Századok – 1969

Történeti irodalom - Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Ism. Szabó Ferenc) 132/I

132 TÖRTÉNETI IRODALOM történetírásunk maga is a hazai polgárosodásban eddig csupán annak fő vonalát, s így társadalmilag a kapitalizálódó birtokoanemessóg vezető szerepét kísérte figyelemmel, megfeledkezve az annak nyomán a társadalomnak a birtokos nemességnél sokkal szélesebb rétegeiben is szükségképpen bekövetkezett, csendes, ha látványos országgyűlési vagy megyei politikai harcokban nem is bővelkedő, de ugyancsak s legalább akkora erővel a polgárosodás felé mutató változásokról. Pándi részben nyilván ennek hatása alatt nem látja mag a népiesség mint irodalmi áramlat és a — mondhatjuk — „kispolgárosodás" mint társadalmi mozgás közötti kapcsolatot. Másrészt azonban abban, hogy a népiességnek mint a kor irodalmi fejlődése egy sajátos, önállóan alakuló irányának ilyen folyamatos magiétót sem éâzleli, szemléletének irodalomtörténésznél megérthető, de az ő esetében mégis maglepőnek ható sajátos irodalomközpoiitúságát érezhetjük. Pándi ugyanis — végső és legmélyebb magyarázataként a már fentiekben említett hiányosságoknak is — mint végül kiderül, módszerileg mindvégig a ténylegesen magvalósult irodalomból indul visszafelé, s ahol e visszaúton az irodalom elveszti sajátlagosan irodalmi jellegét ós színvonalát, ott ő is m agái 1 útjának nyomonkövetésében. így kerülnek bele a könyv struktúrájába jellegüknél fogva valóban logikusan irodalmi, magvalósulásukban azonban már nem, vagy csak kevéssé idetartozónak bizonyult elemek, — és esik ki, illetve ábrázolódik csupán részeire törve és csupán mint az egységes fejlődési fővonal időnkénti, a nép iránti érdeklődés jegyében jelentkező leágazása, a népiesség, mely az irodalom színvonalát, társadalmi bázisának általános kulturális színvonala folytán is, sokáig csak egyes kimagasló alakjaiban éri el. Az egységes, a XVIII. századtól folyamatos ábrázolás hiánya így a kötetnek a bevezetőben méltán kiemelt s továbbra is hangsúlyozandó minden alapvető pozitívuma ellenére is, kétségtelen vesztesége irodalmunk e kötetből kibontakozó képének, malyből így végül is óppan az irodalom egyik, a nemzeti klasszicizmus kialakításában oly nagy szerepet ját3zó fővonalának genezise marad tulajdonképpen felderítetlen ós megmagyarázatlan, s malyórt még Petőfi sajátlagosan irodalmi fejlődésének gondosan és nagy megelevenítő erővel kidolgozott képe sem tud teljesen kárpótolni bennünket. Helytelen lenne azonban, ha mindezen megjegyzések után s ebből a kétségtelenül kisarkított végkövetkeztetésből az olvasó végül is a történész recenzens és az irodalomtörténész írók és szerkesztő szemléletének valamely alapvető szembeállítását akarná kiolvasni. A történész az irodalom helyét a történeti folyamatban szükségképpen tágabban hajlamos, vagy legalább is (szemrehányással saját szakterületének eddigi kutatása felé is) szeretné látni; olyan kapcsolataiban, vonatkozásaiban, — és főleg funkcióiban — , amelyek az irodalom fogalmát majdhogynem technikailag értelmezve, azt már szinte az írásbeliség egészének határaiig bővítik. Mindezeknek az így kitáruló területeknek vizsgálata persze nem lehet az irodalomtörténet feladata — nem lehetett itt som; ha az irodalmi fejlődés rajzánál az adottnál e vonatkozásban több jelzést, irodalom ós legtágabb értelemben vett társadalmi tudat lehetséges konkrét kapcsolódó pontjainak még több oldalú érzékeltetését szívesen láttuk volna. Da ennek a hiányérzetnek ellenére is a kötetnek azok a vonásai és eredményei, amiket bevezetőül a kötetnek a történészek számára oly tanulságos vonásaiként kiemeltünk, óppan hogy nem veszítenek jelentőségükből. Sőt — ós ezt ismét hangsúlyozzuk —, úgy véljük, hogy az általuk faltáruló problémák róván új indítókot adhatnak a történészek számára is, e kérdések mielőbbi ós minél elmélyültebb kutatásához. VÖRÖS KÁROLY KANYAR JÓZSEF: HARMINC NEMZEDÉK VALLOMÁSA SOMaSYRŐL Történelmi olvasókönyv (Kaposvár, Somogy Megyei Tanács. 1967. 584 I.) Degré Alajos 1901-ben megjelent Zala megyei olvasókönyvével valósult meg először a vidéki levéltáraknak az a több oldalról támogatott törekvése, hogy minden megyében állítsanak össze egy-egy, a terület történetének legfontosabb archivális forrásait tartalmazó, színvonalas szemelvénygyűjteményt. Az így készült kötetek feladata elsősorban az iskolai történelemoktatás, az ismeretterjesztés, a szakköri munka támogatása, ugyanakkor azonban tudományos értékű forráskiadványoknak is kell lenniök. Eddig kilenc levéltár olvasókönyve látott napvilágot, közülük kettő több részből álló munkát tervezett és az első kötetig jutott el. Megjelenés előtt áll további két gyűjtemény. Remény van arra, hogy pár éven belül a megyék többségében az olvasók kezébe kerülnek a hasonló