Századok – 1969

Könyvszemle - Könyvszemle Egyetemes történelem 1247/V–VI

1254 KÖNYVSZEMLE Zygmu.nl Luknwski: Kolo Polskié w rosyjskiej Dumie Panstwowej w latach 1906—1909. PAN — Oddzial w Krakowie. Prace Komisji Nauk Historycznych 17. sz. Wroclav, Varsó, Krakkó. PAN. 1967). A lengyel Képviselő Kör az Orosz Állami Dumában az 1906—1909-es években. — A lengyel nemzeti mozgalmak történetében sajátos szerepet játszottak a megszálló hatalmak parlamentjeibe beválasztott lengyel képviselő-csoportok. Bécs és Berlin parlamentjeiben a lengyel parlamenti frakciók, a XX. század elejére már komoly hagyományokra tekintettek vissza, a cári Oroszországban viszont a parlamentarizmus csak az 1905-ös forradalom idején tört magának utat. Zygmunt Lukawski könyvében az olvasó a lengyel képviselő-csoportoknak az I., II., III. oroszországi Állami Dumában folytatott tevékenységét, politikai programjának alakulását követheti nyomon. A címben feltüntetett négy esztendő alatt a cári Oroszország politikai arculatában gyökeres változások mentek végbe. Ez tükröződött a Dumákban érvényesülő politikai erőviszony változásokon is. Míg az I. Állami Dumában a kadet párt játszotta a prímhegedűt, a II-ban megnőtt az ellenzéki és baloldali csoportok befolyása. A munkáját 1907 novemberében megkezdő 111. Állami Dumában viszont a reakciós, szélsőjobboldali erők ragadták magukhoz a vezetést. Ennek megfelelően alakult a lengyel képviselők politikai programja, tevékenysége is, amely a mindenkori politikai erőviszonyoknak volt a függvénye. Az 1906-os választáson az I. Dumába választott lengyel képviselőcsoport (számszerint 34, a három lengyel guberniumból, a litván, bjelorusz és ukrán területekről megválasztott 12 lengyel képviselő nem tartozott a Lengyel Képviselő Körbe), túlnyomó többsége a nemzeti demokraták soraiból került ki. Ennek megfelelően mindvégig (jelentős változások az 1907-es választásokon sem következtek be) a lengyel uralkodó osztályok érdekeit képviselték. Az I. Dumában a Lengyel Képviselő Kör még nem folytatott jelentősebb mértékben önálló politikát. Önálló követelésekkel és törekvésekkel főként a II. Dumában léptek fel a lengyel képviselők. Központi politikai követelésük az autonómia követelése volt a Lengyel Királyság számára. Emellett azonban nagy helyet foglalt el programjukban az agrárkérdés is. Ennek érdekessége, hogy a földbirtok kisajátítási javaslattal elsősorban a nagybirtokosság képviselői éltek, míg a paraszti képviselőket kielégítette volna a földvásárlási hitel programba vétele is. A II. Dumában a lengyel képviselők — a sajátos erőviszonyokat kihasználva — megkísérelték, hogy a kiegyensúlyozó „harmadik" tényező szerepét játsszák, amellyel mind a kormány, mind pedig az oroszországi ellenzéki pártoknak számolniok kellett. A III. Dumában a kis lengyel csoport már nem játszott különösebb szerepet. Programjuk radikális változásokon ment át, az autonómia követelését mérsékeltebb követelések váltották fel. A Lengyel Képviselő Kör szinte teljesen az októbristák politikai platformjára helyezkedett. A szerző, összegezve a Lengyel Kör tevékenységét, hangsúlyozza, hogy a mérleg kétségtelenül negatív. A Lengyel Kör kompromisszumra hajló taktikája és lojalitása különösen nem járhatott eredménnyel a cárizmus nacionalista offenzívájának időszakában. Szokolay Katalin Háborús Emlékeim — 1. M. Majszkij londoni szovjet nagykövet emlékiratának II. kötete (Budapest, Gondolat, 1968). — Egy jó emlékirat igen sok erénnyel dicsekedhet. Feltárhat titkokat, ismertethet korábban homályos eseményeket, ábrázolhat történelmi személyiségeket, egyszóval nagyon hasznos lehet a történésznek és élvezetes az érdeklődő kortársaknak, vagy akár az utókornak is. De milyen kevés a jó emlékirat ! Többségük rosszul írt, terjengős önvédelmi írás. Önigazolás, s ennek alárendelt másod- és harmadrangú fontossági! történések egyvelege. A legtöbb emlékiratot éppen ezért csak nagy bizalmatlansággal szabad kezelni, lefejtve a szövegről a szubjektív ós az osztályérdek révén rátapadt ferdítéseket. Minthogy a XX. százafii polgári politikai irodalomban nagy bőséggel el vagyunk látva ilyen memoárokkal, különleges élvezetet okoz egy olyan, stílusában, tárgykezelésében, szemléletében objektivitásra törekvő munka, mint a volt londoni szovjet nagyköveté. Természetesen nem jelent ez az objektivitás objektivizmust, sőt a szubjektív egyéni vonások hiányát sem jelenti. Majszkij háborús emlékei egy hazájáért aggódó, azért dolgozó szovjet nagykövet emlékei, aki természetszerűleg ebből és csakis ebből a szempontból mórlegeli az eseményeket, s egyúttal Majszkij emlékei, azaz egy kulturált, széles látókörű, kellemes társadalmi ember ós ragyogó diplomata emlékei. Memoárjának II. kötete 1938-tól, a müncheni egyezmény idejétől 1943-ig, Moszkvába való hazatértéig összegezi azokat a történelmi eseményeket, melyeknek irányításában posztján magának is aktív részt kellett vállalnia. Ebben a nehéz, mindennapos izgalmakban bővelkedő időszakban természetesen nagyon sok téina kerül az