Századok – 1969

Történeti irodalom - Labriola; Antonio: Tanulmányok a történelmi materializmusról (Ism. Pritz Pál) 146/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 147 politikai tevékenységük alapjává tenni; jobbról vagy balról torzítják el. A frakcióharcok meddősége kiábrándítja az értelmiségi pártvezetőségből a munkástömegeket, akiknek anyagi és kulturális szegénységük miatt még reményük sincs, hogy a párt vezetését kezükbe vegyék, ezért fokozatosan elfordulnak a párttól, elvetik a politikai harcot, amit elősegítenek a feléledő és valójában teljesen soha le nem győzött anarchista nézetek is. A szakszervezetek felé fordulnak, így hovatovább éles szakadék tátong a párt- és szakszervezeti mozgalom között. Labriola (1843 —1904) egyetemi tanulmányait Nápolyban végezte, ahol reneszánszát élte ekkortájt a hegelianizmus. A fiatal egyetemista is e szellemi légkör hatása alá került, a hatvanas években készült dolgozatai a hegeli filozófia baloldali értelmezését szolgálják-igazolják. Az egyetemen 1871 óta magántanár, majd három év múlva a római egyetem professzora. Szellemi mozgékonysága, frissessége azonban túlvitte a hegelianizmuson, a herbarti pszichológián keresztül jut el a marxizmushoz a 80-as évek legvégén, a 90-es évek elején. A század utolsó évtizedének derekén keletkezett írásai már kiforrott marxista alkotások, melyek a Marx utáni gondolkodás történetében talán leginkább közelítik meg tárgyi gazdagságban és gondolati mélységben a tanítómestereket. * A kötet négy tanulmányt ölel fel. Az első a Kommunista Kiáltvány emlékezetére íródott, ezt a címet is viseli. A második „A történelmi materializmusról" c. elmélkedés a marxizmus történelemfilozófiájáról. A harmadik egy levélfüzér, a szerzőnek G. Söreihez írott leveleit tartalmazza, kötetlen „Beszélgetés szocializmusról és filozófiáról". A negyedik írás az utóbbi francia kiadásához írt utóirat. Az első írás 1895-ből való. A Kommunista Kiáltvány jelentőségót a marxizmus kialakulásának genetikus vizsgálatába ágyazva világítja meg. Megjelenésével lépett színre a modern szocializmus, amely „először találta meg megfelelő kifejezését saját szükségességének tudatában; vagyis abban a tudatban, hogy a jelenlegi osztályharcoknak a kimenetele és megoldása" (12. 1.), ós ennélfogva első és komoly belépése a történelembe, mert a kérlelhetetlen tudományos bizonyosság erejével jövendöli győzelmének eljövetelét. Jövendölése minden utópiától mentes, mert nem kronológiai, hanem morfológiai jellegű (33. 1.). Nem hivatkozik, nem apellál az igazságosságra és egyenlőségre, nem gyalázza a proletariátus halálos ellenségét, miközben pusztulásáról beszél: „Sohasem írtak még ilyen lenyűgöző hatású gyászbeszédet" (10. 1.). A szocialista gondolat történetében kettős feliratú mérföldkőként emelkedik a manifesztum: „Egyik oldalán ősnyomtatványát adja az új tannak, amely azóta bejárta a világot. A másik oldalán tájékoztatást nyújt olyan formákról, amelyeket kirekeszt, anélkül, hogy kifejtené őket, megírná történetüket" (11.1.). A korábbi szocializmusokról van szó, melyekkel szemben a modern szocializmus olyan tantételen nyugszik, amely első ízben ismerte fel a szociális forradalom belső, immanens szükségességét és így az olyan egyszerű fejlődési folyamattá lett, amely előmozdítható, támogatható, segíthető" (21. 1.) Szemben az összeesküvő szocialistákkal a forradalmat „egy fejlődési folyamat végső pontjaként és objektív eredményeként fogta fel" (uo.). A Kiáltvány a gondolatcsírák gazdag tömegét foglalja magában, amelyeket Marx, Engels a későbbiekben fog majd kifejteni, konkretizálni, bizonyítani. „A Kiáltvány . . . lényegbevágó megállapításokban, nem pedig bizonyítási apparátussal fejezi ki magát" (18. 1.). A Kiáltvány már nem egy szocialista iskola hangjaként, „hanem egy párt Ígéreteként, fenyegetéseként és akarataként jelent meg" (26. 1.). Azonban a 48-as forradalmak bukása után a „demokratikus és proletármozgalom fejlődéséhez szükséges feltételek egy csapásra megszűntek" (37. 1.). A modern szocializmus politikai megmozdulása az I. Internacionáléval vette kezdetét. Labriola vizsgálja az elmélet politikai erővé válását, elemzi a proletárpártok létrejöttét, vázolja saját korszaka szocializmusának lényeges jegyeit, hogy annál tisztábban és indokoltabban bontakoztathassa ki a Kommunista Kiáltvány hatását-nagyságát. A következő évben készült, nagyobb lélegzetű írásában Labriola arra törekedett, hogy az előző munkájában kifejtettekre támaszkodva elemezze a történelmi materializmust. Míg az előző tanulmány a kritikai kommunizmus szükségszerű keletkezését bizonyította, ez inkább pozitív kifejtésére-interpretálására helyezi a fő súlyt. A szó legtágabb értelmében vett tudományos szocializmus „már nem a szubjektív kritika a dolgokra alkalmazva, hanem a magukban a dolgokban rejlő önkritika felfedezése" (122. 1.). Az új tan történelemfelfogása, mint ahogy a tan egésze, nem egy dogma vagy zárt rendszer, „csupán kutatási és szemléleti módszer kíván lenni" (98. 1.), ez teszi 10*