Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1281 a párt szempontjából vizsgálták a szovjetek perspektíváit. A szerző hosszabban foglalkozik ehelyütt Lenin, Martov és Trockij vélekedésével, külön is nagyobb figyelmet szentelt annak a kérdésnek, miként látta Lenin az anarchistáknak a szovjetek életébe való bekapcsolódását, ennek lehetőségót. A felelet inkább tagadó volt —- minthogy Lenin hangsúlyozta: a szovjet nem munkásparlament, hanem meghatározott célra alakult harci szerv. — PIERRE TRIMOOTLLE: A keresztény szakszervezetek a francia fémiparban 1935 és 1939 között (27—49. 1.) megállapítja, hogy a keresztény szakvervezetek létét általában csak 1944-től ismerik el, s az 1940 előtti korszakban jelenlétük alig befolyásolta a szakszervezèti mozgalom egészét. Mindamellett ezek a szakszervezetek már e korszakban is éltek, ha a tagság javarészt alkalmazotti is volt. Egy 1920-as kimutatás szerint a 156 ezer tagból 43 ezer alkalmazott, 36 ezer vasutas, 14 ezer textiles, 10 ezer bányász, 8 ezer fémmunkás és 7 ezer építőmunkás. Ezek a számok nem nagyon változtak 1936-ig. A szerző felhívja afigyelmet arra, hogy az idők folyamán a vallásosság mennyiben szorult háttérbe, ós mikor, miként vált határozottabbá a C. F. T. C. szakszervezeti, munkásvédelmi jellege. Az 1936. évi nagy sztrájkhullámnál, amikor egyaránt szó volt a közvetlen munkaviszony megjavításáról, de a szakszervezeti jogok elismeréséről, s általában az üzemek, a gazdasági élet irányításában a munkások beleszólási jogáról is, e nagy akcióhullám sikereihez a keresztény szakszervezetek is hozzájárultak. 1936 ós 1939 között számos új szervezet keletkezett, földrajzilag jelentős különbség volt a katolikus szakszervezetek befolyása között. Érinti a generációs problémát, beleértve azt, hogy olykor a CGT-hez tartozó szülők gyermekei csatlakoztak a CFTC-hez. Végül felvázolja, hogy 1936—1939 között a CFTC milyen munkásköveteléseket állított fel. — BERNARD DANDOIS: HÚSZ levél az I. Internacionálé belgiumi történetéhez, 1865—1872 (49—99. 1.) megállapítja, hogy az utóbbi években e tárgyban sok új forráskiadvány, tanulmány jelent meg — de még mindig sok a tennivaló, amit nehezít a források nagy szótszórtsága. A jegyzőkönyvek egy része Belgiumban, s nagy része Amszterdamban, illetőleg Moszkvában található. Az itt közreadott közleményt is e fenti forrásokból gyűjtötte össze a szerző. Az első levelek még 1865-ben keltek, s egyfelől K. Marx tájékoztatja a belga szekciót a Főtanácsban lezajlott vitákról, s a Mazzini-problémáról (kifejtvén, hogy az olasz köztársasági hazafi Mazzini mennyiben áll éles ellentétben az T. Internacionálé proletárköveteléseivel), másfelől La Fontaine, a belga szervező tájékoztatja a londoniakat a belga helyzetről. A levelezés központi belga szereplője — miként az egész belga mozgalomé is — César De Paepe. A vele folytatott levelezés 1868—1871 között egyfelől a nemzetközi kongresszusok, konferenciák megtartásával kapcsolatos, de nemcsak a belga részvételt, vagy a belgiumi szekció erőgyarapodását, a belgiumi sztrájkokat és a nemzetközi szolidaritást érinti, hanem az egész Internacionálé elméleti programjának kidolgozását is — minthogy éppen De Paepe volt a kollektivizálás követelésének egyik élharcosa. Ugyanitt nyomokat találunk arra, miként tájékoztatja Dupont De Paepe-ot Marx tudományos analízisének előrehaladásáról, s ugyanehhez, illetőleg az Internacionálé programjának kidolgozásához De Paepe hogyan járult hozzá adatokkal, megfigyelésekkel, gondolatokkal. A közölt levelek új ismeretanyagot adnak a szakszervezetek, szövetkezetek térnyeréséhez, illetőleg ahhoz, hogy a belga szekciók miként vélekedtek a londoni főtanács és a bakunyinista Alliance ellentétéről. Az utolsó levelek a Párizsi Kommün nel, illetőleg a Polgárháború Franciaországban terjesztésével kapcsolatosak. A tanulmányt alapos jegyzetek egészítik ki, amelyek sokszor kis életrajzot nyújtanak a belga szekció egy-egy vezetőjéről. — Louis SIMON: Van Ryner helye a társadalmi mozgalomban (99—104. 1.) a szabadgondolkodó Ryner alakját mutatja be. Az individualista Ryner a tőkés társadalom kritikus bemutatása nyomán a XIX. század utolsó harmadában maga is közreműködött a szocialista, anarchista lapok, kiadványok, enciklopédiák elkészítésében. —MADELEINE REBÉRIOUX : A történelem és a mozi: az 1917-es esztendő (107—110. 1.) hangsúlyozza, hogy a történeti tudat alakulásánál napjainkban nem lehet eltekinteni a mozitól. Egy ízben a történészek már vitát rendeztek egy az 1914-es háborút bemutató filmről. E megkezdett úton tettek újabb lépést, amikor egy újabb francia dokumentumfilmet vitattak meg, amihez a szerző kritikai megjegyzéseket fűz. 1968. ápr.—jún. szám. — A folyóirat speciális számát Jean Bouvier szerkesztésében az ipari termelés, a bérek és a munkások reagálása, képviselete kutatásának szentelte. BOUVIER bevezetőben (1—10. 1.) emlékeztet arra, hogy a folyóirat 1967. téli száma már foglalkozott hasonló problémákkal, majd bemutatja az új szám tanulmányait, figyelmeztet a megoldatlan problémákra, köztük a földrajzi összevetésre, Párizs és az országos jelenségek el-