Századok – 1969

Történeti irodalom - Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Ism. Szabó Ferenc) 132/I

134 TÖRTÉNETI IRODALOM lom idején megindult tőkés agrárfejlődés főbb helyi vonásait árnyaltan adja vissza a szerző. Az egyre bővülő forrásanyagból Kanyar kiváló érzékkel válogatott, s a dualizmus színesen, sokoldalúan és jól áttekinthetően megoldott dokumentálásával e félévszázad rendkívül szótágazó problematikájának központi kérdéseit ragadta meg. A fejezet mégsem egységes. A szerző itt már nem tudta olyan következetesen ábrázolni a gazdasági fejlődés menetét, mint a megelőző korszakok esetében. A kulturális törekvések, a népoktatás elmaradottságának érzékeltetése erőteljesebben sikerült, a tőkés fellendülés rajza elmosódott, különösen a megye egészét és a Kaposvár mellett gazdasági centrumokként szereplő Barcsot és Szigetvárt tekintve. A vasútépítések bemutatása is hiányosnak, és kissé megyeszékhely-központúnak mondható. Kiemelkedően sikerültek az ún. nemzeti ellenállást, a Nagyatádi Szabó István vezette gazdagparaszti szervezkedést, az első világháború megindulását ós terheit megismertető szemelvények ós olvasmányok. A kivándorlás megyebeli súlyosságáról mondottakat ugyanakkor túlzásnak tartjuk, a megye egészére nézve ugyanis eltörpül az ország északi területeihez képest. A tanácshatalom kezdetét Somogyban a helyi viszonyok alakulása alapján helyesen teszi 1919 január elejére a szerző. A két forradalom időszakában a hatalom ós a föld kérdését vizsgálja elsősorban. Somogy történetének ez a fejezete országosan ismert, Kanyar József mégis számos új adattal ós megállapítással gazdagítani tudja. Az ellenforradalom negyedszázada 67 olvasmányt ill. szemelvényt kapott a kötetben. Problematikája és az annak megvilágítására felvonultatott iratanyag rendkívül széleskörű, de a szerző ökonomikus rendezése kitűnően áttekinthetővé teszi. A fejezetben mindazt megkapja az olvasó, ami jellegzetesként vagy kiemelkedő eseményként a megyében történt. A közelmúlt életközelsógbe hozásának lehetőségeit Kanyar József kitűnően kihasználta. (Szellemes remeklés pl. a Bethlen István grófinkei díszpolgárságáról beszámoló 254. olvasmány.) Az ellenforradalmi terror (Latinca ós társai meggyilkolása stb.), a földkérdés ós a nópnyomor, az illegális kommunista ós a baloldali szocialista szervezkedések, fények és árnyak a művelődés helyzetében, a második világháborúban szenvedett somogyi vérveszteség és a német megszállás a fejezet vezető témakörei. A somogyi ipari és falusi szegénység irtózatos nincstelenségéről sok dokumentum beszól. Valamennyi igaz, azonban szükségesnek éreztük volna egy általánosító-összesítő szemelvény (a társadalmi rétegződés rajza is kívánatos volna ebben) beillesztését. Enélkül a nyomorról tanúskodó dokumentumok egyike-másika (mint pl. a 237., 243., 249., 259., 268., 271., 276., 278. és 288. szemelvény) nem mutatja a benne foglalt tények általános érvényét. A gazdasági és szociális viszonyok tükrözéséhez az olyan összeállításokat lehet jól használni a kötet forgatásakor, mint az 1923-as cselédfelmondásokról vagy az idegen megyékből felfogadott summásokról készült közlések (247. és 280. szemelvények). A felszabadulás és az élet megindulása témakörének dokumentumai a politikai ós gazdasági eredményeket és nehézségeket egyaránt visszaadják. A szerző ezt az időszakot külön forráskiadványban is feldolgozza majd, számos idevágó tanulmánya megjelent már. A kötet összeállításánál különös figyelemmel volt Kanyar a Balaton történetére, a „magyar tenger" hajózásának, fürdőkultúrájának kultúrhistóriájára. A Balatonra vonatkozó szemelvények a gyűjtemény értékét tovább fokozzák, hatókörét Somogyon túlra is kiterjesztik. Mint a bevezetőben említettük, Kanyar József olvasókönyve a hasonló kiadványok között az eddig megjelent legjobbnak mondható. Ezt elsősorban a korábban alkalmazott válogatási és feldolgozási módszerek kibővítésének, szélesítésének lehet köszönni. Mivel jobb a somogyi kötet a többiek átlagánál? Kanyar az előtte általános „kevés összekötőszöveg — hosszabb dokumentumközlós — rövid magyarázat" és az „egy téma — egy dokumentum" módszerével bátran szakítva, elsőnek alkalmazta a levéltári olvasókönyvek szerzői között az olvasmányok beillesztését. Könyve ezzel ökonomikusabbá vált, sokmindent feldolgozás formájában, nem forrásközlés jelleggel mond el, az adott terjedelem kereteit sok-sok munkával maximálisan kihasználva. Másutt három-négy vagy még több dokumentumot von össze egy résztémához, s csak leglényegesebb részeiket idézi. Nem kétséges, hogy ezzel a megoldással nem a megszokott értelemben vett forráspublikációt készített, hanem a könyv céljához híven járt el, a gyakorlati használhatóság vezette. Elgondolását és annak megvalósítását ebben az esetben helyesnek és célszerűnek kell tartanunk, mert az olvasmányokkal és az azonos tárgyú iratok egybevonásával feloldotta az eddig népszerű forráskiadványok nehézkességét, bőbeszédűséget. A korábbiakkal szemben bátran és gyakran nyúlt a somogyi kötet szerzője a sajtóhoz ós a szépirodalomhoz is. (Az előbbinek többek között kitűnő példája a 159. szemelvény: Tallózás a Somogy c. lap első hat évfolyamában.) Eötvös Károly, Jókai, Berzsenyi, Ady, Móricz, Szabó Dezső, Bernáth Aurél írásainak részletei a kötet megfelelő helyein