Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

206 FOLYÓI It ATSZEMLE (mocsaras vidék), társadalmi és főképp kul­turális téren. A vallási elemnek nem volt olyan jelentős szerepe, mint eddig gondol­ták. Alapvető oknak azt tartja, hogy a pa­rasztság helyzete 1789 után sem javult, s a város ós falu közti ellentét, a francia bur­zsoázia értetlensége következtében, nagy erővel tört ki. A közvetlen kiváltó okot a katonaszedés jelentette. Tragikus esemény­sorozat, amely azonban mindmáig érezteti a hatását, a terület azóta is a jobboldal biztos talaja.—TADEUSZ KOWALEK: A byd­goszczi német sajtóközpont a két világháború közti időszakban. A német lakosság tömö­rülésének problémája 1918 után (963 — 994. 1.) a birodalmi támogatással fenntar­tott propagandaközpont tevékenységét is­merteti helyi levéltári anyag alapján, fő­képp 1925-ig. Célja először a terület vissza­csatolása Németországhoz,, majd ennek a gondolatnak a fenntartása a németek köré­ben. Még evangélikus egyházi kiadványo­kat is terjesztett a forma szerint magán­jellegű kiadóvállalat, hogy a politika iránt közömbös rétegekhez is eljusson. A lengyel területen maradt junkerek és német nagy­iparosok is támogatták, hogy saját osztály­érdekeiket német nemzeti érdekeknek tün­tethessék fel. — A vita-rovatban JERZY TOPOLSKI: Lengyelország gazdasági növeke­désének mutatója a X. századtól a XX. századig. Módszertani megfontolások és kí­sérlet a számításra (995—1012. 1.) a fejen­kinti gabonatermelést és a fejenkinti vas­fogyasztást tekinti a két alapvető mutató­nak, az előbbinél a XIX. század során a burgonyatermelést is figyelembe véve, át­számítva gabonára. Az adatokat Nagy- és Kislengyelország és Mazóvia területére vonatkozólag számítja ki, a gabonából évi 300 kg fogyasztást tekint átlagosnak, a mutatót úgy számítja ki, hogy ezt meg­szorozza a lakosság számával és hozzáadja a vetőmag mennyiségét. A vasfogyasztás­nál a XVIII. sz. végére kiszámított fejen­kinti 1,8 kg. fogyasztást tekinti l-nek (1000-re 0,3 kg. vasfogyasztást számít ki). A két mutatót külön-külön is kiszámítja, s a kettő összegezéséből nyeri az általános mutatót, amely a preind usztriális társa­dalomban igen csekély növekedést mutat ki (1000-ben a mutató 1,2, 1780/90-ben 1,7), a kapitalizmusra való átmenet idején 2,8-ra emelkedik, 1913-ra 19,6, a következők­ben szinte stagnál ezen a színvonalon, 1939-ben is csak 23,0, míg 1965-re 157,9. -JERZY- SKOWRONEK: Történelem és szo­ciológia. Megjegyzések a XVIII—XIX. század fordulójának társadalmi gondolko­dásával foglalkozó kutatásokról (1035— 1043. 1.) a szociológusokat azért bírálja, mert túlhangsúlyozzák a társadalmi gon­dolkodás struktúráit voltát, az állagok és modellek megkonstruálásával absztrakt képet adnak. A századeleji arisztokrata liberálisokat, pl. I. Sándor baráti körét hoz-2a fel példának arra, milyen sokszínű a tár­sadalmi gondolkodás. — LUDWIK HASS: A lengyel szabadkőművesség tevékenysége 1908 —1915, M. Malinowski emlékiratában (1045 — 1063. 1.) terjedelmes bevezetéssel részleteket közöl a parasztpárti Maksv­milian Malinowski (1860—1948) 1931 — 1947/48 közt írt emlékirataiból. — N. PRZEGLAD HISTORYCZNY 1967. 4. szám. — SIEGFRIED EPPERLEIN: A német cisztercita kolostorok „alapítás-mítosza" és n lubiqzi szerzetes elbeszélése a XIV. század­ból (587 — 604. 1.) leszögezi, hogy a VII— VIII. századi bencés kolostorok alapításá­hoz hasonlóan a cisztercita kolostorokkal kapcsolatban is elterjedt vélemény, hogy azokat lakatlan vagy primitíven megmű­velt területen hozták létre. Ez a megállapí­tás azonban cisztercita forrásokból ered, így akarták vitathatatlanná tenni tulajdon­jogaikat. Valójában megművelt területeket kaptak, ahogy az más forrásokból kiderül. A lubiqzi (leubusi) kolostor egyik szerzete­sének a XIV. század második feléből szár­mazó elbeszélése is ezt a mítoszt terjeszti, holott régészeti források is arra mutatnak, hogy a XII. században a lengyel mezőgaz­daság sokkal fejlettebb volt. — JANUSZ TAZBIR: В égi lengyel vélemények Spanyol­országról (605—623 1.) а XVI—XVII. század fordulójától ismerteti a spanyolok­ra vonatkozó állásfoglalásokat. A spanyo­lokat harciasaknak ismerik, de kegyetle­neknek és hódítóknak. A németalföldi for­radalommal való szembeszállást és az in­kvizíció cselekedeteit nemcsak az ariánusok (unitáriusok) ítélték el, hanem még a kato­likusok is. A lengyel nemesség a Habsburg­abszolutizmust gyűlölte, ezért is negatív ez a vélemény. A spanyol udvarral szoros kap­csolatot tartó III. Zsigmond törekvései a nemesi túlsúly megnyirbálására csak fokoz­ták a spanyolellenességet. Spanyolország­ban járt utazók megdöbbennek a spanyolok gőgjén. A lengyel felvilágosodás még éleseb­ben ítéli el az inkvizíciót, s a XVIII. szá­zadban honosodik meg Lengyelországban az a nyugaton régebben is hangoztatott vád, hogy a spanyolokat a mórokkal való vérkeveredés rontotta meg. Az 1808—1812-ben Spanyolországban Napóleon mellett harcoló lengyelek még kedvezőtlenebbé tet­ték a képet. — JAN WSZOÜEK: A Czar­toryski-párt politikai tevékenysége a római lengyelek közt 1832 —1843-ban (624-647. 1.) megállapítja, hogy Rómából könnyeb­ben lehetett kapcsolatokat fenntartani a lengyel területekkel, minthogy itt kevés emigráns ólt, a felosztó hatalmak sem fi-

Next

/
Thumbnails
Contents