Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

220 FOLYÓI It ATSZEMLE tozásáról eddig tudtunk. — M. YARDENI az 1602-ben lezajlott párizsi ügyvédsztrájk történetét tárgyalja (481 — 607. 1.). Bevezetésképpen szól az „ügyvédi rend" társadalmi összetételéről, egyre romló viszonyáról a Parlamenttel, majd rátér a sztrájk okaira: a XVI. század legvégén a hivatalok árubabocsátásával feltartóztathatatlanul megindult az ügyvédek tekintélyének hanyatlása, 1600 körül már csak hagyományaik adtak nekik valami súlyt. E „mítoszt" s vele együtt létalapjukat fenyegette az 1602-ben jövedelmeik számbavételét elrendelő törvény: fizetett alkalmazottá való lesüllyesztésük kísérletére válaszoltak munkabeszüntetésükkel. — R. ROBIN: A proletariátus Sémur en Auroisban 1789-ben (508-617. 1.) a nép, illetve a proletariátus fogalmának jelentését a korabeli és a mai történészek különböző megállapításai alapján tisztázva, figyelmét a különböző alsóbb városi néprétegek öszszetételének, szerepének, súlyának meghatározására fordítja. — R. DUFRAISE: Vámrendszer, blokád, kontinentális rendszer (518 — 643.1.) összefogaló képet nyújt mindarról, amit 1913 óta a történészek Napóleon nagyszabású angol-ellenes gazdasági háborújáról írtak. Elemzi és értékeli a forráskiadásokat és feldolgozásokat. Következtetése szerint a rendszer belső ellentmondásai — a vámpolitika és a blokád egymás ellen hatottak — okozták az egész kísérlet eredménytelenségét. Lényeges az a különbségtétel, amely a cikk alapján a protekcionista vámrendszer, a gazdaságon kívüli kényszert jelentő blokád s a komplex gazdasági-társadalmi összetevőkből alkotott „kontinentális rendszer" fogalmai között válik szükségessé. — В. O. SLAVIC REVIEW. 1967. 1. (márc.) sz. -Symposium címmel vitát közöl (1 — 28. 1.) a szocialista országok tanulmányozásáról. — HENRY L. EATON: Kataszterek és cenzusok Moszkvában (54—69. 1.) a moszkvai egyenes adózás alapjául szolgáló felméréseket ismerteti, melyek az 1480 és 1717 közötti évek igen jelentős forráscsoportját alkotják. Tárgyalja ezek használhatóságát, megbízhatóságát, figyelembe véve az adatszerzés módszereit és a feljegyzés elkerülésére való törekvéseket, ismerteti a hiányokat és ezek pótlásának módját más iratanyagok felhasználásával. — ROBERT V. DANIELS: A szovjet történészek készülnek az ötvenedik évfordulóra (113—118. 1.) a csereegyezmény keretében a Szovjetunióban egy évet töltött kutató beszámolójátközii. 2. (jún.) szám. — STAVRO SKENDI: Kryptokereszténység a Balkánon az ottomán uralom alatt (227 — 246. 1.) azokkal foglalkozik, akik áttértek ugyan a mohamedán hitre, de otthon titokban megőrizték kereszténységüket. 1338-as nicaea-i első jelentkezésüktől tárgyalja helyzetüket Cipruson, Krétán, Bulgáriában, Albániában és Szerbiában. A katolikus egyház mereven, elítélően vélekedett róluk, míg az orthodox inkább megértő, segítő volt. — DAVID MACKENZIE: A turkesztáni Kaufman: igazgatási rendszerének értékelése, 1867 — 1881 (265 — 285. 1.) bemutatja Turkesztán első orosz főkormányzójának céltudatos, erőskezű tevékenységét, mellyel úgy állandósította az orosz fennhatóságot, hogy az őt követő tehetetlen kormányzók sem tudták azt felborítani. Módszerei Oroszországban egyaránt váltottak ki dicséretet és kritikát. 3. (szept.) szám. — MARC RAEFF: Ragyiscsev és a dekabristák között (395 — 413.1.) az 1790 utáni negyedszázad szellemi mozgalmait mutatja be. Elveti a szlavofilnyugatos felosztást, lát forradalmi irányzatokat, de ezek fokozatosan radikalizálódó tendenciáját nem látja bizonyítottnak. — ABBOTT GLEASON: Lev Tyihomirov emigrációja és aposztázisa (414 — 429. 1.) az ismert narodnyik 1888-as hazatérésével és monarchistává válásával foglalkozik. — FRANKLIN A. WALKER: Konsztantyin Pavlovics: értékelése (445 — 452.1.). I. Sándor öccsének legfőbb jellemvonását a loyalitásban látja, túlzottnak tartja a brutális voltát hangoztató korabeli véleményeket. — REX A. WADE: A béke argonautái: szovjet delegáció Nyugat-Európában 1917 nyarán (453 — 467. 1.) ismerteti a stockholmi konferencia előkészítéséért tett orosz erőfeszítéseket korabeli sajtóanyag és emlékiratok, elsősorban az egyik delegátus, az eszer Ruszanov visszaemlékezései alapján (kézirat a Hoover Instituteban). A küldöttség céljai megfeleltek az Ideiglenes Kormánynak: különbéke kötése nélkül befejezni a háborút a szocialista érzelmű tömegek követelései alapján, ami lehetővé teszi az orosz kormány konszolidálását. Nehézséget jelentett az angolok és franciák részvételének elérése, követelésük, hogy vitassák meg a háborús felelősség kérdését, és az orosz követelés, hogy a konferencia határozatai kötelezőek legyenek az azon részt vett pártok számára. Július elején Stockholmban találkoztak a központi hatalmak szocialistáival ós a holland —skandináv bizottsággal. Az oroszországi helyzet romlása nehezebbé tette angliai és franciaországi útjukat, megszerezték ugyan a Munkáspárt és a Francia Szocialista Párt igéretét a részvételre, de beleegyeztek a konferencia elhalasztásába. Az augusztus végén tartott londoni szövetséges szocialista konferencia újra szakítást eredményezett a háború ellenzői és folytatói között, majd az angol és francia döntés, hogy