Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

216 FOLYÓIKAT,SZEM LE Forradalom új lökést adott a jugoszláv mozgalomnak, új helyzetet teremtett. Zavarba hozta Szerbia uralkodó köreit, akik politikájukban a cári Oroszországhoz igazodtak. Most a nagy szerb eszme helyett erősebben a jugoszláv mozgalom felé orientálódnak. A Monarchia délszláv burzsoáziája a Monarchia küszöbön álló szóthullása és a nagy tömegmozgalmak hatására kezdett orientálódni a jugoszláv egyesülés felé, taktikázott, a Monarchia politikai körei az általánosan kedvezőtlen helyzetben kénytelenek voltak ezt tűrni. A Monarchiából a háború elején emigrált, s kezdettől fogva az Antantra támaszkodó jugoszláv emigráns csoport, a Londoni Jugoszláv Komité, valamint az észak- és dél-amerikai, elsősorban horvát mozgalom csak a háború vége felé kapott az Antanttól nagyobb támogatást. Az új jugoszláv állam nemcsak a nagyszerb burzsoá körök tevékenysége következtében jött létre, hanem a Monarchiát szétzüllesztő, az Októberi Forradalom után fölfokozódó ós új tartalmat kapó mozgalmak („zöld káderek", a cattarói tengerészfelkelés stb.) nyomán is. Lehetővé tette, hogy benne létrejöjjön az az osztálypolarizáció és a helyzetnek az a konstellációja, mely a szocialista Jugoszlávia létrehozásához vezetett. — SLAVKO GAVRTT.OVIC : A karlócai metropólia dáljai uradalma a XVIII. században (21 — 63. 1.) az 1706-ban I. József császár által Cai •nojevic patriarchának adományozott dáljai uradalom történetét ismerteti. Az uradalom a kisebb, de igen jelentős szlavóniai uradalmak közé tartozott. Lakossága állandóan növekedett, ide szöktek a szerb parasztok. Az úrbéri rendezésig a helyzet itt jobb volt, mint más földbirtokokon, de ettől kezdve itt is több lett a teher és a kötelezettség az állammal szemben is. Később Pavle Nenadovicnak adták bérbe, aki 200 holdnyi allódiumot hasított ki, kiforgatta a parasztokat korábbi jogaikból, növelte a robotot. A bérletről való lemondása után a bérletet a parasztok kapták meg, helyzetük javult, de megindult közöttük az erősebb rétegeződés is. — VIDOSAVA NIKOLIC: Adalék a Cseh- és Morvaországból a Varazsdi Generálátus és Szlavónia területére irányuló, 1824—1830 közölt lebonyolódó kolonizáció tanulmányomsához (119—Í36 1.) közel 200 család sorsáról számol be. A telepesek többségükben a prágai gubernium területéről jöttek, jobb életviszonyokat keresvén és találván Horvátországban. Állami támogatásban részesültek, s magukkal hozott szokásaikkal jelentősen megváltoztatták azoknak a horvát falvaknak az arculatát, ahol letelepedtek. Túlnyomó többségük földműveléssel foglalkozott, s csak б iparos volt közöttük. — LAZAR RAKIC: JaSa Tomié a nők emancipációjáról (137—148. 1.) az előzmények felvázolása után (Sv. Markovié és az Omladina) ismerteti a vajdasági Szerb Radikális Párt vezetőjének nézeteit. 1911-ben felesége elindította a ,,2ena" c. lapot szerb nyelven, melybe Tomié is sűrűn írt cikkeket a nők emancipációjáról. — DJORDJE MILOVANOVIÓ: A „Komunist" c. illegális vajdasági kommunista lap 1930-ban (149—167.1.) megjelent 2 számát ismerteti. Az első szám 3 lapja magyar nyelven íródott s egy lap szerb — horvát nyelven. A lap az ország gazdasági és politikai helyzetéről és a munkásosztály helyzetéről hoz anyagot, foglalkozik a Komintern állásfoglalásaival, legfontosabb anyaga az illegális Jugoszláv Kommunista Párt pártépítésével foglalkozik. — G. INTERNATIONAL REVIEW OF SOCIAL HISTORY. 1967. 3. szám. - RO-BERT P. BAKER: A szocializmus az északi területeken, 1880—1914. Területi áttekintés a francia szocialista mozgalomról (357 — 389. 1.) a guesde-isták Nord-megyei erősségének történetét mutatja be, helyi befolyásuk okait elemzi. Hangsúlyozza, hogy a Francia Munkáspárt megelevenítésénól nem szabad pusztán Guesde személyes szerepénél megállni, mert ez dezorientálna, hiszen az 1890-es évektől Guesde sokat betegeskedett, s mellette nagyobb befolyásra tettek szert a másodvonalbeli vezetők. Ezek között Nord megyében Deloryt (volt szövőmunkás, 1896—1904 között Lille polgármestere, 1902-től Lille parlamenti képviselője), Jean Lebas-t (a roubaix-i szocialisták vezetője, a város polgármestere), Victor Renard-t (a textiles szakszervezet titkára), Henri Sámsont (volt cipész, a Nord megyei szövetkezeti mozgalom vezető alakja) nevezi meg. Baker tanulmányában hangsúlyozza, hogy Guesde-nél és a guesde-istáknál oly sokan méltán aláhúzták: náluk megtalálhatóak a forradalmi célkitűzések és jelszavak, csakúgy mint a reformok kikényszerítésére törekvés. A kettőt az ő esetükben nem lehet élesen szembeállítani. Az 1890-es évek legelején Guesde és Lafargue egyaránt gyors sikerekre számított, Lafargue 189Í-es lille-i és Guesde 1893-as roubaix-i megválasztása nyomán gyors frontáttörésre számítottak, de erről még évekkel később sem tettek le. Baker aláhúzza, hogy Északon a munkásság körében nemcsak a forradalmi Párizs hagyományai éltek tovább, hanem részben a belgiumi mozgalmi tapasztalatok is átsugároztak: így a szövetkezeti mozgalom, a munkás kultúrházak (maisons du peuple) és a szakszervezeti mozgalom megbecsülése — amit a párizsi központi guesde-ista