Századok – 1969

Könyvszemle - Könyvszemle Egyetemes történelem 1247/V–VI

1248 KÖNYVSZEMLE újabb típusát képviseli, amelyet, az előzőkhöz hasonlóan, a termelési mód határoz meg. 1918. júl. 10-én fogadta el az V. Összoroszországi Szovjetkongresszus az ely ső alkotmányt, amely szentesítette a hatalom átkerülését a munkásosztály ós a dolgozó parasztság kezébe, a proletárdiktatúra megalapítását a Szovjet Köztársaság formájában. Az államhatalom a proletariátus kezében csak eszköz. Az első szovjet Alkotmány „a fő feladatból kiindulva, számolva az átmeneti korszakkal, arra mutatott rá, hogy szükséges a szovjethatalom megerősítése a burzsoázia teljes elnyomása céljából, az embernek ember által történő kizsákmányolása felszámolása és a szocializmus felépítése céljából, amelyben megszűnik az osztályokra tagozódás és az államhatalom" — s hozzátehetjük: ezzel együtt a politika is, mint ilyen. (В. V. Scsetyinyin: Mir, demokratája, szocializm. Moszkva. 1967. 8—9. 1.) A szovjet típusú hatalom, mint más típusúak is, tehát demokratikus és diktatórikus vonásokat egyesít magában. Ahogy nincs is egyik a másik nélkül, csak az államiság különböző oldalait alkotják. A korábbiakhoz képest minőségileg alapvető különbség a szovjethatalom szociális tartalmában rejlik: először jelent demokráciát a túlnyomó többséget kitevő munkásság ós szegényparasztság számára, s kíméletlen diktatúrát a volt kizsákmányolóknak, amely kíméletlenséget — a történelmi igazság kedvéért hozzá kell tennünk— a hatalomból kiszorult osztályok heves ellenállása váltotta ki. S itt jutunk el ahhoz a nagy horderejű kérdéshez, amely az általános választójoghoz kapcsolódik. A II. Internacionálé képviselői, mint Kautsky is, a szovjethatalom „antidemokratizmusát" bírálva hozták fel példaként a Párizsi Kommünt, amelyben általános választójog érvényesült, ennek eredményeképpen is valósult meg, „szemben" a szovjethatalommal, amely megfosztotta a volt kizsákmányolókat a szovjetekben való képviselet jogától. Lenin ezt a vádat elhárítva, arra mutatott rá, hogy a nagyburzsoázia Párizsból Versailles-bamenekült és így nem vehetett részt a választásokon, másrészt Párizs munkáskormánya harcolt Versailles burzsoá kormánya ellen — sajnos nem elég eréllyel, ami más fogyatékossággal együtt bukását okozta. Tehát a Kommünt létrehozó általános választást nem azonosíthatjuk a választójog burzsoá elvével. Ellenkezőleg, gyökeresen különbözik az utóbbitól, amenynyiben minden államhatalmi szervet alulról építenek fel, a megválasztottak beszámolni kötelesek választóik előtt és visszahívhatók. Egyébként az általános választójog bevezetésére mind Lenin, mind a helyi szovjetek részéről történtek kísérletek, de a szovjethatalom elleni aktív fellépések, amelyek a nyílt fegyveres harcig terjedtek, természetszerűleg azt vonták maguk után, hogy az államhatalom szerveibe vezető utakat lezárták előttük. A volt kizsákmányoló rétegek választójogának megvonása alulról valósult meg, s az 1918-as Alkotmányban ez a gyakorlat már csak jogilag kapott megerősítést. A szovjetek, a tanácsi formájú szervek történelmi jelentőségét fokozza, hogy nagyfokú hajlékonyságuk, az adott ország sajátosságaihoz könnyen alkalmazkodó, idomuló jellegük következtében nemzetköziek. Elég ennek bizonyítására csak futólagos történeti áttekintés is. 1917 októbere után Európaszerte megalakultak, ahol kiélesedett az osztályharc és napirendre kerülhetett a szocialista átalakulás: Ausztriában, Németországban, Magyarországon, Szerbiában, Horvátországban, Lengyelországban, Finnországban, Lettországban stb., 1920 végén megjelentek a szovjetek Vietnámban és Kínában. A szovjet forma azonban nemcsak az első világháborút követő nagy forradalmi fellendülés idején bizonyult nemzetközinek, hanem a szocialista világrendszer létrejöttekor is. Ily módon a szovjetek és a népi demokratikus országokban megvalósult proletárdiktatúrák szervezeti formáinak fentebb említett merev szembeállítása véleményünk szerint nem helytálló. Megjegyezzük még, hogy a népi demokrácia — a szöveg összefüggésében — inkább a szocialista forradalom (politikai forradalmat értve ezalatt) lefolyásának jelzésére alkalmasabb, a szocialista forradalom októberi típusától elütő sajátosságainak összefoglalására, semmint az e forradalom eredményeképpen létrejött proletárdiktatúra szervezeti formáinak a jelelölésóre. Mindamellett köszönettel tartozunk a Kossuth Kiadónak a válogatás közreadásáért, s tesszük ezt abban a reményben is, hogy e nagy jelentőségű témának érdeme szerinti bővebb gyűjteményt juttat majd el egyszer olvasóihoz, amely egyrészt részletesebb lenne, másrészt Leninnek az 1917 előtt írott munkáiba is betekintést adna. f Iván Géza Aira Kemiläinen: Nationalism. Problems concerning the world, the concept and classification (Jyväskylä. 1964. 252 I.) \ finn törtónósznő, a jyvaskyläi egyetem docense bonyolult feladat elvégzésére vállalkozott, amikor a nacionalizmusnak az európai eszmék történetében elfoglalt helvét kívánja megjelölni. A nacionalizmus történeti kibontakozásának sokágú folyamata elke-