Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

FOLYÓIRATSZEM LE 213 értékeléseket mutatja be, vezető politikusok és történészek állásfoglalását. — BRANKO DJORDJEVIC: AZ Októberi Forradalom és a szerb munkásmozgalom, 1917—1919 (43 — 71. 1.) a februári forradalomtól vizsgálja a hatást, amely kétféle: a reformisták üdvözlik, de hangsúlyozzák, hogy a szocialista forradalom még korai volna, a forradalmárok viszont feltétlenül a forradalom mellett állnak. Az emigrációban levő vezetők mellett a hazaiaknak is sikerül olykor hallatniok hangjukat. Az Oroszországban élő szerbek nagy számban csatlakoznak a szocialista forradalomhoz. Néhány hazai munkásmozgalmi vezető azonban a kezdeti lelkesedés után később mégis visszakanyarodik a szociáldemokrata állásponthoz. 1918 novembere után a gazdasági helyzet rosszabbodása hamarosan megmutatja a nacionalista illúziók hamis voltát. Ez készíti elő a párt belső alakulását. Az opportunisták felülkerekedése után az 1919 áprilisában tartott egyesítő kongresszuson az új jugoszláv szociáldemokrata párt elhatározza csatlakozását a III. Internacionáléhoz. —VESZELA CSICSOVSZKA: A bolgár— szovjet társaságok szervezeti Jelépítése és tevékenysége, 1944—1946 (72—96. 1.) megállapítja, hogy Szófiában már 1944. szeptember 12-én megalakult a társaság, hamarosan vidéken is jöttek létre ilyen szervezetek, mint a szófiai társaság helyi szervezetei, s nagy szerepet játszottak a Szovjetunió, a szovjet kultúra népszerűsítésében, katonai szekcióik a németek elleni háborúban. Az előadások során a szovjet iparosításról kevés szó esett, mivel ezt az akkor még erősen agrárjellegű Bulgáriában nem tartották olyan fontosnak. A társaságok azonban nem működtek egységes terv szerint. Ezért 1946 májusában megalakult a bolgár—szovjet társaságok szövetsége,hogy biztosítsa a tervszerű munkát. — PANAJOT PANAJOTOV: Új adatok és pontosítások a bolgárok részvételéről a szovjet hatalomért vívott küzdelemből (97 —107. 1.) sok adatot hoz egyes személyek tevékenységének eddig ismeretlen részleteire. — VASZILIJ I. KISZELJOV: Október és a bolgár mezőgazdasági szövetkezetek Ukrajnában (108—117. 1.) a Dól-Ukajnában levő bolgár telepek lakosainak a mezőgazdaság kollektivizálásában játszott tevékeny szerepét mutatja be 1917-től napjainkig. — MIHAIL D. DIHAN: A bolgár politikai emigránsok tevékenysége Dél-Ukrajnában 1925—1929-ben ( 118—132. 1.) az Odessza mint központ körül tömörülő emigránsok tevékenységét mutatja be a szovjet rendszer kiépítésében, az itt levő bolgár telepek megszervezésében. — GYIVOL G. PESZCSANIJ : A szovjet—bolgár együttműködés a vízgazdálkodás és öntözés területén, 1948-1958 (133—141.1.) nagyrészt levéltári anyag alapján ismerteti az együttműködést, a szovjet segítséget víztárolók ós egyéb vízgazdálkodási berendezések létrehozásában (12 nagy víztároló és 1600 egyéb berendezés épült), bolgár szakemberek Szovjetunióbeli oktatásában. A segítség kölcsönös volt, hiszen a bulgáriai tapasztalat gazdagította a szovjet szakemberek ismereteit. 1958-ra az öntözéses terület már az egész művelt terület 10%-át tette ki, 1965-re pedig 20%-át. — A szovjet történészek beszámolói után a bolgár történészek helytörténeti anyagot mutatnak be. — DIMITÂR SZTOJANOV: Plovdiv és kerülete Szovjet-Oroszország megerősítéséért és védelméért, 1921—1928 (162—163. 1.). —GEORGI T. COLOV: A februári és októberi forradalom első visszhangjai a sumeni kerületben (163—176. 1.). — MARIJA MARINOVA: Ro-man Avramov (177—182. 1.) egy 1882-ben született bolgár szocialista életútját mutatja be, aki genfi egyetemi tanulmányai során került kapcsolatba az orosz szocialistákkal, ennek hatása alatt vált maga is szocialistává, bár a jobboldali szocialistákhoz csatlakozott Bulgáriában, anarcho-liberális irányzatot is követett. 1917 végén a kormány küldte hivatalosan Szovjet-Oroszországba. 1921-ben szovjet szolgálatba lépett, külkereskedelmi képviseletekben tevékenykedett. 1937-ben letartóztatták. 1964-ben halála után rehabilitálták. — A továbbiakban néhány visszaemlékezést közöl a folyóirat. KIRIL HALACSEV: Emlékeimből Októbernek a hadiflottánkra tanúsított befolyásáról ( 183—186. 1.). — KIRIL D. DIMITROV (BOZSIKOV): Hogyan barátkoztunk az orosz katonákkal a déli fronton (186 — 190. 1.) i 917 nyarának eseményeit idézi. — GANI M. GANEV: Román rendőrségi levéltárakból származó dokumentumok Georgi Dimitrov 1920-beli letartóztatásával kapcsolatban (190—196. 1.) közli a kihallgatási jegyzőkönyvet és néhány egyéb dokumentumot arról az incidensről, hogy a Komintern II. kongresszusára igyekvő bolgár delegátusokat a román rendőrség letartóztatta és egy hónapi fogság után visszatoloncolta Bulgáriába. — NADEZSDA KRÀSZTEVA: Érdekes dokumentum a Bulgáriában és a központi hatalmaknál uralkodó helyzetről az Októberi Forradalom előestéjén (196 — 207. 1.) egészében közli Petár Daszkalov újságírónak 1917. júl. 26-án Berlinből kelt, Radoszlavov miniszterelnökhöz írt levelét, amelyben a stoekholmi szocialista konferenciáról visszatérve beszámol az év első felének eseményeiről és a közhangulatról. 6. szám. — DZSENÖISZ HAKOV: Törökország külpolitikájának fő vonásai a második világháború idején (3 — 33. 1.) megállapítja, hogy a török uralkodó körök a Szovjetunió pusztulását kívánták, s a nyugatiak és