Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

F 01 ,YÓ1 RATSZEMXE 1259 az első korszakban még a régi rendszer volt az uralkodó, 1930—36 közt folyt le a gyökeres átszervezés. Az oktatás demokratikus voltát hangsúlyozza, sürgeti az oktatók tudományos színvonalának további emelését, s végül megemlékezik a szovjet főiskolák külföldi hallgatóiról. — — JE. M. STAJERMAN: A strukturális elemzés problémájához a történelemben (20— 37.1.). A tanulmány teljes szövegét magyar fordításban a Századok ez évi első számában közöltük. — L. M. IVANOV: Az autokrácia és a munkásosztály : a cárizmus politikájának néhány kérdése (38—53. 1.) kimutatja a gyári törvényhozás politikai célját, a munkásmozgalom leszerelését, az elégedetlenség levezetését. Ez a politika együttjárt a legkíméletlenebb megtorlások rendszerével. A burzsoázia sokszor berzenkedett ellene, idővel mégis megértette. A kormány a burzsoáziával szemben bizonyos önállósággal tudott fellépni. —L. V. MXLOV: A XVIII. századi Oroszország ún. agrárvárosairól (54—64. 1.) sorraveszi azokat a középkori eredetű városokat, ahol a lakosság szinte kizárólag kertgazdálkodással foglalkozott; számuk nem nagy. Az itt űzött zöldség- és gyümölcstermesztés árutermelő volt. Oka a viszonylag csekély urbanizálódás, az ipari fejlődés csak a parasztság kisebb részére hatott, a városok ellátásába a parasztság a vetéskényszer miatt sem tudott bekapcsolódni. — I. I. ZSIGALOV: Az USA vietnami agressziója és Nagybritannia (65—78. 1.) számos adatot hoz a legkülönbözőbb körökben egyre növekvő ellenállásra. — Z. V. UDALCOVA: A szovjet bizantinológia fejlődése (79—94. 1.) az Í930-as évek végétől tekinti át, amikor a marxista bizantinológia megszületett. Eredményei főképp a bizánci feudalizmus, a város, az osztályharc problémáinak feltárásában mutatkoznak, továbbá a bizánci—orosz kapcsolatok, a szláv írásbeliség kialakulása, Örményország és Grúzia koraközépkori története azok a területek, ahol a legtöbb eredmény született. Kevéssé ismert város és falu kapcsolata, egyes tartományok gazdasági-társadalmi fejlődósének sajátosságai, az állam és az ideológia fejlődése, a bizánci auktorokkal sem foglalkoztak eddig eleget, ós a segédtudományok terén is még sok a teendő. — N. K. SZTRELKOVA: A nemzetfogalomról folytatott vita nem publikált anyagainak áttekintése (95— 116. 1.) az egyes szerzők hozzászólásainak főbb pontjait foglalja össze, amelyeket a folyóirat nem közölt teljes terjedelmükben. A legtöbb hozzászólás az államiság, a nemzeti lelki alkat és a nemzeti öntudat kérdését érinti. — Befejeződik A. I. CSEREPANOV emlékiratainak közlése (117—135. 1.) 1927-es betegségéig, amely egy időre lehetetlenné tette munkásságát Kínában. — V. G. CSTJMACSENKO folytatja Plehanov-életrajzát (136—146. 1.), itt az 1890-es évek végéig tárgyalja munkásságát, különösen sokat foglalkozik a kulturális kérdéseket érintő műveivel. —N. I. LEBEGYEV: A „vasgárda", II. Károly és Hitler (147—159. 1.) cikke első részében színes eseménytörténeti leírást ad Károly hazatérésétől (1930) 1938 elejéig. — M. N. SZIMONYAN: A Znanyije (Tudás) össz-szövetségi társulat és a történeti ismeretek propagandája (191—196. I.) az ismeretterjesztő társulat V. kongresszusának előkészítéséhez ad néhány érdekes számadatot. A társulatnak 2 millió tagja van, naponta 44 000 előadást tartottak 1967-ben, napi 2,3 millió hallgató előtt. Több mint 4 millió előadás hangzott el történelmi problémákról, ós mintegy ugyanennyi a párt ós a kormány egyes határozatairól. A történelmi előadásokat tartók 79%-ának felsőfokú humán képzettsége, 33%-ának felsőfokú politikai képzettsége van, vagyis 17% mindkét képesítéssel rendelkezik. — V. A. PROHOROV: Nyikifor Csertok —Bazin harcostársa (211—214. 1.) ismerteti részvételét a Razin-felkelésben. Egy most előkerült dokumentum szerint Csertok Razin nagybátyja volt, ami arra utal, hogy az eddigi köztudattal szemben Razin talán mégsem tartozott az örökös kozáksághoz. —- N. N. BELJANCSIKOV: Moszkva múltjának egy lapja (214—218. 1.) a Vorovszkij, azelőtt Povarszkaja utca egyes épületeinek múltját vázolja fel. 7. szám. — V. V. PARKOSZADZE: A Kaukázuson-túli Föderáció történelmi szerepe (3—17. 1.) a föderáció 1921—22-ben végbemenő megalakítását úgy ábrázolja, mint a lenini nemzetiségi politika megvalósulását. Kimutatja, hogy a lakosság mindenütt követelte, míg a vezetők közt akadtak, akik még korainak tartották, ill. a Moszkvával való közvetlen kapcsolat hívei voltak. Az egyesülés eredménye volt, hogy az elmaradt agrárterület ipari-agrár jellegűvé változott, s ez előkészítette 1936-ra a mai három szövetséges köztársaság megalakulását. — V. A. SZIDOROV: A kulákság mint osztály félszámolása a Szovjetunióban (18—35.1.) utal arra, hogy 1918-tól a kormányzat egyes intézkedései máicsapásokat mértek a kulákságra, 1928-ig azonban általában gyarapodott. Ekkor indult meg felszámolása, párhuzamosan a kulákság önfelszámolásával, ti. ekkorra állatállományának 65—70%-át és gépeinek 50%-át eladta, s középparasztként igyekezett bekerülni a kolhozokba, amit a helyi szervek általában nem engedtek meg. A felszámolás a kollektivizálással párhu-21*