Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPROSZI ISZTORII 1968. 5. szám. — Ju. M. GAMHECKIJ, M. A. RUBACS, N. I. SZUPBUNYENKO : Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság megalakulása (3—16. 1.) megmutatja a különböző ukrán területek helyzetét az Októberi Forradalom időpontjában, s az ennek megfelelő különböző teendőket. A forradalom győzelme után a burzsoá nacionalista Rada kiterjesztette hatalmát az egész területre, a parasztság azonban két hónap alatt kiábrándult belőle, s azok a munkásrétegek is, amelyeket egyidőre nacionalista propagandájával megtévesztett. A Kijevben, majd a Rada tevékenysége miatt Harkovban összeült szovjet kongresszus kikiáltotta a szovjethatalmat, s 1918 január végére sikerült a Rada uralmát megdönteni. — Sz. O. SMIDT: Oroszország XVI. századi agrártörténetének tanulmányozásához (17—31. 1.) az utóbbi években elért eredmények kritikai vizsgálata alapján megállapítja, hogy a források egyenlőtlenül oszlanak meg, nagyrészt az északi ós észak-nyugati területekre vonatkoznak, időben sem arányosak, s nagyobbrészt egyházi birtokokra hoznak adatokat, a paraszti birtokra jófoiTnán semmi sincs. A források terminológiája sem egységes. Mindez megnehezíti összehasonlító vizsgálatukat. Bizonyos segítséget nyújtanak a XIV—XV., ill. XVII. századi agrártörténetre vonatkozó kutatások. Valószínűnek látszik, hogy a század derekán gyorsabb volt a mezőgazdaság fejlődése. A korabeli angol helyzethez (bekerítések, válság) hasonló mozzanatot nem lehet itt találni. Hasznosnak látszik az összevetés egyéb kelet-európai országok eredményeivel, itt a szerző utal Pach Zsigmond Pálnak a magyarországi ós nyugat-európai agrárfejlődésről szóló) könyvére. Oroszországnak persze vannak eltérő sajátosságai: a nagy terület, egyes vidékek egyenlőtlen fejlődése, az egyes birtokok elszigeteltsége. A legfontosabb teendőt abban látja, hogy előbb egyes vidékek, vagy pl. egyes agrárrétegek monografikus feldolgozására van szükség, mikromodellek felállítására, a későbbi szintézis érdekében. — A. N. KRASZIL NYIKOV: Hogyan hamisítják meg a burzsoá ideológusok a Szovjetuniónak a gyarmati rendszer ellen vívott harcát (32—45. 1.) az utóbbi két évtizedben megjelent munkákat bírálva rámutat arra, hogy szovjet gyarmatosítást emlegetnek, de ezt a vádat még sok polgári szakértő is visszautasítja. Vannak, akik a Szovjetunió által a fejlődő országoknak nyújtott segítséget belügyeikbe való beavatkozásnak mondják, de ezzel csak saját tényleges beavatkozásukat, az ellenforradalom exportját próbálják igazolni. A józan szakértők ma már elismerik, hogy a fejlődő országok számára lehetséges a fejlődés nem-kapitalista útja. — A. N. Csisz-TOZVONOV: Az abszolutizmus létrejötte problémájának néhány aspektusa (46—62. 1.) a szovjet történetírásban eddig ismert két nagy típust egyaránt elégtelennek látja: mind Porsnyev felfogását, amely a paraszti osztályharccal magyarázza, mind Szkazkinét, amely a burzsoázia és a nemesség ellentétére építi fel. Ennek a két típusnak még számos változata ismeretes. A legtöbb konkrét eset azonban nem fór bele ezekbe a sémákba. Vannak más tényezők, amelyek siettetik az abszolutizmus kialakulását, a spanyol példánál külső tényező, a hódítások. Ausztriában és Poroszországban is külpolitikai-katonai tényezők játszanak jelentős szerepet (a német egység hiánya, más európai államok felemelkedése). Oroszországban is hasonló a helyzet, itt a tatár és lengyel fenyegetés teszi szükségessé, kezdeteit már IV. Ivánnál meg lehet találni. A nemesség és a burzsoázia harca sokféleképpen dőlhetett el, nem volt egyértelműen determinálva. Az biztos, hogy az abszolút állam is feudális állam. A létrejötte után vagy megvalósul a burzsoázia és a nemesség egyensúlya, bizonyos előnyökkel a burzsoázia számára, ez az angol—francia típus, a tulajdonképpeni abszolutizmus, vagy a burzsoázia hiánya miatt a típus deformálódik, s a külpolitikai tényező még inkább elősegíti ezt a deformálódási. Az abszolutizmus kora 21 Századok 1969/5—0