Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

FOLYÓI К ATSZEMLE 217 vezetők egyébként nem becsültek meg kellőképpen. Rámutat arra, hogyan növekedett Nord-megyében a szocialisták befolyása lépésről-lépésre (1893—1898 között a szocialista választási szavazatok 44 ezerről 82 ezerre szöktek). A választási eredményekkel egyidejűleg azonban a guesdeisták nagyobb figyelmet szenteltek a polgári radikális, baloldali csoportosulásoknak, választóknak, s ez visszahatott politikájukra, a reformizmus erősödésére. Az 1898-as választás az előrelépés ellenére is csalódást váltott ki a guesde-i táborban, s ekkor a radikális, forradalmi elképzelések hódítottak tért. Ugyanekkor viszont Jaurès követői is betörtek az északi területekre, s erre a helybeli guesde-ista vezetők is felfigyeltek. (Jaurès annál könynyebben tehette meg ezt 1903 után, mert híveivel együtt a CGT-vel jobb kapcsolatot alakított ki, s a szövetkezeti mozgalomra is nagyobb várakozással tekintett.) Baker számadatokkal is megvilágítja, miért játszott a Nord-i mozgalom olyan nagy szerepet a szocialista párt életében: az 1914. évi törvényhatósági választáson ebben a megyében kapta a párt össz-szavazatának 29%-át, és a 23 megyei képviselőből 10 szocialista volt. A párttagság 17%-a 1914-ben Északról került ki. Baker egy másik mozgástendenciára is figyelmeztet: a szocialistáknak Északon az 1890-es évektől a textiles nagyvárosok: Lille és Roubaix a fellegvára. 1897-ben a két város szocialistái tették ki a megyei össztagság felét, 1905-ben ez az arány 40%-ra, 1911-ben 26%-ra csökkent. Időközben a szocialista taglétszám a megyében emelkedett, de ez Lille környékén következett be, ahol ez egyúttal a jaurèsi felfogás térhódításával járt együtt. Baker érinti azokat a tényezőket is, amelyek a guesde-isták befolyásának hanyatlására vezettek: az elbukott textiles sztrájk, a napilap hiánya, az erős katolikus ellenáramlat, s a textües munkások számának átmeneti csökkenése, új iparágak, új munkás ró tege к feltűnése. A guesde-isták ugyanakkor mégis életteli kapcsolatban tudtak maradni a munkástömegekkel, s éppen ennek során — hangsúlyozza Baker — maguk is átalakultak, közelebb kerültek Jaurèshez és a reformmunka megbecsüléséhez. — M. BERGMAN: A burgonyavész Hollandiában és ennek társadalmi következményei, 1845—1847 (390 — 431. 1.), a hatalmas forrásanyagra felépített tanulmány a termelés adatait, a veszteséget összeveti a bérek mozgásának, az élelmezés alakulásának, az áralakulásnak, a demográfiai mutatóknak, a szegénység statisztikai adatainak alakulásával. Áttekintést nyújt a szociális nyugtalanságokról (ehhez térképet is mellékel), majd bemutatja a kormány és a politikai pártok magatartását a burgonyavész jelenségével szemben. — URSULA RATZ: Levelek Karl Kautsky: Weg zur Macht с. munkájának megjelenésével kapcsolatban (432 — 477. 1.) azt a küzdelmet világítják meg, amely a német szociáldemokrata pártban, a pártvezetőségben, a kiadónál zajlott le, s amelyről ez ideig alig valami vált ismeretessé. Kautsky ebben a nevezetes munkájában a német párt revizionistái ellen lépett fel, akik tagadták a forradalom lehetőségét, Kautsky viszont a militarizmus növekedésére, a háborús válságokra, a gyarmatosításra, a polgári politikusok morális válságára és az ázsiai forradalmak serkentő hatására épített, mikor a forradalmak lehetőségére figyelmeztetett. E vitával kapcsolatosak Kautsky itt mellékelt, Haasenek és Zetkinnek címzett levelei is (a szerző jelzi, hogy a Bebel—Kautsky levélváltás a közeljövőben könyvalakban jelenik majd meg). Az itt közölt 28 levél nemcsak Kautsky, Haase és Zetkin véleményére vet világot, hanem Liebknecht, Mehring, Zietz, Bebel, Molkenbubr, Dietz és a német mozgalom sok más vezetőjének akkori felfogásához is új adalékokat nyújt. A levelek egyúttal azt is érzékeltetik, hogy a „három áramlathoz" tartozók között a kapcsolatok még nein szakadtak, illetőleg merevedtek meg. — J. ANNALES - ÉCONOMIES, SOCIÉTÉS, CIVILISATION. 1967. 3. szám. - A marne-i csata címmel MARC BLOCH-nak, aki egyszerű altisztként harcolta végig az első világháború e fontos fordulópontját, egykorú, nem közzétételre szánt személyes feljegyzéseit olvashatjuk (469 — 478. 1.). — MARCEL BATAILLON a dél-amerikai spanyol conquistadorok 1544 — 48 közötti lázadásának társadalmi-gazdasági hátterét vizsgálja (479 — 494. 1.) A hódítók között folyt belháború tétje az indiánok fölött való rendelkezési jog volt — éppen ekkor indult meg a nemesfémek nagyarányú bányászata ! —, melyet az 1542-es új törvények korlátozni látszottak,* úgy hogy az új alkirály t egyenesen ind ián-barátsággal vádolták utóbb. A harcok, mivel nem annyira a királyi hatalom, vagy valamely elv ellen, hanem a lehetséges riválisok, a többi gyarmatosító ellen folytak, azok megsemmisítését is célul kitűzve, igen véresek voltak, de éppen ezért tudott az új kormányzó, okos taktikával, hamarosan véget vetni a határozott tartalommal nem rendelkező mozgalomnak. — ANDRÉ FERMIGIER: Cocteau és Párizs 1920 (495 — 513. 1.) J. Cocteau 1926-ban megjelent „Rappel à l'ordre" с. cikkgyűjteménye — a két háború közötti időszak legjelentősebb művészetkritikai műve — keletkezésének története az első