Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

212 FOLYÓI It ATSZEMLE kialakulásának korszakában c. kötetből Kirillyné tanulmányát (772. 1.). 6. szám. — FRANTISEK GRATIS: Necrologium Bohemicum — Martyrologium Pragense és a cseh történelem nem Cosmas-féle koncepciójának nyomai (789 — 810.1.) a XII. század második feléből származó kéziratot elemez, amelynek martyrologiai része halborstadti mintákra megy vissza. A két magyar királyt (I. Géza és I. László) is felsoroló necrologium (amelynek szövegét is közli) említi a VrSovci-család 1108-ban kivégzett tagjait, és az 1130-ban Sobéslav fejedelem elleni lázadás miatt kivégzett Krivosudot, s ezzel más felfogást mutat, mint a mindkét esetben fejedelempárti Cosm-is. — V. I. RUTENBURG: AZ itáliai reneszánsz forrásai (811 — 820.1.) a szovjet szerző 1966 decemberében Prágában tartott előadásának szövege, amelyben elsőként az Шог nagy szerepét hangsúlyozza, utal arra, hogy Itáliában Bizáncnak és a gótikának nem volt hatása. A jelenség bázisa az új gazdasági helyzet, a proletariátus mozgalmai, amelyekkel a polgárság igen hamar szembefordul. Ahogy a cseh kutatók hangsúlyozzák, ez a feudalizmus első válsága is. A kézműveseknek azonban nem tulajdonít szerepet, hanem a manufaktúrának. Szembeszáll azokkal a nézetekkel is, amelyek a középkori gondolkodásnak túl nagy hatást tulajdonítanak, vagy a reneszánsz vallásos jellegét bizonygatják. Az itáliai reneszánsz fejlődési vonala röviden: antikvitás — város — manufaktúra — reneszánsz. — SIMON HART, JOSEF POLISENSKY: Prága és Amsterdam а XVII. és XVIII. században. Demográfiai változások és a két város gazdasági fejlődése (827 — 846. 1.) eredetileg Коmensky amsterdami tartózkodására vonatkozó vizsgálataik szélesebb körű eredményeit abban összegezik, hogy а XVII. század utolsó évtizedeiben a lakosság 4/5-ét a szegények teszik ki. Komensky maga a jómódúak legalsó rétegéhez számíthatott. A Csehországból jött emigránsok nem patríciusok voltak, mint eddig hitték, hanem a szegényekhez tartoztak, még ha otthon csakugyan városi patríciusok voltak is. A prágai származású zsidók nem 1744/45 után kerültek ide nagy számban, hanem már a harmincéves háború óta vándoroltak ki a nehéz hazai helyzet miatt. — JAROSLAV CÉSAR: A brit gyarmati politikára vonatkozó nézetek a ,, második birodalom" korszakában (847—864. 1.) főképp az 1820-as ós 1870-es évek közti korszakban vizsgálja a kortársak állásfoglalását a gyarmatok, elsősorban a nagyobbrészt fehérek lakta területek jövőjét és Angliához való kapcsolatát illetőleg. A szabadkereskedelmi korszakban, amikor ezeknek a területeknek a nyersanyagai sem voltak fontosak, a legtöbb javaslat az önkormányzat megadását sürgette, abban a reményben, hogy Anglia gazdasági fölénye révén meg tudja tartani ezeket a területeket. Ahogy viszont a század derekán a nyersanyagok fontosakká váltak, fordulat következett be, különösen a konzervatívoknál, bár ezek is sokáig még pesszimistán nézték a területek jövőjét. A liberálisok még a gyarmatpolitika ellenzői voltak szavakban, gyakorlatilag azonban nem. — A vita-rovatban JIRÍ KORALKA : A nemzetfogalomról szóló vitákhoz .(873 — 884. 1.) a nemzet—nép terminológia megkülönböztetése után ismertet néhány nyugat-európai felfogást, azután a Voproszi Isztorii hasábjain 1966 óta folyó vitát. Úgy látja, hogy az erősen állami-politikai meghatározottságú nyugat-európai és az inkább etnikai-kulturális jellegű kelet-európai nemzetfogalom összekapcsolására a legjobb lehetséges alap a nyugat-európai fogalom módosított formája, amely nem tartja szükségesnek az önálló államot. Mindenképpen fontosnak tartja Kofalka a nemzethez való tartozás szubjektív ismérvének megtartását. A legtöbb mai nemzet még a kapitalizmus előtti korszakban önálló államot teremtett. Ahol ez nem történt meg, a nemzeti megújulási mozgalmak voltak igen fontosak. Ezek meggyorsították az állammal nem rendelkező társadalmaknál a középső és alsó rétegek társadalmi felemelkedését, s ezzel a néptömegek bekapcsolódását a nemzeti mozgalomba. A XIX. század végére a cseh nemzeti mozgalom társadalmilag a leghaladóbb volt az állammal nem rendelkező nemzetek sorában, de egykori rendi-nemzeti kereteit nem tartotta meg, mint a lengyelek, vagy a magyarok 1867-ig, ezért hátrányban volt. — Lu. NE. ismerteti A Bibliographia Históriáé Rerum Rusticarum Internationalis 1964-es kötetét (906.1.). — N. ISZTORICSESZKI PREGLED. 1967. 4-5. szám. — HRISZTO HRISZTOV: AZ Októberi Forradalom és a bolgár—szovjet barátság (3 —11. 1.) összefoglalja a bolgár—szovjet kapcsolatok leglényegesebb vonásait 1917-től napjainkig. — ZSAKNATAN: A bulgáriai marxista gondolkodás az Októberi Forradalom és a bolgár—szovjet barátság néhány kérdéséről (12 — 42. 1.) áttekintést ad a bolgár szocialisták állásfoglalásáról 1917-től, a szovjet állam védelmében folytatott tevékenységről, az 1923 utáni illegális ós legális sajtóban megjelent írásokról, a Szovjetunióban járt munkásdelegációk beszámolóiról. Összegezi az Októberi Forradalom bulgáriai hatására vonatkozó eddigi értékeléseket is. A Szovjetunió iránti barátság a két világháború közt már a tömegek érzelmévé vált. Végül a felszabadulás utáni