Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

FOLYÓIRATSZEMI.E 12G1271 magának a munkásegyletben is és szétfeszítette annak nemzeti kereteit. A lassalleánus termelőszövetkezeteknek a politikai szabadságjogokkal való összekapcsolása ugyan nem szüntette meg a lassalle-i opportunizmus gyökereit, de az „államsegély" jelszó ezentúl már nem akadályozta a porosz-német militarista állam elleni harcot. Mélyreható differenciálódás ment végbe Lassalle „népállam" fogalmában is, amelyet egyesek már a hatalmi viszonyoknak a Kommün mintájára való forradalmi megváltoztatásával akartak megteremteni, mások viszont még az államhatalommal való kompromisszummal. Az orthodox lassalleánizmustól és a Bismarck-barát taktikától való eltávolodás már oly messzire jutott az egyletben, hogy a Schweitzertípusú „államcsínykísérlet" már eleve kudarcra volt ítélve. A munkásegylet 1872-i közgyűlésén Schweitzernek nem csupán a vezetőségbe nem sikerült magát visszatornáznia, hanem még az egyletből is egvszersmindenkorra kizárták. Ezek a fejlemények az eisenachiakkal való egyesülés számára készítették elő a talajt. A lassalleánus vezetőség taktikája azonban nemcsak saját pártjában állta útját a Kommün tapasztalatai általánosításának, hanem még az eisenachiakat is gátolta a tanulságok maradéktalan levonásában. A gothai egyesülés előestéjén tehát széthullt ugyan a Lasalle-i szekta és annak speciális politikája, maga a lassalleánizmus azonban nem szűnt meg. — WOLFGANG RTTGE: A revánspolitika régi receptjei (402 —470. 1.) az Akten zur Deutschen Auswärtigen Politik 1918 1945 Ser. В. 1925-től 1933-ig terjedő I. kötete alapján Stresemann birodalmi külügyminiszternek egv revansista szervezet előtt Berlinben 1925. december 14-én elhangzott beszédét ismerteti ós elemzi. A beszéd megvilágítja a német Locarno-politika igazi hátterét, előbb a kelet-, majd a nyugat-európai országok ellen intézendő támadás hosszútávú előkészítését, a német nemzetiségi kérdéssel űzött cinikus játékot. — A Dokument áció rovatban GERHARD BECKER: Marx-búcsúztatók 1883-ban (471—492. 1.) alapos bevezető tanulmány után hét idevágó érdekes dokumentumot közöl. — A Vita rovatban Történettudomány és történeti tudat címmel (493—497. 1.) OTHMAR FEYL hozzászólásában az éppen százesztendős népszerű Reclam Universal-Bibliothek kiadványainak tükrében egyrészt Joachim Streisandnak azt a tételét bizonyítja, hogy a német liberális burzsoázia számára nem a történelem, hanem a művészet és az irodalom voltak a mérvadó műveltségi területek, másrészt kiemeli a felső, középső és alsó kategóriába sorolt történeti regények és kapitalista, illimperialista korabeli történeti művek páratlan — eddig pontosan még fel nem tárt — hatását a történeti műveltségre ós a történeti tudatra. — MANFRED KRAUSE és GERHARD SCHILFERT beszámol a Magyar Történelmi Társulat (498—500. 1.) 1967 augusztusi jubileumi tudományos konferenciájáról. — BRUNO WIDERA áttekintést ad A normann elmélet a szovjet archeológia és középkorkutatás fényében címmel'(505—510. 1.) — B. ÖESKOSLOVENSKY ÖASOPIS HISTORICKY 1968. 3. szám. TOZEF HANZAL: A nyelvkérdés a megujuláskori iskolaügy fejlődésében (317—340, 1.) azt mutatja ki, hogy a XVIII. sz. utolsó negyedében hozott újítások a felvilágosodás anacionalista állásfoglalását jelentették, nem voltak cseh-ellenesek. A XIX. sz. elejétől azonban már nem voltak időszerűek, ekkor indult meg a harc a cseh nyelv bevezetésóért a gimnáziumokban, bemutatja az ebben részt vevő paptanárok és világi papok tevékenységét. — VOJTÉCH MENCL, JARMILA MENCLOVÁ: A München előtti csehszlovák hatalmi-politikai struktúra legfelső szférájának lényege és fejlődése. Vázlat (341—364, 1.) három hatalmi tényezőt különböztet meg, az egyik a „Vár", vagyis Masaryk ós környezete, aki tekintélyére támaszkodva ós az elnöki jogkört, alkotmányjogilag kiszélesítve lényeges hatalmi pozíciót tartott a kezében, de sohasem törekedett egyéb tényezők kiküszöbölésére; a másik a pártok koalíciója, amelynek összetétele változott, a harmincas évekre az agrárpártnak itt már monopolhelyzete volt; a harmadik a gazdasági-pénzügyi központok (elsősorban a Zivnostenská banka), ennek a szerepe azonban még nincs kellően feltárva. — EVA VLŐKOVÁ: A Német Szociáldemokrata Párt programnyilatkozatai a prágai száműzetésben 1933—34-ben (365—384. 1.) a baloldal erősödését igazolja a „Neu beginnen" röpirat és a köréje tömörülő csoport felléptével, majd a Hilferding megfogalmazta Prágai Manifesztum kiadásával ós a „Der Weg" programjával. Mindháromban közös a fasizmus elleni akt ívharc elismerése, s felvetődik az egységfront kérdése is. — ALENA GAJANOVÁ, BOHUMIL LEHÁR: A csehszlovákiai polgári demokratikus rendszer jellemzéséhez (385— 393. 1.) Henryk Batowski előadásához szólnak hozzá (az előadás a csehszlováklengyel történész bizottság ülésén hangzott el s a két világháború közti közép-európai parlamentarizmus kérdéseit vizsgálta), igazolják, hogy a jobboldal ismételt kísérletei ellenére a parlamentarizmus 1938-ig tel-