Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

204 FOLYÓI It ATSZEMLE más kontinenseken korántsem vezetett mindenütt az illető terület nagyarányú gazdasági fejlődéséhez. — JE. L. RUDNYICKAJA: Új adatok a Kolokol szerkesztőségének, Mihail Bakunyinnak a kapcsolatairól a finn nemzeti szabadságmozgalommal (36— 52. 1.) a Svéd Királyi Könyvtárból és a svéd külügyminisztérium levéltárából előkerült anyagot dolgoz fel, Herzen, Bakunyin és más orosz forradalmárok levelezését Emil von Quantennel 1862 — 63-ból, amely azt bizonyítja, hogy az orosz emigráció jelentős kapcsolatokat épített ki a Svédországban élő finn emigránsokkal, hogy egyesítse Oroszország népeinek a cári rendszer elleni harcát. — V. V. MAVROGYIN: A régi orosz állam szovjet historiográfiája (53 — 72. 1.) Pokrovszkijnak az első világháború előtt írt munkáitól kezdve tekinti át a kijevi állammal foglalkozó szovjet történeti irodalmat, jelentős helyet juttatva B. D. Grekov munkásságának. Utal arra, hogy az utóbbi időben új forrásokat is vontak be a vizsgálatba (pl. a fakéregre írt okleveleket). A kijevi állam megítélésében sokáig két tendencia állt szemben egymással, az egyik prefeudális államalakulatnak tekintette, a másik viszont túlságosan korai időpontra helyezte az osztálytársadalom kialakulását a keleti szlávoknál. Ma már általános a nézet, hogy a kijevi államban osztálytársadalom állt fenn. A szovjet történészek kimutatták más nemzetiségek részvételét az állam megalakulásában. A normannok szerepét nem tagadják le, de nem őket tekintik az állam megalapítóinak. — V. N. VINOGRADOV: A román szociáldemokraták két felhívása a forradalmi Oroszországhoz (73 — 82. 1.) új adalékokat hoz a baloldali román szocialisták és az orosz forradalom kapcsolatairól. Az első felhívást 1917. június 24-én írták a baloldali szocialisták Iaçi-ban, s ebben beszámoltak a romániai helyzetről, a burzsoáföldesúri uralkodó osztály által teremtett szörnyű helyzetről, és az orosz forradalom segítségét kérték. A második felhívás december 4-én Odesszában kelt, ahol emigráns akcióbizottság alakult. Ez már azt mutatja, hogy a baloldali szocialisták szakítottak addigi, a II. Internacionálé hatása alatt kialakult nézeteikkel, és szocialista forradalmat kívántak, ehhez az orosz hadsereg segítségét kérték, ami viszont az adott pillanatban kilátástalan volt. Amikor 1918-ban a román hadsereg megkezdte Besszarábia megszállását, az odesszai'emigránsok tüntettek ellene, és fegyverrel akartak harcolni a megszállók ellen. — JU. L. BESSZMERTNIJ: A korai középkor tanulmányozása és a jelenkor (83 — 95. 1.) néhány példán mutatja be, hogy a régi korok tanulmányozása is hasznos lehet a jelenkor problémáinak a megértéséhez. így a koraközépkori városfejlődés vizsgálata felveti, mi volt a városi fejlődós lényege, mik voltak középkori sajátosságai, milyen szerepe volt annak a ténynek, hogy egyes városok az ókori városi fejlődésből indultak ki, másoknál ez az alap hiányzott. A városi lakosság belső rétegződését kell tanulmányozni. A kérdés a város és falu ma is meglevő ellentétének a tanulmányozásánál érdekes. A különböző etnikumok szerepe a barbár államokban abból a szempontból fontos, milyen az összefüggés az etnikum és az állam között. Az egyénnek és cselekedeteinek a vizsgálata a maitól eltérő mechanizmust mutatott fel. Igen fontos a művészet összefüggése a korabeli társadalommal, a probléma itt az, miért mutatkoznak meg hasonló jelenségek egészen eltérő társadalmi viszonyok közt (törekvés absztraháló ábrázolásra stb.). Módszertani kérdések is jobban vizsgálhatók régebbi korokban, ahol nagyobb időegységeket lehet áttekinteni. A tipologizálás problémájára utal. A feudalizmus típusát az észak-franciaországi jelenségekből szokták levezetni, de meg kellene vizsgálni, milyen egyéb típusai voltak a feudalizmusnak, s ezt megelőzően megállapítani, milyen kritériumok alapján kell a kérdést vizsgálni. — A vita-rovatban V. A. KUMANYEV: A Szovjetunióban lezajló kulturális forradalom tanulmányozásának néhány kérdése (96—108. 1.) V. T. Jermakov cikkével vitázik, amely a folyóirat 1966. évi 10. számában jelent meg (ld. Századok 1967. 3 — 4. sz. 766. 1.). Leszögezi, hogy kulturális forradalomról csak a kapitalizmusról a szocializmusra és kommunizmusra való átmenettel kapcsolatban lehet szó, sein a kapitalista formációban, sem a ma születő harmadik világbeli új nemzeteknél nem beszélhetünk erről. Lenin hosszas folyamatnak tekintette a kulturális forradalmat. Kumanyev két szakaszt különböztet meg, az első a szocializmus építésének az idején megy végbe, s ezt lehet szűkebb értelemben kulturális forradalomnak nevezni, amelynek lényege az egykori uralkodó osztályok kulturális monopóliumának a megtörése, a közművelődés gyors fejlesztése stb. A második szakasz a kommunizmus építésével egyidőben zajlik le, s ennek fő célja a sokoldalúan képzett egyéniség kialakítása, a kommunista tudatosság kifejlesztése, az egész nép kulturális színvonalának felemelése az értelmiség színvonalára, a fizikai ós szellemi munka közti különbség felszámolása során, s egységes össznépi kultúra kialakítása. — K. A. MERECKOV marsall: Madrid alatt (109 — 121. 1.) készülő könyvének részlete, beszámol katonai tanácsadóként kifejtett tevékenységéről 1936 ősze és 1937 tavasza közt,