Századok – 1969

Könyvszemle - Könyvszemle Egyetemes történelem 1247/V–VI

KÖNYVSZEMLE 1255 író tolla alá. München, az angol—francia— szovjet tárgyalások 1939-ben, a szovjet— német megnemtámadási szerződós, a szovjet—finn háború, a „furcsa" háború problémája, a Lengyelországnak nyújtott garancia kérdése, Chamberlain bukása ós a Churchill-kormány megalakulása, a Szovjetunió készültségi fokának problémája a hitlerista támadás pillanatában, az afrikai háború, a második front kérdése és így tovább. Mind a tárgyalás terjedelme, mind a rájuk fordított nagyobb figyelem miatt talán két téma emelkedik ki ebből a gazdag anyagból. Az egyik az angol—francia— szovjet segítségnyújtási tárgyalások kérdése 1939 áprilistól augusztusig. Mivel ezek kudarca és azt követően a szovjet—német megnemtámadási egyezmény megkötése miatt a Szovjetuniót nagyon sok támadás érte, érthető, hogy a probléma egyik legközelebbi ismerője ezzel sokat foglalkozik. Majszkijnak természetesen sem felfogása, sem eredménye nem új, de eddigi ismereteinkhez képest leírása részletesebb és így plasztikusabb képet nyújt. Új motívum például az ő tárgyalásában a különbségtétel a francia és az angol tárgyalófél magatartása között a francia javára. A Szovjetunió helyzetét ebben az időben Majszkij úgy jellemzi, mint olyan emberét, akit a tengerár mindjobban elborít. ,, . . . a víz már a térdéig ér, már a derekáig, már a melléig, már a nyakáig . . . — írja —. Még egy pillanat és a víz elborítja a fejét is, ha nem tesz valami gyors, határozott mozdulatot, amely eljuttatja egy olyan sziklára, amelyet az ár nem érhet el." Ez a mozdulat volt a Németországgal kötött augusztus 23-i egyezmény. Majszkij azonban a továbbiakban is minduntalan utal arra, hogy az egyezmény csak kényszermegoldás volt, a pillanatnyi helyzetnek felelt meg. Hosszabb távon továbbra is a nyugati demokráciákat lehetett és kellett jövendő szövetségeseknek ós a nácikat jövendő ellenségnek tekinteni. Majszkij érezteti, hogy Sztálin éppen ebben a kérdésben nem mutatkozott elég ébernek, az elért sziklát szilárdabbnak vélte, mint aminő volt. A másik központi kérdése a nagykövet emlékiratainak, — amint tevékenységének is központja volt, — az úgynevezett második front kérdése. Ez a problematika már alaposan ismert egyéb történeti művekből, Majszkij azonban számos új elemet szolgáltat történetéhez. Ilyenek saját tárgyalásai Churchill-lel, Edennel és másokkal, Churchill moszkvai útjának egy-egy vonása, az angol—amerikai vita aspektusai. Majszkij Churchill birodalmi elfogultsága ós Roosevelt amerikai nagyhatalmi szempontjai mellett ismerteti a második front megteremtésének objektív nehézségeit és a felek, sőt egy-egy kormány képviselői közötti felfogásbeli különbségeket is. Módszertanilag elsőként talán a könyvnek éppen azt az erényét kell megemlítenünk, hogy a tárgyaló partnereknek egyénitett jellemzését adja. Majszkijnál nem egyszerűen az angol—amerikai imperializmus képviselőivel találkozunk, hanem olyan képviselőkkel, akik közül az egyik, — mint például Churchill — okosan, következetesen, bátran képviseli a brit birodalom érdekeit, míg a másik, — mint például Chamberlain, — ostobán ós gyáván. Az árnyalatok iránti érzék s azok érzékeltetése természetesen nemcsak a történelmi szereplők arcának rajzában, de az események leírásában is jelentőségre emelkedik, amennyiben éppen e tulajdonság révén nyújt a könyv sok — olykor apró, olykor lényegesebb — új ismeretet. Miközben az emlékeket szilárdan ötvözi egységgé a szovjet haza védelme és szolgálata, újra és újra visszatérnek azok a motívumok, melyek az angol nép erényeinek csodálatát, hősies kitartásának elismerését mutatják. Különösen erősen előtérbe kerül ez az érzés a Dunkerque-i menekülés, majd a londoni légicsata ismertetésénél. Majszkij emlékiratainak magyar nyelvű kiadását s a könyv ízléses külsejét is csak dicsérni lehet, mintegy zárójelben említve meg, hogy a szakszerkesztés bizonyos kívánnivalókat hagy maga után. Ez utóbbinak tudható be több — tartalmilag ugyan nem jelentős, de mégis kellemetlen — elírás. Ezek természetesen nem vonhatnak le a könyv igazi értékeiből, melyek elsősorban abban rejlenek, hogy a munka alkalmas a legszélesebb körök tájékoztatására és egyúttal élvezetes olvasmány. Ormos Mária Victor Gollancz: Reminiscences of Affection. London, Victor Gollancz kiadó. 196Я. 287 l. — Az érzelmek emlékei. — Victor Gollancz a neves angol kiadók egyikének volt vezetője, s mint ilyen kapcsolatba került a különféle nemzetiségű írók, publicisták, képzőművészek és politikusok széles körével. Az angol politikai életben valósággal fogalommá az 1930-as évek második felében lett, amikor egyfelől közreműködött a baloldali, sőt számos marxista munka megjelentetésében, s egyik tevékeny irányítója lett annak a mozgalomnak, amely az ilyen jellegű munkákat sorozatban ~ kiadta. Gollancz élete utolsó négy évében írta ezeket a visszaemlékező sorokat, amelyek jobbára a két világháború közötti korszakról, de az 1945 utáni évekről is új ismereteket adnak. Az olvasó nemcsak Gollancz gon-