Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

1272 FOLYÓIB.ATSZEMLE jes mértékben fennmaradt. — MIROSLAV STÉPÁNEK : A növényzet és az éghajlat változásai a történeti korszakban (Adalékok a településtörténethez 3.) (415—434. 1.) az erdőfelület rekonstrukciójával és az időjárás vizsgálatával foglalkozó eddigi kutatásokat tekinti át, egyetemes történeti viszonylatban, s hangsúlyozza, hogy a komplex forrásanyag hasznosításában igénybe kell venni a természettudósok segítségét. — VLADIMÍR CINKE: A cseh kolostorok szervezete a XIII-—XIV. században tartományi alapon (435- 446. 1.) bemutatja a kolduló rendek megjelenése után megváltozott helyzetet és az egyes szerzetesrendek szervezetét a központi irányítás mértéke szerint. — Томлй PASÁK: A. EliáS tábornok nyilatkozata a német bíróság előtt 1911-ben és vitatható volta (447—458 1.) a németek által halálraítélt egykori cseh—morva protektorátusi miniszterelnök akkor a németek által terjesztett nyilatkozatát vizsgálja, amely az emigráns csehszlovák kormány ellen fordult. Az eredeti kézirat nem maradt fenn, csak két fotókópia, amelyek azonban nem egyeznek, egyéb körülmények is amellett szólnak, hogy a nyilatkozat nem hiteles, hanem a Gestapo hamisítványa. 4. szám. — FRANTI§EK GRAUS: Történeti tudatunk mai válsága (485—504. 1.) konstatálja világszerte a múlttól való elfordulásra irányuló törekvést, az egész értékrendszer megingását. Viszont arra utal, hogy a múlttól mégsem lehet elszakadni. A történettudománynak azonban éppen tárgya sajátos jellegénél fogva nem szabad más tudományok módszertanát átvennie. Bemutatja, hányféle szférát kell a történésznek vizsgálnia, s ezeket különböző módszerekkel kell megközelítenie. A történésznek nem érzelmi alapon, hanem hideg fővel kell kutatnia, nem ítéletet mondani, hanem azt megmutatni, hogyan hat a múlt tovább a mában. — JÁN MLYNÁRIK: A Szlovák Nemzeti Tanács és Szlovákia bekapcsolódása a csehszlovák államba (505—524. 1.) az 1918. október 30-án a szlovák pártok képviselőiből alakult szerv történetét mutatja be. A Szlovák Nemzeti Párt passzivitása nyomta rá bélyegét, ezért nem tudott vezető szerepet betölteni az átalakulás során, a liberálisok (az ún. hlasisták) és a szocialisták hamar a prágai kormány mellé álltak. A magyar kormánnyal folytatott tárgyalások is gyanússá tették a Nemzeti Tanácsot. Ezért alakult ki centralizált kormányzat, s a Nemzeti Tanácsot 1919. jan. 23-án a kormány feloszlatta. — MIROSLAV STËPÀNTSK: A patrociniumok és a középkori utak (Adalékok a településtörténethez 4.) (551—570. 1.) ismét az európai irodalmat összefoglalva mutatja meg, milyen kormeghatározó szerepe lehet annak, hogy melyik szent tiszteletére szentelték valamelyik templomot. A középkori útrendszer felderítésében a légifényképezés mellett más módszerek igénybevételét is szükségesnek tartja. — ZDENËK BOHÁŐ: A templomszentelések felhasználásának kérdéséhez a történeti földrajz körében (571—584. 1.) a huszita korszak előtt alapított templomokat vizsgálja a patrocinium szempontjából, kimutatja, hogy közel negyedrészüknél változott, tehát a patrocinium felhasználásánál körültekintésre van szükség. — P[AVEL] 0[LIVA] ismerteti Hahn István tanulmányát Appianusról és Alexandriáról (610. 1.), J[AN] N[OVOTNÍ ] Arató Endre tanulmányát az 1848-as magyarországi parasztinozgalmakról és a nacionalizmusról (622— 623. 1.) és Tilkovszky Lóránt: Revízió és nemzetisógpolitika Mag varországon e. könyvét (634. 1.). — N. ' ÖASOITS MATICE MORAVSKÉ 1968. 1—2. szám. — JAROSLAV MLYNSKY: 1948 februárja és az újjászületett Nemzeti Front alakulása Brno körzetében (1—24. 1.) kiemeli a politikai élet demokratizálódását, amely ekkor végbement, de utal arra, hogy hamarosan passzivitás váltotta fel a kezdeti lelkesedést. — JOSEF DOCEKAL: A brnói memorandum (25—43. 1.) elemzi a brnói kommunista pártvezetés által 1925-ben a Csehszlovák Kommunista Párt belső helyzetét bíráló emlékiratot, amely a III. Internacionálé 1924-es kritikájával volt kapcsolatos, s a párt számos meglévő hibáját feltárta, a kritikát azonban ekkor nem fogadták el. — VLADIMÍR VOLDÁN: A Teli, környéki jobbágymozgalmak okai és kifejlődése 1775-ben (44—49. 1.) elsősorban a mozgalmat megelőző helyzetet elemzi, s rámutat a modern erdőgazdálkodással kísérletező uradalom és a jobbágyok ellentéteire. — JOSEF DOMANSKY: Morvaország legújabbkori történetéhez és regionalizmusához (71—79. 1.) az 1945—48 közti korszakot, többek között a parlamenti választási eredményeket elemezve mutatja ki, mennyivel konzervatívabb volt itt a társadalom a csehországi helyzethez képest, s ennek a regionális jelenségnek elmélyült tanulmányozását javasolja. — LUBOMÍR E. HAVLÍK: „Johannes presbyter de Venetiis" (80—88. 1.) a Svatopluk Német Lajoshoz és VIII. János pápához küldött követeként 879-ig szereplő egyházi férfiú pályafutását ismerteti: Metód újításait ellenezte, de mint a politikailag Bizánchoz, egyházilag Rómához tartozó Velence képviselője maga is csírájában már