Századok – 1969

Történeti irodalom - Pletnyeva; Sz. A.: Ot kocsevij k gorodam (Ism. Fodor István) 135/I

135 TÖRTÉNETI IRODALOM többet mondanak, mint a legjobb levéltári iratok. Különösen a kiegyezésig gazdag történeti statisztikai anyagot ad, ebben ugyancsak úttörő. Nagy gondot fordított a szerző az időben távoleső, de kapcsolatos dokumentumok esetében az utalásra, hivatkozásra. A szokásosnál nagyobb terjedelmet ezekkel a megoldásokkal méginkább tágította. Helyeselni lehet, hogy a kötet közzéteszi a megye műemlékeinek jegyzékét. Ennek egy ilyen közkézen forgó kiadványban van a helye. Helytörténeti kalauz címen közel félezer címből álló somogyi tájékoztató bibliográfiát is nyújt az olvasókönyv. Megemlítendő, hogy az egyes szemelvények után is minden esetben közli az odatartozó helyismereti irodalmat. A bibliográfia a kötet használhatóságát méginkább kiszélesíti, beillesztésével a gyűjtemény komplex helytörténeti segédkönyv lett. Ezt segíti elő a 44 képből álló képmelléklet is. A kiadvány elegáns külső borításával, szép papírjával a tipográfiai megoldás nem tudott lépést tartani. A teljes szövegoldalak képe egyhangú, a szerzői szöveg és a forrás elkülönítése nem szembeötlő. Egybefogva mondanivalónkat : Kanyar József könyvét a magyar helytörtónetírás jelentős új eredményének tartjuk, amely új utakat talált a megyetörtóneti olvasókönyvek számára. Sokoldalú historikus műveltsége révén a szerző magas színvonalon fogta át Somogy megye gazdag múltját. Somogy az utóbbi évtizedekben többször került a köztörténetírás figyelmének központjába. A megyével foglalkozó kutatások főbb eredményei bevonultak nemzeti történetünk legfontosabb tudnivalói közé. A megyében és a megyén kívül megjelent somogyi tárgyú történeti kiadványok révén a terület múltja a leginkább feltártak közé tartozik. Ez az állandó érdeklődés nem utolsósorban a Somogyban igen magas hőfokú lelkes lokálpatriotizmusból fakad. (Kanyar József könyve is a „Tegyünk többet Somogyért !" mozgalom keretében látott napvilágot !) A megye vezetése és lakossága ma már igényli a hasonló kiadványokat, támogatja a levéltárat ós annak tevékenységét. E fellendülés nagyon sokban Kanyar József fáradságot nem ismerő, nagytudású munkájának eredménye. Az olvasókönyv egy somogyi megyetörtónet alapja, számos ponton annak kidolgozott részfejezete, amelyre minden további kutatás, az oktatás ós népművelés támaszkodni tud. SZABÓ FERENC SZ. A. PLETNYEVA: ОТ KOCSEVIJ К GORODAM (Moszkva, Izdátyelsztvo „Nauka", 1967. MIA 142. 196 1.) A NOMÁD SZÁLLÁSHELYEKTŐL A VÁROSOKIG Figyelemre méltó munkával gazdagodott a szovjet régészeti irodalom. Ez annál is érdekesebb, mivel Pletnyeva könyvének témájáról — a szaltovói műveltségről — úgy látszott az utóbbi időben, Merpert, Artamonov, Ljápuskin nagyszerű tanulmányai után, hogy nem sok újat lehet már mondani. A műveltség bázisát alkotó szaltovói temetőt ugyanis a század elején tárták fel jobbára megfelelő képzettséggel nem rendelkező lelkes dilettánsok, s így új következtetések levonásával a hiányos ásatási dokumentáció alapján aligha kísérletezhetünk. A szerző nagy érdeme, hogy munkáját az újabban előkerült anyagra építi — főként a dmitrovói temetőt és számos más települést tartva szem előtt —, ahol már pontosan rögzített ásatási dokumentáció áll rendelkezésünkre. A könyv alapvető célja a nomádok letelepedésének, földművelésre való áttérésüknek, a feudalizmus és az állam kialakulásának bemutatása a szaltovói kultúrát alkotó népeknél. Ennek a bonyolult folyamatnak nyomon követése nem csupán a régészeti leletanyag segítségével történik, hanem a szerző bevonja az írott forrásokat, a nyelvészeti, néprajzi adatokat is, s ezt a könyv egyik legnagyobb erényeként kell elkönyvelnünk. A településeket vizsgálva a szerző arra igyekszik választ adni, hogyan ment végbe a nomád állattenyésztők letelepedése ós a földművelésre való áttérése. A nagy egységekben kurenyekben — vándorló nomádok csupán a folyók partján hosszan elhúzódó, gyér leletanyagot adó, szálláshelyeket hagytak maguk után. A társadalmilag már fejlettebb fokon álló, a nagy közösségektől elkülönült aulok után már jóval kisebb, leletanyagban gazdagabb telephelyek maradnak. A fejlődés következő lépcsőfokát a földsánccal körülvett települések alkotják. Az itt talált leletek — melyek közt gyakoriak a mezőgazdasági munkaeszközök — kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az itt élő lakosság már nagymértékben foglalkozott földműveléssel. A földsáncokkal védett települések mellett faltöltóses technikával épített és erős bástyákkal ellátott várakat is találunk, melyek az újonnan