Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1261 152. 1.).— V. I. KASZJANYENKO: A burzsoá történetírás a Szovjetunió gazdasági függetlenségének kivívásáról (182—190. 1.) az újabb munkák áttekintése során cáfolja meg azt a hibás feltételezést, hogy a Szovjetunió a kapitalizmus megdöntése nélkül is eljutott volna mai fejlettségi fokára. — Sz. M. KASTANOV: Adat a XVI. századi Határvonál-prikazról (204. 1.) egy 1577-es adatból következtet ennek a nem hosszú ideig fennállt hatóságnak a meglétére. — JE. M. ZENO: Egy gyűjtemény története (205—206. 1.) Girsman bankár és nagykereskedő XX. század eleji műgyűjteményének sorsát ismerteti: 1919-ben Gorkij javasolja védelmét. Különböző állami múzeumokban került elhelyezésre. — JE. Sz. SZMIRNOVA-CSIKINA: A „Tarasz Bulba" tárgyának forrása (206—210. 1.) ezt a forrást a katonai telepesek felkelésében látja, Turgenyev ós Herzen egyaránt említenek egy epizódot, amelyben atya és fia a felkelők oldalán állt, a másik fiú pedig a hatóságok mellett. Az epizódról az Ukrajnában tanuló Gogolnak is lehetett tudomása. — R. L. SZABOKOV: Zene a kés hegyén (új a régi Horezmről) (210—214. 1.) horezmi régészeti leletek alapján három hangszer meglétét állapítja meg. — E. A. NATANSZON: Kivégezték Ney tábornagyot? (214—219. 1.) egy régi rejtély érveit ismerteti; Napóleon marsallját 1815 decemberében kivégezték Párizsban, de egy évvel később egy Pierre Stuart Nev nevű férfi vándorolt be az Egyesült Államokba, aki irodalommal is foglalkozott, 1846-ben halálos ágyán azt mondotta, hogy ő Ney marsall, akit Wellington csak látszatra végeztetett ki, az egyik verzió szerint egy grófnő kérésére, a másik szerint azért, mert Neyhez hasonlóan ő is rózsakeresztes (szabadkőműves) volt. Számos jel szól a két személy azonossága mellett, így két grafológus is a kettő írását azonosnak mondotta. Viszont ellene szól, hogy Ney tábornagy képzetlen ember volt, az amerikai Ney viszont angolul verseket is írt, amelyekben semmi franciás jelleg, így valószínűleg csak valami mániákusról lehet szó. 8. szám. — О. I. CSISZTYAKOV: Az OSzSzSzK mint föderativ állam kialakulása, 1917—1922 (3—17. 1.) rámutat arra, hogy a forradalom utáni első hetekben még nemzetiségi területekről sem vetődtek fel ilyen követelések, csak a szovjetek III. kongresszusa óta került az előtérbe a kérdés. Az első autonóm köztársaságok (pl. a Doni, Tauriszi) nem nemzetségi alapon jöttek létre, de nem is maradtak fenn sokáig. A Lenin által is sürgetett nemzeti építés sok olyan embert is a szovjethatalom mellé állított, akik addig gyűlölték. Az államhatalom nagy segítséget nyújtott az egyes, nemzetiségi alapon szerveződő köztársaságok megalakulásában. — B. F. FEDOTOV: A Szovjetunióbeli polgárháború és külföldi intervenció korszakának kevéssé ismert forrásairól (18—-29. 1.) négy forráscsoportot ismertet, az északi terület ideiglenes kormányának ülósi jegyzőkönyveit, az északnyugati területét, az 1918—19 fordulóján Iaçi-ban, majd Odesszában tartott tanácskozás jegyzőkönyveit és Kolcsak naplóját, s a részletes ismertetés során kimutatja, mennyire beleszóltak az intervenciós hatóságok az orosz belügyekbe. — V. T. PASUTO: Günter Stöckl professzor a történelem tanulságain elmélkedik (30—48. 1.) a nyugat-német kutató kót munkáját bírálja, az egyik a középkori orosz krónikák Európa-képét vizsgálja, a másik Kelet-Európa és a németek címet viseli. Stöckl egyrészt továbbra is hangoztatja, hogy Oroszország eltér Európától, hivatkozik a krónikák Európa-ellenessógóre. De felületesen tárgyalja pl. az orosz— magyar kapcsolatokat, elfeledkezik arról, hány orosz hercegnő játszott fontos diplomáciai szerepet nyugati uralkodó nejekónt. A szembeállítás arra szolgál, hogy az Októberi Forradalmat a többi európai országban elképzelhetetlen jelenségként lehessen feltüntetni. Ugyanakkor másik munkájában Stöckl elítéli a nyugat-német revansizmust ós jobb kapcsolatokat sürget a szocialista országok történészeivel. Ez a felemás álláspont a weimari liberálisok felfogására emlékeztet. — L. I. REJSZNYER, G. K. SIROKOV: A tervgazdálkodás előzményei Indiában (49—62. 1.) számos adattal igazolja, hogy a tervgazdálkodás gondolata már 1920-ban felvetődött, az 1940-es években pedig egyre konkrétabb tervek születtek arra, hogy a függetlenség megszerzése után hogyan kell megszervezni, milyen legyen az állam szerepe, az iparosítás, a külföldi tőke korlátozása. À tervgazdálkodás legfőbb célja a régi rend reformok útján történő lebontása, nem forradalmi átalakítása. —A. B. LETNYEV: AZ afrikai pártok problémája a burzsoá afrikanisztikában (63—79. 1.) vitázik azzal a nyugati felfogással, hogy az új államok pártjai nem a hazai osztályviszonyokból nőttek ki, hanem a gyarmatosító ország polgári pártjainak az átvételéből. Az osztályviszonyok mellett faji, etnikai és kaszt-tényezők is szerepet játszanak. Az osztálytartalmat csak néhány polgári kutató vizsgálja. Az egypárt-rendszert a feketék ós fehérek gondolkodásbeli különbségeiből próbálják magyarázni. Valójában az egypárt-rendszer azért kerekedik felül, mert a társadalom még nem tudott antagonisztikus osztályokra