Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

FOLYÓIRATSZEM LE 205 s többek között Zalka Máté szerepére vonatkozólag is hoz adatokat. — Befejeződik M. РН. PRICE: AZ orosz forradalom. Visszaemlékezések 1917— 1919-ről (121 — 130. 1.) emlékirat-részleteinek közlése. — D. L. GOLINKOV: A belső ellenforradalom tűzfészkeinek szétziízása Szovjet-Oroszországban (131 —144.1.) a bírósági perek anyagának ismertetése kapcsá'ji ad eseménytörténeti áttekintést részben a monarchista ellenforradalmárok (Puriskevics, Kolesak, Ungern von Sternberg), részben a burzsoá ellenforradalmárok (többek közt az 1918 — 19 telén Moszkvában működött Taktikai Központ) tevékenységéről. — M. T. BELJAVSZKIJ: Vigyük a történeti ismereteket a tömegek közé (153—161. 1.) az utóbbi években megjelent tudományos népszerűsítő munkákat ismerteti, s helyesli, hogy szépirodalmi anyagot is felhasználnak. — A. A. PREOBRAZSENSZKIJ : Adatok Szibéria feudalizmus-kori történetéhez (161—170. 1.) a Szovjet Tudományos Akadémia nemrég létrehozott szibériai részlege által kiadott tanulmánygyűjtemények új eredményeiről számol be. — Sz. L. TYITARENKO: A ,,túlvilági ember" emlékiratai (189—195. 1.) Kerenszkij 1965-ben megjelent „Oroszország és a történelmi forduló" c. emlékiratát szembesíti a történelmi valósággal. — JE. Sz. SZMIRNOVA-CSIKINA: „Bobelina, a görög hősnő" (203 — 205. 1.) az 1821-es görög szabadságharcban a hadiflottában vezető szerepet játszott hős asszony életére vonatkozó adatokat összegezi. —V. I. KIRILLOV: A titkos kancellária a XVIII. században (205—209. 1.) a század második felében működött, elsősorban felségsértési pereket lefolytató titkos állami ható. ság tevékenységét mutatja be. — N. SZOVJETSZKOJE SZLAVJANOVEGYENYIJE. 1967. 6. szám. - I. Sz. JAZSBOROVSZKAJA: A Lengyel Munkáspárt harca a nemzeti front megerősítéséért a nemzeti egységkormány fennállása idején (3—15. 1.) 1945 nyarától 1947 januárjáig tekinti át a belpolitikai harcokat. A fő veszélyt Mikolajczyk Lengyel Néppártja jelentette, amely a reakciós elemeket összegyűjtötte, s a kormány által addig meghozott intézkedések felülvizsgálását kívánta. A Lengyel Munkáspárt ezzel szemben együttműködést javasolt a Lengyel Szocialista Pártnak, a parasztság megnyerése érdekében támogatta a Néppártot, vezetőinek fontos állami állásokat juttatott. 1946 januárjában az ipar, közlekedés és bankok államosítása megnövelte a Lengyel Munkáspárt tekintélyét. A kommunisták a küszöbön álló választásokon azt javasolták, hogy a nemzeti egységfront pártjai közös listán induljanak, ezt Mikolajczyk elutasította. A Lengyel Munkáspárt a fenyegető polgárháború elhárítására népi önvédelmi alakulatokat hozott létre, 1946 nyarán felszámolta a kötelező beszolgáltatás népszerűtlen rendjót. Mikolajczyk pártján belül is az együttműködést kívánó ellenzék lépett fel, s kizáratása után új pártot hozott létre. Mindez arra vezetett, hogy a Lengyel Néppárt elvesztette tömegbefolyását. A Lengyel Szocialista Párt szorosan együttműködött a kommunistákkal. Az 1947. január 19-i választásokon az egységes listán fellépő koalíciós pártok megkapták a szavazatok 80,1 %-át. — R. P. GRISINA: A Komintern fordulata a népfrontpolitika felé és a Bolgár Kommunista Párt (16 — 20. 1.) megállapítja, hogy már 1934 tavaszán jelentkezett az új irányvonal, akkor, amikor Bulgáriában májusban fasiszta államcsíny ment végbe. A Bolgár Kommunista Párt az államcsínnyel kapcsolatban még szektás álláspontot foglalt el, a fő harcot továbbra is a parasztpárt és a szociáldemokraták ellen akarta folytatni. A párt külföldi irodájában Dimitrov ós Kolarov fellépett ez ellen, s augusztusban a Komintern politikai titkársága heves vita után határozatot hozott, amely elítélte a bolgár párt állásfoglalását, és felvetette az antifasiszta front gondolatát. A párt Központi Bizottsága novemberben forma szerint elfogadta a határozatot, valójában megmaradt szektás vonala mellett, holott a tömegek spontánul már megkezdték az antifasiszta egységfront kialakítását. 1935 januárjában a Központi Bizottság ülésén a Komintern által odaküldött Trajcso Kosztov ós Todor Matanov is részt vettek, itt helyes határozat született arról, hogy leveszik a napirendről az általános politikai sztrájkot és a szovjet hatalom megteremtését, mint közvetlen célt, s helyette az antifasiszta egységfrontot tűzik ki. A teljes fordulat csak az év tavaszán és nyarán történt, amikor a szektás vezetőket leváltották. Ezt az új irányvonalat erősítette meg a Komintern VII. kongresszusa. — N. KWARTALNIK HISTORYCZNY. 1967. 4. szám. — STELLA MARIA SZACHERSKA: Az oliwai apátság és a poroszországi dán terjeszkedés kísérlete (923 — 944. 1.) az 1186 táján Sambor kelet-pomerániai fejedelem által a kolbaczi cisztercita apátság filiálójakónt alapított apátság Christian nevű pomerániai származású szerzetesének a tevékenységét ismerteti, aki a XIII. század elején próbált téríteni a poroszok közt, dán segítséggel, később a lengyel állam pártfogása alá helyezkedett. — STANISLAW SALMONOWICZ: A Vendée. Egy népi ellenforradalom anatómiája (945—962. 1.) utal a terület erős elmaradottságára gazdasági