Századok – 1969

Krónika - A második világháború és a Földközi-tenger (Ránki György) 1314/V–VI

1314 KRÓNIKA Borsod vármegye egri járásának főszolgabírója; az 1846. éveleji tisztújító közgyűlés másodalispánná választotta, s ebben a vármegyei tisztségében maradt miniszterségéig. Közben 1836 — 37-ben külföldre utazik, s követként vesz részt a két utolsó reformországgyűlésen. Szemere Bertalan másfél évtizedes meredeken felfelé ívelő életpályájának bemutatása után Román János befejezésül részletesen ismertette a levéltárban őrzött jegyzőkönyvek alapján Szemere vármegyei hivatalnokoskodásának néhány jellemző mozzanatát. Deák Gábor a Történelmi Társulat Borsod-Zempléni Csoportjának elnöke hozzászólásában Szemeréről, a szabadságharc teljhatalmú kormánybiztosáról szólt. Először ismertette Szemerének a honvédség élelmezése érdekében tett intézkedéseit, majd a közigazgatás átszervezésére vonatkozó tevékenységét tárgyalta. A továbbiakban Deák Gábor részletesen bemutatta a megyei levéltárban található Szemere-levelek alapján az 1849 márciusában keletkezett vódsereg tervet, s szólt annak megvalósításáról is. A hozzászóló véleménye szerint Szemere mint észak-magyarországi kormánybiztos már kész helyzetet talált, s bizonyos mérvű eredménytelensége a kialakult objektív körülményekből következett. Katus László kandidátus, a MTA Történettudományi Intézetének munkatársa korreferátumában Szemere életpályájának utolsó - emigrációban töltött — szakaszát ismertette. Röviden összefoglalta e másfél évtized életrajzi eseményeit, foglalkozott Szemere ós az emigráció viszonyával; Marxhoz ós Engelshez fűződő kapcsolataival. Részletesen tárgyalta Szemere politikai publicisztikájának fejlődési szakaszait 1850 és 1862 között. Az előadás nagyobb része az emigráns Szemere politikai fejlődését, eszméinek, terveinek alakulását, változásait egy olyan kérdés kapcsán vizsgálta, amely mindvégig központi helyet foglalt el politikai gondolkodásában. Ez a nemzeti kérdés Magyarországon, a Habsburg Monarchiában és szólesebben Kelet-Európában. Az emigráns Szemere politikai gondolkodásának középpontjában az a probléma állt, hogyan lehet a magyar nép nemzeti létét és állami önállóságát biztosítani és fenntartani abban a Kelet-Európában, amelynek társadalmi és politikai erőviszonyait a polgári átalakulás ós a nemzeti mozgalmak ébredése és kibontakozása oly gyökeresen átalakította. Szemere ezzel kapcsolatban többféle gyakorlati javaslatot dolgozott ki 1849 és 1862 között, a szerint, hogy miként alakultak a nemzetközi és a belső politikai erőviszonyok, s milyen járható utat kínáltak a rendezés számára. Szemere koncepciójának első változatát 1853 — 54-ben írt, s kéziratban félbemaradt könyvében fogalmazta meg, s ezt képviselte 1859-ig. E szerint a közép-kelet-európai újjárendezés megfelelő formája az itt élő népek szabad és demokratikus államszövetsége lenne, amelynek Magyarország mintegy természetes földrajzi és gazdasági központját alkotná. Az 1859-es fejlemények ráébresztették, hogy ennek a koncepciónak megvalósítására nincs közeli és gyakorlati lehetőség. A kérdést tehát az adott nemzetközi erőviszonyok figyelembevételével kell rendezni. Ekkor dolgozta ki a második gyakorlati koncepciót, amelyet 1859 — 61-es írásai képviselnek. E koncepció lényege a Habsburg Monarchia külpolitikai orientációjának megváltoztatása és belső átszervezése a nemzeti jogegyenlőség, a helyi önkormányzatok és a föderáció elve alapján, valamennyi nemzetiség szabad fejlődósének biztosításával. Az előadó hangsúlyozta, hogy a dualizmusnak azt a liberális koncepcióját, amelyet Szemere 1860 — 61-es cikkeiben kifejtett — éppúgy, mint Eötvösét — élesen el kell választani a dualizmusnak attól a formájától és antiliberális, antidemokratikus tartalmától, amely 1867 után ténylegesen megvalósult. Katus László végül kifejtette, hogy az emigráns Szem ere politikai publicisztikája egyik kiemelkedő fejezetét jelenti a századközép klasszikus magyar liberalizmusának. A korreferátumok elhangzása után az emlékülés Tok Miklós, a Városi Tanács V. B. elnökhelyettese zárszavával ért véget. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉS A FÖLDKÖZI-TENGER Alig két esztendővel ezelőtt alakult át az ellenállási mozgalom történetével foglalkozó nemzetközi bizottság a második világháború történetével foglalkozó nemzetközi bizottsággá. Az átalakulás, amelynek egyik ösztönzője az 1966 őszén megrendezett, ,,A második világháború és a Dunavölgye" c. budapesti tanácskozás volt, jelentősen megerősítette s mindinkább valóban nemzetközivé tette a szervezetet. Ismeretes, hogy a második világháború témaköre mennyire érdekli a kutatókat s mennyire foglalkoztatja az olvasót. A már publikált jelentős történeti irodalom ellenére újabb s újabb kutatók szentelik munkájukat a témának, fontos iratanyagok válnak ismertté, s eddig ismeretlen összefüggések, tónvek nyernek megvilágítást. Érthető tehát, hogy a második világháború történetével foglalkozó nemzetközi bizottság ma már az európai országok többségében rendelkezik szervezettel, tagja valamennyi szocialista ország, beleértve az NDK-t is, és nemrég más kontinensekről: az Egyesült Államok, Kanada s Izrael történészei jelezték,