Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

FOLYÓIRATSZEM LE 209 rámutat a történeti tudat értelmezése körüli véleményeltérésre. Streisanddal szemben Eckermann és Möhr pl. a társadalmi tudat formájaként fogja fel a történeti tudatot. A szerző helyesebbnek véli Streisand álláspontját. A történeti tudat lényegét egy osztály a törvényszerű történeti folyamatban betöltött történeti helyzetének és szerepének, különösen konkrét történeti-tár -sadalmi formák fejlődésének és kibontakozásának visszatülú-özésében látja. A történeti tudat a szerző differenciált értelmezése szerint a történettudománynak nemcsak tény- és értelmező, hanem értékelő oldalát is magában foglalja. — GERHARD SCHILFERT: Történeti tudat és szocialista állampolgári öntudat (840 — 841. 1.) rámutat a történeti tudat jelentőségére átmenetileg államokba nem szervezett népek, pl. a csehek és a lengyelek történetében. Felállítja azt a követelményt, hogy az egyetemes történet német művelőinek más országok történetét is az NDK polgárának álláspontjáról kell vizsgálniok, nem pedig egyszerűen kitölteni más országok történeté-nek hézagait. — GERHARD BECKER: Wil-helm Liebknecht agitációs útja az USA-ban (842 — 862. 1.) kiegészítő anyagot közöl Karl Obermann dokumentációjához. 6. szám. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának szentelt szám vezető tanulmányában GÜNTER BENSER, GÜNTER HORTZSCHANSKY ós KLAUS MAMMACH a szocialista forradalom tanulságainak az NDK szocialista fejlődésére való alkalmazását, ennek eredményeit és bizonyos hiányosságait vizsgálja (966 — 996. 1.). — PJOTR GRIGORJEVICS GALUZO: Az orosz imperializmus gyarmati rendszere az októberi forradalom előestjén (997—1014. 1.) az orosz gyarmatosításban két szakaszt különböztet meg. Az első a XVI—XVII. századi feudális-militarista gyarmatosítás korszaka, amelynek kezdeményezői a nagybirtokosok ós kereskedők voltak; a második a XIX—XX. századi imperialista gyarmatosítás kora, amelynek fő haszonélvezője az imperialista burzsoázia. Az orosz gyarmatok Oroszországnak gazdasági szempontból elmaradt peremterületeit ölelték fel, együttvéve 17,4 millió km2 területet, az Orosz Birodalom területének 76,3%-át, és 33,2 millió lakost, az összlakosság 19,6%át. Az orosz gyarmati területeken összenőtt a feudális és a kapitalista kizsákmányolás; a régi kereskedő-uzsorás tőke csak nehezen nőtt át ipari tőkébe. A gyarmati területeken élő elégedetlenek számát csak növelte az 1896 —1916 közt a gyarmatokra áttelepülő orosz parasztok hatalmas, közel 4 millió főnyi tömege, amelyet feudális módszerekkel zsákmányoltak ki. A gyarmatok és az anyaország közti gazdasági kapcsolatok az imperializmus idején rendkívül intenzívekké váltak, természetesen a kereskedő tőke által közvetített egyenlőtlen árucsere formájában. Ez tönkretette a gyarmati területek parasztságát ós mezőgazdaságát, és gátolta az ipari fejlődést. 1916-ban Közép-Ázsiában és Kazahsztánban felkelésekre került sor. Az Orosz Birodalom gyarmati kérdésének megoldásában az osztályellentétek erősebbeknek bizonyultak a nemzeti ellentéteknél. Oroszország elnyomott népeinek nemzeti felszabadító harca viszonylag könnyen egyesült az osztályérdekeiért küzdő munkásosztály és a parasztság harcával. A munkásosztály és a Bolsevik Párt vezetésével harcoló nemzetiségek demokratikus erőit könnyen fel lehetett használni a kapitalista rendszer megdöntésére. — JOHANNES ZELT: A német—szovjet kapcsolatok az 1917—1921 években, valamint a hadifogoly - és internáltkérdés (1015 —1032. 1.) a német—szovjet kapcsolatok történetét ismerteti a rapallói szerződés előtt. Ezeknek a kapcsolatoknak középpontjában a hadifogoly-kérdés áll. A német táborokban 1917/18 fordulóján 1,2 millió orosz, az orosz táborokban viszont alig 100 ezer német hadifogoly volt. A kicserélésükre vonatkozó egyezmény még 1918. február 10-én létrejött; ennek végrehajtását azonban a németek a munkaerőhiányra való tekintettel hátráltatták. A szovjetellenes intervenció megindulásakor a német imperialisták egy enyhébb béke reményében felsorakoztak az antant imperialisták oldalán a szovjethatalom ellen. Az orosz hadifoglyokat ágyútöltelókeknek igyekeztek felhasználni Gyenyikin, Vrangel és más ellenforradalmár tábornokok hadseregében. Hasonló szerepet szántak a lengyel—szovjet háború idején porosz területre szorult ós ott internált vörös katonáknak. A szigorú versailles-i békeszerződés azonban egyengette a szovjet — német megértés útját. Az 1921. február 18-án aláírt jegyzőkönyv szerint a felek egyetértésre jutottak a hadifogoly-gondozás kiszélesítése és a gazdasági kapcsolatok felvétele tekintetében. 1921. május 6-án pedig megszületett az az egyezmény, amelynek keretében Németország de facto elismerte a szovjet kormányt. — KARL-HEINZ JAHNKE a Komszomol és a forradalmi német ifjúmunkásmozgalom gyümölcsöző kapcsolatait vizsgálja a szovjethatalom első évtizedé-ben (1033—1047. 1.). — MANTKED HEIN-RICH a szovjet — német tudományos együttműködést taglalja az NDK első ötéves tervének sikeres megvalósítása során ( 1048-1064. 1.). — KLAUS-PETER MATSCHKE: A bizánci feudalizmus fogalmának kialakítása a szovjet marxista bizantinisztika által, 1930-1966 (1065—1086. 1.) részletes érté-14 Századok 1<>в9./1