Századok – 1969

Történeti irodalom - Isztorija i isztoriki (Ism. Niederhauser Emil) 1226/V–VI

1226 TÖRTÉNETI IRODALOM 1226 keresendő: Kazinczy Gábor súlytalanságában, irodalmi vezérszerepre való alkalmatlanságában — s abban is, hogy a köréje sereglő ifjú literátorhad a 30-as évek végén még nem tud érdemi újat mondani a triászhoz képest. A fő harcvonal a triász és Csatóék —Oroszék — Kovacsóczyék közt húzódik, Kazinczy Gábor frontnyitása ekkor csak személyes sérelemszülte egységbontás, nem érdemi új irány. ,,A közvélemény mozgósítását a polgári reformok érdekében a nagyobb tekintélyű Athenaeum, a liberális eszmék tárháza és a Pesti Hírlap, Kossuth fergeteges hatású agitációs fegyvere, jobban tudta megvalósítani" — írja T. Erdélyi Ilona, s ebben egyet is értünk vele. Munkája, könyvének sokoldalú anyaga azonban, a kritikai megjegyzéseinkben szóvátettek ellenére is, értékes hozzájárulás a reformkor egy ismeretlen területének feltárásához. TRÓCSANYI ZSOLT ISZTORUA I ISZTORIKI. ISZTORIOGRAFIJA VSZEOBSCSEJ ISZTOR1I. SZBORNIK SZTATEJ (Moszkva, Nauka, 1966, 400 1.) TÖRTÉNELEM ÉS TÖRTÉNÉSZEK. AZ EGYETEMES TÖRTÉNELEM HISTORIOGRÁFIÁJA. TANULMÁNYGYŰJTEMÉNY A Szovjet Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének a történetírás történetével foglalkozó munkacsoportja már a második tanulmánykötetet bocsátja ki a „Történelem és történészek" összefoglaló cím alatt, az első, 1965-ben megjelent kötet a Szovjetunió történetének historiográfiájával foglalkozott. Az M. A. Alpatov főszerkesztése alatt működő szerkesztőbizottság az Intézet neves kutatóit fogja össze. A kötet hat nagy részre tagolódik. Az első Marx történetírói munkásságával foglalkozik. L. I. Golman: Üj adatok az ír történelem Marx által való feldolgozásáról (5—30. 1.) a Francia Kommunista Párttól kapott új kéziratos Marx-hagyaték eddig ismeretlen részét mutatja be, Marx nagyrészt angol nyelvű kivonatait részben az Irishman с. lap 1869 október—novemberi számaiból, részben egyéb munkákból, az ír forradalmi mozgalom 1776—1798 közti történetéről. Átgépelésben 116 lapot kitévő jegyzeteket Marx valószínűleg 1869-ben készítette, részben az Internacionálénak az ír kérdésben hozandó határozatához való előtanulmányként, de részben azért is, hogy segítséget nyújtson Engelsnek, aki ekkoriban készült könyvet írni Írországról. A periodizáció, amelyet Marx az ír forradalmi mozgalomról ad, teljesen önálló (négy szakaszt különböztet meg a tárgyalt korszakban, a határok 1782/83, 1791 ós 1795), és számos más megállapítás is a forrásoktól független szemléletről vall. Az utolsó szakaszban Marx már a forradalmi mozgalom kezdetét látja. Az 1798-as felkelés vezetői angol származású polgárok, de kifejezik az elnyomott ír burzsoázia érdekeit, ós hajlandók együttműködni a parasztokkal. Marx figyelemmel kíséri az amerikai és a francia forradalom hatását az ír mozgalomra, leleplezi az angol gyarmatosító módszereket. Megállapítja, hogy a felkelés leverése után az unió kimondása Angliában a konzervatívokat erősítette meg. A jegyzetek újból tanúskodnak arról, hogy Marx milyen objektíven és egyúttal milyen pártosan vizsgálta a történelmi eseményeket. Z. I. Roginszkij : A történelmi személyiségek jellemzése Marx „Kronológiai jegyzetei"-ben (31—44. 1.) megállapítja, hogy bár Schlosser világtörténete volt Marx jegyzeteinek fő forrása, az egyes történelmi szereplők megítélésében Marx élesen eltér Schlossertől, negatívan értékeli az uralkodó osztály képviselőit, pl. VII. Henrik császárt. Míg Schlosser Luther heves természetével mentegetni próbálja a felkelő parasztok elleni fellépését, Marx határozottan elítéli ezért. III. Kázmér lengyel király esetében helyteleníti, hogy német példát követett. Sokszor kitér a pápák pénzóhségére. A szereplő személyeket gyakran nevezi ostobáknak, élősdieknek, s nem hagy kétséget afelől, hogy nem ezekben a főszereplőkben látja a történelem mozgatóit, hanem a tömegekben. Leleplezi a hamis nagyságokat, így pl. a német polgári történetírás által annyit dicsért Oroszlán Henriket. Jeanne d Arcban a parasztság megszemélyesítőjót látja, s kiemeli, hogy csupán a parasztság számára fontos a haza védelme. A második rész az orosz és szovjet történetírás egyetemes történeti munkásságának egyes kérdéseit vizsgálja. F. A. Dunajevszhij: A nagy francia forradalom a szovjet történetírásban, 1917—1941 (46—88. 1.) elsősorban N. M. Lukin, V. P. Volgin és G. Sz. Fridland és tanítványaik munkásságát mutatja be. A forradalom gazdasági feltételeinek tanulmányozásával az orosz történetírás hagyományait folytatták, megállapították, hogy