Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

214 FOLYÓI It ATSZEMLE Németország megegyezésében reményked­tek. A török semlegesség mindkét fél szá­mára előnyökkel járt, 1940 — 42 során in­kább a szövetségesek húztak hasznot belőle, mert a németek nem tudtak eljutni a Kö­zel-Keletre, viszont 1943 — 46-ben inkább a németek, hiszen Törökország fedezte a keleti f ronton visszavonuló csapatok déli szárnyát, nehezítette a nyugati szövetsé­gesek összeköttetését a Szovjetunióval, és króm-szállítmányaival lehetővé tette a német ellenállás elhúzódását. A két fél közti lavírozás előnyös volt a törökök szá­mára, lehetővé tette a kivárást, Török­ország nem lépett be a háborúba azért sem, mert egyik félnek sem tudott volna katonailag ellenállni. Torülete nem volt sohasem főhadszíntér. Az országnak nem is voltak területi követelései szomszédjaival szemben, ez is a belépés ellen szólt. A há­ború végén csak formálisan üzent hadat, hogy a háború utáni rendezés során ne szigetelődjók el. Az uralkodó körök a Szov­jetunióval nem akartak egyezkedni, mert féltek a szovjet példa hazai hatásától, s ezért eltértek Kemál helyes külpolitikájá­tól. — ASZPARUH G. AVRAMOV: Dimitár Blagoev a Bolgár Szociáldemokrata Mun­káspárt (szűkelvű szocialisták) stratégiájá­ról és taktikájáról az Októberi Forradalomig (34—61. 1.) kiemeli, hogy Blagoev magától ismerte fel az imperializmus néhány voná­sát, az osztályharc alapján állt. A paraszt­kérdésben először helyes álláspontot kép­viselt, később azonban teljesen hibásan nézte, még a szegény parasztsággal való szövetkezést is elvetette, a parasztok kis­polgári eszményeire hivatkozva. Sajátos ellentmondás, hogy valóban forradalmi pár­tot hozott létre, ez a párt azonban mégsem volt alkalmas a forradalom vezetésére, mert nem látta közvetlen feladatának a forra­dalmat, s nem ismerte fel a parasztság sze­repét. Helyes volt Blagoev éles szembefor­dulása a burzsoá pártokkal, internaciona­lizmusa. De az ideiglenes kompromisszu­mok jelentőségét lebecsülte, a legális harci formákat pedig túlbecsülte. Egészében azonban mégis ez a párt állt ekkor leg­közelebb a bolsevik párthoz — VLADIMÍR MIGEV: A monarchofasiszta diktatúra meg­erősödése Bulgáriában 1935—1936-ban és a „Cankov-féle mozgalom" (62 — 81. 1.) a Can­kov egykori miniszterelnök által alapított nemzeti szocialista pártot tárgyalja, amely egyideig, 1935 nyarától 1936 őszéig tömeg­mozgalmat jelentett. A rendszer felhasz­nálta saját helyzetének megszilárdítására, de uralomra nem tudott jutni, mert a de­mokratikus erők a kommunista párt veze­tésével nagy ellenállást tanúsítottak. A mo­narchofasizmus nem cankovista erői be­avatkoztak, nehogy a belpolit ikai helyzet kiéleződjék. A mozgalom bukása mutatja a bolgár fasizmus gyengeségét, s azt, hogy nem lehetett hitlerista típusú tömegpártot létrehozni. — VASZIL GJUZELEV: Ki az újonnan feltárt kétnyelvű preszlavi felirat Annája? (82 — 85. 1.) az 1965-ben az egy­kori főváros területén talált görög-ószláv nyelvű sírfelirat Annáját az írott források­ból ismeretes Annával, Borisz leányával azonosítja, aki egy Simeon nevű főméltóság felesége volt. — V. PASZKALEVA, D. DOJ­NOV, M. GAVRILOVA: A „Megújulás" korá­valfoglalkozó múzeumok és osztály ok állapota, problémái és perspektívái Bulgáriában (86 — 96. 1.) felmérik a nemzeti megújulás korát bemutató múzeumok mai helyzetét: a nemzeti szabadságharc mellett a megújulás korának egyéb problémáit is kezdik széle­sebben bemutatni. A korábban megmutat­kozott tárgyi hibákat már sikerült eltün­tetni. A legnagyobb baj, hogy ezek a mú­zeumok és emlékszobák túlságosan szét­szórtak. Létre kellene hozni a megújulás korának központi múzeumát. A múzeumi dolgozóknak több kutatómunkát kellene végezniök, megfelelő tudományos irányí­tással, részt kellene venniök a készülő sok kötetes bolgár történelem létrehozásában. A kutatómunka eredményeit tudományos ülésszakokon kellene megvitatni. — VOIN BOZSINOV: A francia politika a Balkán­háború tekintetében és a macedóniai bolgár lakosság (97 —110. 1.) a francia konzuli je­lentések egy részének feldolgozása alapján mutatja be a macedóniai helyzetet a század­fordulótól kezdve. A konzuli jelentések is hangoztatják, hogy a bolgár forradalmi szabadcsapatok helyben alakultak, a szerb ós görög csapatok külföldről jöttek erre a területre. A macedóniai bolgár lakosság már az 1820-as évektől kezdve részt vett a nem­zeti harcban,, a görög egyházi fennhatóság ellen vívott küzdelemben, számos ered­ményt ért el, bolgár gimnáziumok működ­tek, s mindennek 1913-ban vége szakadt. Sok adatot hoz fel a török uralom alatti súlyos gazdasági helyzetre is. — A vita­rovatban KÂN.JO KOZSUHAROV: A Földmű­ves Szövetség és a bolgár fasizmus ( 111 — 113. 1.) a fasizmusról folyó vitába kapcsolódik be. Úgy látja, hogy a parasztpártot (Föld­műves Szövetséget) nem lehet burzsoá­demokratikus pártnak tekinteni, ahogy azt eddig tették, hiszen kormányzása az első kísérlet volt a dolgozók hatalmának mag­valósítására. Sztambolijszki is azt mondta, hogy a parasztpárt után majd a kommunis­ták következnek. A parasztpárti kormány külpolitikája sem volt burzsoá jellegű. Ezért is jelentett veszélyt a burzsoázia szá­mára. A bolgár fasizmus osztálybázisát a bank- ós finánetőkóben és a kereskedelmi tőkében látja. — N.

Next

/
Thumbnails
Contents