Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

208 FOLYÓI It ATSZEMLE FRED SCHLICHT: Junkerek és Német Nemzetiszocialista Munkásjxírt 1931/32 (C44 — 662. 1.) az őskonzervatív Arnim-Boitzenburg grófi és a „felvilágosult", „modern" Eulenburg-Hertefeld hercegi család levelezésén keresztül bemutatja a junkerség fokozatos leválását Hugenberg Németnemzeti Néppártjáról és a náci táborba való átállását annak ellenére, hogy a junker-nagypolgári szövetségben a junkerség kezdettől fogva kénytelen volt a második hellyel beérni. — A vitarovatban MAX STEINMETZ: A reformáció jelentősége és az újkor kezdetének kérdése a német történelemben (663 — 670. 1.) a reformációra vonatkozó marxista értékeléseket Engelstől napjainkig áttekintve arra a következtetésre jut, hogy a reformációt 1517—1526 közt korai polgári forradalomként kell felfogni, egységes folyamatnak kell tekinteni, s óvakodni kell mind Luthernek ellenforradalmárként való lebecsülésétől, mind Müntzernek szociális forradalmárként való túlértékelésétől. A német történelem újkorát a szerző szerint a reformációtól kell számítani s egyben a reformációval kezdődő „korai újkor" alkorszakbeosztását is megadja. 5. szám. — KARL REISSIG a Német Szocialista Egységpárt VII. kongresszusával kapcsolatban a szocializmusnak mint önálló társadalmi alakulatnak német földön való megszületéséről ós perspektíváiról ír (773 — 784.1.). — GERHARD LOZEK, ALFRED LOESDAU: A neonácizmus a nyugat-német történetírásban (785 — 800. 1.) megállapítja, hogy a Nyugat-Németországban újjáéledő neonácizmus léte és hatása a bonni rendszerben gyökerezik. Az imperialista hatalmi viszonyoknak Nyugat-Németországban való stabilizálódásával az uralkodó CDU/ CSU lett a neonáci eszmekincs és az ennek megfelelő cselszövények fő képviselője. Mintegy másfél évtizede azonban mint önálló irányzat a neonáci történetírás is felütötte fejét. Míg kezdetben élesen elhatárolta magát a hivatalos nyugat-német történetírástól, az utóbbi időben egyre közelebb került hozzá. A náci történetírás tevékenységét a fasiszta véderő rehabilitásával és a második világháborúban elkövetett bűncselekményeinek dicsőítésével kezdte. Segítséget kapott számos amerikai történésztől, akik közül a legjellegzetesebb D. L. Hoggan. Valamennyien tagadják Németország első, sőt második világháborús bűnrészességét is, ós végzetes hibának minősítik a feltétel nélkül való megadás politikáját, a nürnbergi pört stb., amelyek a Szovjetuniónak és a baloldali erőknek nyitottak utat. Mindezeket a történeti jelenségeket és folyamatokat egységes történetpolitikai koncepcióba igyekeznek összefoglalni és zárt neonáci történetszemléletként propagálni. Az utóbbi időben a hivatalos nyugat-német történetírás is egyre közelebb kerül a neonáci történeti állásponthoz. Jellemző e tekintetben Rothfels tanítványának, Hans Mommsennek tevékenysége. A fasizmus kezdődő felértékelése jut kifejezésre a nácizmusnak bizonyos bűncselekmények alól való felmentésében (a Reichstag felgyújtása), az 1944. július 20-i Hitlerellenes összeesküvés jobboldali értelmezésében, a német nagyburzsoázia ellenálláslegendájának megköltésében, egyes náci vezetők rehabilitálásában, a háborús felelősségnek ós a háborús bűnöknek a szövetségesekre, elsősorban a Szovjetunióra való áthárításában. Veszélyes illúzió az a feltételezés, hogy az NSzK-ban mutatkozó neonáci és antidemokratikus irányzatok ellen nagyobb sikerei lehet harcolni az antikommunizmus plattformjáról. — WOLFGANG BÜTTNER Georg Herwegh és a német munkásmozgalom kapcsolatát elemzi (801-821. 1.). — A vitarovatban JOACHIM STRESAND: Történetszemlélet — történeti tudat — történettudomány (822 — 833. 1.) a föntiek kölcsönhatását és jelentőségét vizsgálja a szocialista tudatfejlődés szempontjából. Bevezetőül leszögezi, hogy a szocialista történeti tudatot nem szabad különválasztani a szocialista tudattól, ellenkezőleg: a szocialista történeti tudat egyik oldala, eleme a szocialista tudatnak, éppen a történeti eleme. A történeti tudatnak különböző fokozatai vannak a mindennapi gyakorlat által kialakított, majd az érzelmileg-esztótikailag formált tudaton át egészen a marxista—leninista elmélettől áthatott tudatig. A cikk a továbbiakban kiemeli a történeti tudatnak a munkásmozgalom szempontjából való fontosságát, és elemzi az NDK polgárainak az alapelvekben egységes, egyébként azonban nagyon differenciált történeti tudatát. A tanulóifjúság pl. kellőképpen ismeri a történeti fejlődés általános törvényeit, de ezeket még a számára ismerős területeken sem tudja kielégítően alkalmazni. A történetkutatásnak és -tanításnak be kell bizonyítania, hogy az NDK léte ós fejlődése összhangban van a történeti fejlődés törvényszerűségeivel, míg az NSzK-é szembenáll velük. Szembe kell szállni a nyugat-német történetírásnak a szociáldemokrata munkásmozgalom integrálására, a porosz junkerség és állam rehabilitálására irányuló törekvéseivel. Az előttünk álló évtizedre a tudományos-technikai forradalom, az NDK-nak a szocialista országokkal karöltve történő fejlődése és nemzetközi tekintélyének gyarapodása nyomja rá a bélyegét. — FRANK RUPPRECHT: A szocialista történeti tudat meghatározásának és kutatásának elméleti és módszertani kérdései (834—939.1.)