Századok – 1969

Könyvszemle - Könyvszemle Egyetemes történelem 1247/V–VI

KÖNYVSZEMLE 1249 rülhetetlenné tette, hogy figyelemmel legyen az európai eszmetörténeten belül megnyilvánuló nemzeti eltérésekre és különbségekre, ami az anyagban való oly mérvű jártasságot tételez fel, amilyennel egy-egy történész napjainkban aligha dicsekedhet, így tehát teljesen érthető, hogy a nyugateurópai szakirodalomban megfelelően tájékozott, de Kelet-Európát alig ismerő szerző az európai nacionalizmus útjának megrajzolásában elsősorban az angol, a francia ós a német példát tartotta szem előtt. Könyvében teljesen háttérbe szorultak Kelet-Európa szláv s egyéb népei. Emellett a nacionalizmus, mint egész társadalmi osztályokat vagy csoportokat átható jelenség, elkerülte figyelmét; számára a nacionalizmus csakis az európai gondolkodás vezető személyiségeinek műveiben kap jelentőséget; a nacionalizmus mint elmélet érdekli, mint személyekhez, művekhez tapadó ideológia tekintet nélkül arra a kapcsolatra, mely a művekbenmegfogalmazott eszmei tételek és a gyakorlat között fennáll. Ez mindenesetre hátrányosan nyomja rá bélyegét az egész könyvre, melyben sehol sem esik szó a történelmi fejlődés gazdasági-társadalmi alapjairól, a nacionalizmus feltűnésében szerepet játszó osztályrétegződésekről, egyes társadalmi osztályok konkrét szerepéről. A könyv bevezető fejezetei fogalomtörténeti szempontból kétségtelenül sok pozitívat tartalmaznak, segítenek rendet teremteni az olyan kifejezések, mint „nép", „nemzet", „nemzetiség" és „nacionalizmus" jelentésváltozásai terén. Á nacionalizmus tipológiájára vonatkozó elméletek közül a szerző Hans Kohn ós Carlton J. H. Hayes elméleteit veszi vizsgálat alá anélkül, hogy teljesen azonosítaná magát velük. Kohn kettős felosztása („nyugati" és „nem nyugati" nacionalizmus) a finn szerző számára kevéssé rokonszenves, emellett szemére veti az amerikai történésznek, hogy a fogalmakat — így a nacionalizmus kifejezést is — nem használja egyértelműen, hanem változó értelemben. Sok megszívlelendőt lát Hayes nacionalizmus-elméletében, de itt is fel-feltűnik a pontatlanság a „nemzet", „nemzetiség" ós a hozzájuk tartozó fogalmak használatában. Kohn és Hayes egyaránt közel állnak ahhoz a felfogáshoz, hogy az általuk „modern"-nek jellemzett nacionalizmus európai jelentkezését hozzákössék a francia forradalomhoz s az ebben kifejeződő ideológiai elemekhez, mint amilyen a népfelsóg vagy a demokrácia elve. Szoros kapcsolatot látnak a nemzeti tudat s a nacionalizmus jelentkezése, valamint az önálló nemzeti államra való törekvés között, csak éppen a nacionalizmust hordozó társadalmi rétegek pontos jellemzése hiányzik a két amerikai történésznél. E tekintetben — sajnos — e könyv írója sem lépi túl mesterei körét. Amiben mégis túlhaladja az említett szerzőket, az mindenekelőtt a nacionalizmus teljesebb fogalmi megragadására irányuló törekvés. Hayes ugyanis, miközben a nacionalizmust teljesen politikai doktrínaként kezeli, a főhangsúlyt a kormányzás formájának kérdésére helyezi (arisztokratikus, demokratikus, liberális, hagyományos), s nem vizsgálja a nacionalista szemléletmód ós gondolkodás egyéb relációit, melyek nem kevésbé fontosak (így például a más nemzetekhez való viszony, nemzeti gőg stb.). A szerző helyesen állapítja meg, hogy Kohn dichotómiája („nyugati" és „nemnyugati" nacionalizmus) a nacionalizmus sokféle jelentkezési formájának szélsőséges leegyszerűsítését jelenti. A nyugatinak nevezett nacionalizmusok nem hozhatók közös nevezőre a Kohn által megjelölt kiindulópont alapján, a „nem-nyugati" pedig túl széles ^keretet jelöl, amikor Kelet-Európát és Ázsiát egy kalap alá veszi. A finn szerző könyvének historiográfiai értéke mellett van egy tanulsága: példáiból kiderül, hogy a mai nyugati történetírás néhány jeles képviselőjét izgatja a nacionalizmus problematikája. Csakhogy az ideológiai elemek vizsgálata a társadalmi gyökerek teljes mellőzésével nem vezethet célhoz. Es ebben rejlik a marxista történetírás nagy feladata a nacionalizmus jelenségeinek újszerű és mélyebb megvilágítása érdekében. Kovács Endre C. Warren Hollister : The military organization of normán England. ( Oxford, Clarendon Press. 1965. 288 l.) A normann Anglia katonai szervezete. —- A szerző Anglia 1066 előtti („angolszász") korszakának hadszervezetéről írt sikerült munkája után (ism. lásd Századok 1968. 716—717. I.) újabb kötetében а következő („normann") korszak hadszervezetét foglalta össze. Érdeklődésének középpontjában a francia földről átplántált normann feudalizmus s az ősi angolszász katonai intézmények viszonya áll, különös tekintettel a nem feudális és kvázi-feudális elemeknek az angol—normann hadszervezetben betöltött szerepére. Ez szerinte lényegesen nagyobb volt, mint eddig gondolták. A normann hódítás okozta átalakulás radikális volt, de nem olyan gyors, mint Round és követői vélték. Az új és a régi sokáig állt fenn egymás mellett. A hűbéri-lovagi hadkötelezettség mellett megmaradt a területi egységek alapján kiállított angolszász ,,select fyrd", melynek harcosai gyalog és a tengeren harcoltak, míg a lovasságot a feudális lovagok szolgáltatták. Hasonló