Századok – 1969

Történeti irodalom - T. Erdélyi Ilona: Az ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor (Ism. Trócsányi Zsolt) 1223/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1223 egyes levélírók írásai helyett a levelezés publikálása: levelek és válaszlevelek együttes kiadása. Végül néhány kisebb jelentőségű hibáról, amelyek még egy ilyen igényes műbe is szükségszerűen bekerülhetnek, a nélkül, hogy levonnának bármit is az értékéből. A 31. lapon 1858-at olvashatunk 1869 helyett; Helmeczy Mihály eredeti neve — Szinnyei szerint — nem Helm, hanem Bierbrauer, később Serfőző, végül pedig szülőhelyéről Helmeezy lett (115. 1.). Széchenyi állapotáról szóló híradása után „azon másik jo esmerösöd", aki „egész életén át hypochondricus volt" nem feltétlenül Szemere Pál, hanem egyszerűen maga Eötvös (202. 1.). A Hat író könyve c. gyűjteményes kiadás tervének eredménye amelyből a szerzők szerint nem lett semmi (207. lapon 20. jegyzet), az ugyancsak általuk említett A magyar nép könyve c. kiadvány (223. 1. 7. jegyzet). Nem következetes az eötvösi helyesírás kiegészítése, illetve a hibák érintetlenül hagyása, amely néhol zavaróan hat. Mérlegünket felállítva bátran állapíthatjuk meg: az értékek súlyától lenyomott serpenyőt mozdítani is alig képesek a másik oldalon jelentkező apró hibák. Jó termést jelent az Eötvös-irodalomban a most ismertetett, alapos és szépen illusztrált mű, ugyanabban az esztendőben Sőtér István Eötvös-monográfiájának második bővített kiadásával. Érdemes lenne Eötvös halálának centenáriumára is megfelelő kiadvánnyal felkészülnünk . . . ANTALL JÓZSEF T. ERDÉLYI ILONA: AZ IFJÚ MAGYARORSZÁG ÉS KAZINCZY GÁBOR I rodalomtörténeti füzetek 48. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1965. A MTA Irodalomtörténeti Intézete kiadványa. 133 1.) Az Irodalomtörténeti füzetek értékes sorozatának új füzete az átlagosnál inkább tarthat számot a történészek érdeklődésére. Az Ifjú Magyarország kérdése az irodalomtörténet határait túllépő általános politikai ós ideológia történeti probléma, Kazinczy Gábor (és köre) sem csak irodalmárok, maga Kazinczy Gábor élete nem egy szakaszában szerepel a politika területén is (más kérdés most, hogy mi ezeknek a szerepléseknek az értékelése). S az 1830-as évek vége — az 1840-es évek eleje magyar szellemi élete bizonyos részleteinek tisztázása mindenképpen hasznos munka, különösen akkor, ha valaki ezt T. Erdélyi Ilona széleskörű tájékozottságával és szigorú kutatói lelkiismeretével végzi. T. Erdélyi Ilona Kölcsey és Lovassyók Társalkodási Egylete s másrészt Petőfi és a Fiatal Magyarország közt kereste az összekötő láncszemet, s ezt Kazinczy Gábor körében találta meg. Kazinczy unokaöccse köré gyűlnek az akkor induló fiatal írók közül Erdélyi János, Kuthy Lajos, a 2 Vachott, Égressy, Szigligeti, Dobrossy, a fiatalon elhalt Lukács Lajos. Őket éri először a Junges Deutschland, a kortárs francia irodalom hatása. Az irodalmi kör az 1835 —39-i terrorhullám idején a politikából kikényszerülő fiatalokból alakul ki: Lukácsot, Kuthyt meg is hurcolják Lovassyékkal volt kapcsolataik miatt. A kör központja Kazinczy Gábor; alakját a tanulmány összetetten jellemzi: a könyvek között, nagybátyja emlékére vetett tekintettel (s tegyük hozzá: a nagy név tekintélyétől egészségtelenül nyomasztva) felnövő, korai (és nem is beérett) szellemi termékei miatt jóidéig agyonünnepelt (s aztán időnként a megérdemelt, de nem várt, elmarasztaló kritikával fejbekólintott) pataki (közben késmárki, eperjesi) diák, akik tizenkétéves kora óta fordít rendszeresen, még Fessier magyar történetének átültetésére is vállalkoznék, tizenhárom éves korában már versgyűjteménye van — s mikor tizenhét éves korában tényleges fiatalkori szerelemről énekelhetne, unalmas, klasszicizáló jellegtelenségű verseket produkál. Tizenhét éves, amikor 1836 végén felkerül a pozsonyi országgyűlésre, kapcsolatba kerül Lovassyékkal, 1836 januárjában már Lamennais Paroles-ját fordítja, jegyzeteiben szabadság-apoteózis található (a tanulmány is vitásnak tartja: nem fordítás-e ez isí), lelkesedik a lengyelekért, lengyelből fordít, lengyeltárgyú novellát, regényt ír (lengyel-szimpatiája később is megmaradt). Az országgyűlés után ügyvédgyakornok (jórészt a nagy politikai védő Benyovszky Péter mellett, a fontos 1836/7-i időszakban). Ekkor azonban már újra az irodalom felé lendül vissza: a név „köti", s hiába nem igazi eredeti szellem, mindenbe belekap, mindig a kisebb ellenállás vonalán haladva; hiúsága képtelenné teszi a kudarc elviselésére, a szívós harcra.