nagy csoportot ölel fel: 1. statútumokat, 2. urasági ós kommunális számlákat ós 3. földesúri kiváltságokat. A recenzens fő kritikai kifogása a kiadvánnyal szemben az, hogy a XV. századi konjuktúra motívumairól a közölt dokumentumok és magyarázatok nem adnak világos és egyértelmű képet. E téren újabb kutatásokra van szükség, amelyeket a jelen dokumentumgyűjtemény nagy- mértékben megkönnyít. — B. VIERTEL JAHRSHEFTE FÜR ZEITGESCHICHTE 1967. 4. szám. - DIETMAR ROTHERMUND : Történettudomány és fejlődés -politika (325 — 340. 1.) az egyetemes történet értelmezésének két alapvető irányzatából indul ki. Az egyik a történelmet az értelem előrehaladó fejlődési folyamatának látja, a másik a történelem egyik vagy másik múltbeli megnyilvánulásának példaképszerű lezártságát s folytatásának kötelezettségét hangsúlyozza. A második felfogás nagyobb megértést mutat az Európán kívüli történések iránt, mint az előbbi. A két irányzat ritkán jelentkezik tisztán, Marxnál pedig összefonódik. Ő elismeri az egyes történeti korszakok mélyén meghúzódó hanyatlási tendenciákat, ezekben azonban egyben az új korszak csíráit is meglátja; az egész folyamatot tehát végső fokon az értelem perspektívája alá rendeli. A továbbiakban a szerző kétségét fejezi ki Max Weber ideáltípusainak történeti alkalmazhatóságát illetően, s helyette a. strukturális és folyamat-elemzést egyaránt lehetővé tevő, önmagát folyamatosan korrigáló ún. katatípusos eljárást ajánlja, amelyet L. Wittgenstein dolgozott ki. Énnek továbbfejlesztéseként értékeli a R. Joachimsen által kifejlesztett infrastruktúra-elméletet, amely a fejlődést a gazdasági integrációs fok ós a gazdasági tevékenységi színvonal közt fennálló feszültségből vezeti le. — HORST GIES: A Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt és a mezőgazdasági szervezetek a weimari köztársaság utolsó szakaszában (341 — 376. 1.) azt a nagyarányú politikai szervezőmunkát és programadó tevékenységet ismerteti, amellyel a párt agrárpolitikai apparátusa elsősorban R. Walther Darré vezetésével rendkívül rövid idő alatt, 1930—1933 közt behatolt a mezőgazdaságba, az egész birodalom területén kiépítette agrár-politikai hálózatát, s felsorakoztatta maga mellé a parasztságot. Ennek a munkának legfőbb állomásai a Brüning-és a Schleicher-kormány mezőgazdaságpolitikája, annak irányítói ellen folytatott féktelen demagóg kampány és a mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetek felső vezetésének kézbekerítése volt. A nemzeti szocialisták legnagyobb sikere ezen a téren a Reichslandbundnak a német nemzetiektől való elhódítása. Ennek a szervezőmunkának az elismerését jelentette, amikor Darre mint birodalmi parasztvezér 1933. június 30-án átvette a birodalmi élelmezésügyi és mezőgazdasági minisztérium vezetését. — DALE С. THOMSON: Kanada német politikája 1945 óta (377 — 402. 1.) az erre vonatkozó dokumentumanyagot közli. — IFJ. HENRY ASHBY TURNER: Stresemann egy beszéde Locarno-