Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

1260 i'OLYÖIRATSZEMLE zamosan zajlott le, a kulákokat három csoportba sorolták, az elsőt az aktív ellenforradalmárok tették ki, s velük kezdődött a felszámolás. A helyi hatóságok sokszor túl gyorsan akarták a feladatot végrehajtani, s ez hibákra vezetett. 1931-től áttelepítették a kulákokat, lehetőséget adtak munkára, ós sokan valóban becsületesen dolgoztak a továbbiakban. A nemzetiségi területen a folyamat lassabban ment végbe. —V. I. BUGANOV, JE. V. CSISZTYAKOVA: A második oroszországi parasztháború néhány kérdéséről (36—51. 1.) a Razinvezette felkelésről ad új képet: az eddig előzményeknek tekintett mozgalmakat szervesen hozzákapcsolja, s így megállapítja, hogy a mozgalom 1666—1671 zajlott le. Harmatlik, a csúcspontot jelentő szakaszában fő erejét a jobbágyparasztság adta. A mozgalommal szemben a különböző nemzetiségű feudális urak összefogtak az államhatalommal. A cárista illúziók a hagyománynak tett engedményt jelentettek. Az 1667—69-es szakaszban is az osztályharc dominált, bár ekkor bizonyos rabló jellege is volt. A felkelők elképzelése a győzelem esetére a kozák szabadság általánossá tótele volt. A szerzők azt is részletesen bizonyítják, hogy a mozgalom jóval nagyobb területre terjedt ki, mint eddig gondolták. Nem rázta meg a feudális rendet, de elősegítette a parasztság soraiban az elkülönültség leküzdését, a közös harc hagyományait fejlesztette ki, s hozzájárult a világosabb osztálvelhatárolódáshoz. — JTJ. P. AVERKIJEVA: L. H. Morgan és az Egyesült Államok néprajza a XX. században (52—66. 1.) a könyv két új amerikai kiadásával kapcsolatban, azok előszavait bírálva mutat rá arra, hogy Morgan elméletét először éles kritika fogadta, újabban pozitívumokat is hajlandók elismerni. A két amerikai előszó azonban továbbra is a monogám (vagy félmonogám) házasság elsődleges voltából kiindulva bírálja Morgant. A szerző hangsúlyozza, hogy a marxista tudomány sem veszi át, kritikátlanul Morgan tóteleit. — I. N. OSZINOVSZKIJ: Thomas More „Utópiá"-ja és bírálói (67—84. 1.) a mű megjelenésének 450. évfordulója alkalmából áttekinti kritikusait, a korabeli humanistáktól napjainkig, s elveti azt a magyarázatot, amely a könyvben csak játékot lát, s úgy véli, hogy Morus mégis a magántulajdon híve volt. Azt a vádat is elutasítja, hogy valamiféle totalitarizmust hirdetett, hiszen a termelésnek általa javasolt részletes szabályozása a középkori kézművesség szervezetéből indult ki. Utal széleskörű demokratizmusára, a tisztségek választhatóságára. A korai kereszténység hatása kétségtelenül nagy, de ennél fontosabb mozzanat, hogy a mű kiutat keres az eredeti felhalmozás okozta nehézségekből. Azokat a kritikákat is indokolatlanoknak tartja a szerző, amelyek szerint az egész elképzelés már az ókorban ismeretes volt, vagy amelyek szerint Morus a középkori szervezethez ragaszkodik, s értetlenül áll szemben saját korának jelenségeivel. A munka osztályjellege valóban kevéssé ismerhető fel, mert az ideológia mindig messze áll a politikai tevékenységtől. Röviden összefoglalja Morus értékelését a szovjet tudományban, s utal arra, hogy Morus hatása alatt jött létre az utópikus szocializmus, amelyből a tudományos szocializmus kinőtt. — A vita-rovatban M. N. ROSZENKO : A mai kor és a nemzet elméletének néhány kérdése (85—100. 1.) felhívja a figyelmet a harmadik világban mutatkozó problémákra. A négy ismérv közül a gazdasági egységet tartja a legfontosabbnak. A lelki alkat kulturális jelenség is, de nemcsak a kultúrában fejeződik ki. A lelki alkatban egyre nő a közös elemek száma. A nemzetet nem tartja etnikai közösségnek, mert nem azonos eredetű emberek összessége. A fogalom a fejlődés során állandóban gazdagodik, de a régebbi megállapításokról ezért még nem kell lemondani. — T. D. ZLATKOVSZKAJA: A kizsákmányolás formáiról a korai európai osztálytársadalmakban. Thrákia (101—117. 1.) megállapítja, hogy a kizsákmányolásnak sokféle formája volt, a forrásokból azonban nehezen rekonstruálhatóak. A két vezető forma egyrészt a szabad parasztság kizsákmányolása a király és az előkelők által szolgáltatások (adó stb.) formájában, ezt protofeudális jellegűnek mondja, másrészt a rabszolgaság, amely azonban csekély terjedelmű volt. Az i. е. VII—V. században a rabszolgaság nem volt az uralkodó forma, csak annak révén vált azzá, hogy az ekkor fennállt Odrüszai királyság bekerült a nagy rabszolgatartó birodalmakba. — G. N. LOHTYEVA: Parasztok levelei V. I. Lenin halálával kapcsolatban (118—124. 1.) 19 levelet közöl, amelyek mutatják, milyen mélyen hatott a parasztságra Lenin tevékenysége. — V. G. CSUMACSENKO befejezi Plelianov életéről szóló vázlatát (125—134. 1.). — L. M. ZAK: Jeanne Labourbe hőstette (135—144. 1.) áttekinti a paraszti származású, egy lengyel családdal fiatal korában Oroszországba került francia forradalmár (1877—1919) életét. Korán bekapcsolódott a forradalmi mozgalomba, 1905-től a bolsevik párt tagja volt. Az intervenció idején Odesszában a francia katonák közt fejtett ki forradalmi tevékenységet, ezért meggyilkolták. — DIMITIR ANGELOV ismerteti a Vizántyijszkij Vremennyik c. folyóirat 1961—1966-os évfolyamait (145—