Századok – 1969
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI
1258 FOLYÓIB.ATSZEMLE általában azonos a kapitalizmusra való átmenet korával. Ha a kapitalista csírák nincsenek meg, a parasztmozgalmak önmagukban nem vezetnek az abszolutizmusra. A második, kelet-közép-európai típusnál persze alig van még kapitalista csíra, itt a feudális uralkodó osztály belső erőviszonyai és a külső tényezők játszanak szerepet. Az abszolutizmus általa javasolt fogalma komplex ós laza, hogy a különböző sajátosságokkal rendelkező eseteket is be lehessen vonni. — M. A. KISSZEL: A „kritikai történetfilozófia" Nagy-Britanniában (ti3—74. 1.) F. H. Bradley, ill. R. G. Collingwood elméleteit mutatja be. Az iskola a XIX. sz. utolsó harmadában jelentkezik, az ismeretelmélet reneszánszának idején. Bradley a történeti megismerés természetét vizsgálta, s úgy látta, a történeti tény egyszerre objektív ós szubjektív. A történelmet a jelen kritikusan értékelt tapasztalatai alapján tartotta megismerhetőnek. Collingwood szerint a régészet tette a történelmet tudománnyá, azzal, hogy felszabadította az írott források egyoldalú uralma alól. A sokféle forrás egybevetése teszi szerinte lehetővé a megismerést. Minden történeti ténynek van fizikai oldala (maga az esemény), és intellektuális oldala (a szándékok, célok). Ezzel teljesen individualizálta a történetírást, kiiktatta a törvényszerűség fogalmát. Ez az irányzat már a historizmus bomlását jelentette, de a korábbi elméletek bírálatával bizonyos pozitív hatása is volt. — A vita-rovatban V. M. ZAJCSENKO, K. SZABIROV: A lelki alkat közössége — a nemzet egyik lényeges ismérve (75—81. 1.) cáfolja a lelki alkat fontosságát támadó nézeteket. Ha nem volna lehetséges közös lelki alkat az osztálytársadalmakban, akkor gazdasági, területi ós nyelvi egység sem alakulhatna ki. Az biztos, hogy az uralkodó osztály pszichológiája ideig-óráig nagy befolyást tud gyakorolni az egész nemzetre. A lelki alkat több, mint a nemzeti jellem, számos internacionális eleme is van. A nemzeti öntudat ós az etnikai hovatartozás tudata is hozzátartozik. Az anyagi és szellemi kultúra egyes elemeinek is lehet nemzeti jellege, ez azonban elhanyagolható tényező, nem tartozik bele a nemzet fogalmába. — N. I. PAVLENKO: A XVI. századi országgyűlések történetéhez (82—105. 1.) az ún. zemszkij szoborok kérdését veti fel. Az eddigi négy orosz országgyűlés mellett az újabb kutatás 9, sőt 12 országgyűlést tárt fel. Ez alapjában megváltoztatná а XVI. századi orosz történelemről alkotott koncepciót. Az egyes adatok vizsgálata azonban azt mutatja, hogy nincs szó ilyen gyűlésekről, sőt egyes esetekben egyáltalában nem ad a forrás alapot arra, hogy bármiféle gyűlés meglétét lehetne konstatálni. A szerző szerint csak az tekinthető országgyűlésnek, ahol a bojár duma, a főpapság és a vidéki nemesség és a városok képviselői jelen vannak. A legtöbb gyűlésre ez a kritérium nem érvényes. — Ju. M. GARUSJANC: Új forrás a kínai forradalom történetéhez (106—108. 1.) ismerteti az 1925—27-es forradalmat, bevezetőül a közölt visszaemlékezéshez. — А. I. CSEREPANOV: Egy katonai tanácsadó feljegyzéseiből a kínai nemzeti-forradalmi hadsereg északi hadjáratáról (109— 118. 1.) a forradalomban szovjet tanácsadóként részt vett katonatiszt visszaemlékezései, ebben a közleményben 1926 élőjéig. — K. L. SZELEZNYEV: Karl Marx a költészetben ( 119—130.1.) folytatja a cikket, az 1890-os évektől napjainkig követve nyomon a Marxról szóló költészetet. — V. G. CSUMACSENKO: О. V. Plehanov életéből és tevékenységéből (131—145. 1.) eseménytörténeti összefoglalást ad Plehanov fejlődéséről az 1880-as évekig. — A legfontosabb eredmények a történettudományok területén 1967-ben (147—158. 1.) felsorolja előbb a szovjet korszakkal, azután а korábbi korszakokkal foglalkozó munkákat. — A. P. OKLADNYIKOV: Szibéria régészete — tegnap, ma, holnap (158—174. 1.) áttekinti а jelentős eredményeket és utal a teendőkre. — I. A. BAH: К. Marx mint a nemzetközi proletariátus vezetője jellemzéséhez (204—208. 1.) a munkáspárt szervezésére vonatkozó erőfeszítéseit összegezi. — O. A. POLETAJEV: .4 Kreml tanfolyamának női hallgatói (209—212. 1.) az 1918—1921-ben gépfegyveres kiképzésben részesült nőkről emiókezik meg. — L. G. DAVIDOV: Alekszandr Iljics Úljanov és az 1887. március 1-i merénylet pere (212 -214. 1.) Lenin bátyjának a per során tanúsított magatartását mutatja be. — A. A. FORMOZOV: A Kunsztkamera történetéből (214—216. 1.) adatokat hoz arra, hogy az I. Péter alapította múzeum kalmük földről származó régészeti leleteit az 1720-as években Párizsban megjelent kiadványban ismertették. — G. A. KOSELENKO: A Parthenon szobrainak sorsa (216—217. 1.) elbeszéli lord Elgin ismeretes akcióját, amelylyel a szobrokat Angliába szállította. 6. szám. — V. P. JELJTTTYIN: A felsőoktatás fejlődése a szovjethatalom évei alatt (3—19. 1.) az előzményekről is röviden megemlékezve elsősorban a mai helyzetet ismerteti, amikor 785 főiskolán 4,3 millió hallgató tanul, sokan esti vagy levelező tagozatokon. Cáfolja azt a nyugati állítást, hogy a humán tárgyak jelentőségét, lebecsülnék. A felsőoktatás fejlődésében