Századok – 1969

Történeti irodalom - T. Erdélyi Ilona: Az ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor (Ism. Trócsányi Zsolt) 1223/V–VI

1224 TÖRTÉNETI IRODALOM szellemi fegyelemhez nem szokott, hangulatember (a politikában, magánéletében egyaránt). A 30-as évek végén jó szerkesztőnek ígérkezik (Erdélyi Jánost, Vachottot б buzdítja írásra), szellemi mozgékonysága, pesti háza (köréből ő az egyetlen jómódú) alkalmassá is tenné erre, ritka társalgó, kiváló szónok, s Erdélyi János ekkor bizonyos szellemi egyensúlyt is nyújt neki (viszonzásul a Kazinczy által neki az irodalmi világban nyújtott támogatásért), de Kazinczy gyengéi szerzői tevékenységének kibontakozását is befolyásolják: intrikus, erőszakos, hiú, plágium-botrányai vannak, lapengedély-kérelmei (Népbarát, Őr, Ellenőr, Holmi) benyújtásánál nem elég taktikus, a sorozatos elutasítások letörik, anyja halála után az osztálykor jövedelme megcsappan, házassága nem sikerül, vidékre költözik, nem tud tovább dolgozni irodalmi téren (a dolgozat nem tekintette feladatának politikusi és történész-működése vizsgálatát), s 1850-től megkeseredve, remeteként él egy rokona borsodi birtokán, gazdálkodik, levelezget — negyvenhat éves korában halott, másfél évtizedre rá elfelejtett ember (csak - tegyük hozzá — politikusi rossz híre marad utána). A kör többi tagjai közül Lukács Lajos 25 évet ér meg, novellista, Shakespeare, Seribe, Gutzkow fordítója; Kuthy pályája ismeretesebb, ő a triász elleni harcban egyenesen a reakciós Csató Pállal szövetkeznék, mégsem tud megindulni a Pesti Divatlappal; Dobrossy (parasztfiú, pataki diák) az első, aki Petőfiről méltánylóan ír, Táncsicsot támogatja, 1848-ban ő adja ki először Kölcsey Országgyűlési Naplóját, Scribe-et fordítja, Lamennais-t ismerteti, Egressyvel a Coriolanus fordításának is nekivág. A kör pesti törzshelye a Cafe Renaissance, a későbbi Pilvax; a szorosabb körhöz csatlakoznak a 2 Vachott, Szigligeti, Egressy, Stuller Ferenc, Szontagh, Tóth Lőrinc, Obernyik, Somogyi Antal, Kovács Lajos ós mások is. A társaságot rokoni, baráti szálak kötik a reformellenzékhez (Kazinczy Lónyay Gábor sógora, Benyovszky patvaristája, Erdélyi Máriássyóknál nevelő stb.). A kör, szemben a Berzsenyi—Kazinczy Ferenc-típusú falusi költő birtokosokkal, urbánus, kispolgári (bár, jegyezzük meg, feje jómódú nemes). Ami helyüket a pesti irodalmi életben illeti: Kazinczy Bajza hívekónt kezdi, de jó kapcsolatban van a triász ellenségeivel is, aztán végleg Bajzáékhoz állna, élesen támadja a másik oldalt, polémiába keveredik Orczyókkal, közben Munkácsy plágiumon kapja, s ő nem tudja megvédeni magát; Bajzáék nem viszik be az Akadémiába, nem ígérnek munkát készülő lapjában, erre velük is szembefordul, saját nemzedékéből szervezne pártot (Bajza már a lapalapítási kísérletek után szintén plágiumban marasztalja el, ezzel végleg elromlik köztük a viszony). Már 1837 óta tervez folyóiratot, 1839 márciusában már hirdeti is, közli tartalomjegyzékét, erre Csató a Hírnökben éles denunciáns támadást intéz ellene, Kazinczy köre elbátortalanodik, a cenzúra pedig nem engedélyezi a lapot, a szerkesztőt egyenesen megbüntetné, az viszont elhamarkodva újabb és újabb lapalapítási tervekkel ostromolja a cenzúrát, eredménytelenül. Az 1839-ben benyújtott folyóiratról (a meglevő kéziratok ós tartalomjegyzék alapján) részletes ismertetést ad a dolgozat. Kazinczy előszava arra int: a francia forradalom vihara újra jönni fog, a régi világ el kell hogy tűnjék; generációja orgánumának szánja a lapot, a valóságos élet ábrázolására. Irányában egyszerre fordulna szembe a triásszal és az Orosz — Csató-vonallal. A cikkek közt olyanok találhatók, mint Tóth Lőrinc magyar jobbágytörténete, Erdélyi János dramaturgiai jegyzetei (a dráma-vita kapcsán kiállás amellett: a drámát a tett költőisóge teszi azzá, a dráma hasson az életre), Vahot Imre cikke a Bánk Bán-ról, a versek közt Erdélyi Jánosnak a cenzor által azután élesen kifogásolt politikai versei, Sárosi Gyulának Lovassyra írt „Rab dala, 1838" c. költeménye. A nagy őshöz kapcsolódást Kazinczy Ferencnaplórészlet, versek, levelezés kiadása jelentené, a „kitekintós"-t Kazinczy Gábor jegyzetei (részben fordítások) Shelley-ről, Laube-ról, Theodor Mundt-ról, Nagy Elek Egyesült Államok-ünneplő cikke. Ez a folyóirat a Kazinczy körüli generációs szervezkedés csúcsa. A dolgozat ezek után Kazinezyék német és francia szellemi kapcsolatait elemzi; az elsőnél tárgyilagos kritikával illeti Farkas Gyulát amiatt, ahogy a Fiatal Magyarországról írt könyvében felületesen sorolja 3 kategóriába a kor íróit, elmulasztja a kisebb írói csoportok vizsgálatát, nem tárja fel az előzményeket, nem látja, hogy Petőfiék már túl vannak a Junges Deutschland radikalizmusán, Kazinczy Gáborék csoportjáról nem is tud. Kimutatja: a Társalkodási Egylet Heinét, Börnét is olvassa, Kazinczy Gábor 1835-től rendszeresen figyelemmel kíséri a korabeli német irodalmat, a sajtót, fordít belőlük (bár a fordítások nagy része nem vagy később jelenik meg), Erdélyi János is fordítja őket (az íróasztal számára), Heine recepciója már a 30-as években megkezdődik. Kazinezyék szembefordulása az elődökkel nem oly éles, mint a Junges Deutscbland-é, és ugyanakkor Kazinczy Gábor a francia irodalmon is rajtatartja a szemét: Rousseau, Lamennais, Hugo, Saint-Simon hat rá, Guizot-t olvassa, Balzac-kal is ismerkedik, Csató meg is támadja francia-tisztelete s a francia forradalommal való rokonszenve miatt. Dobrossy, Kuthy, Egressy, Erdélyi János is szimpatizálnak a franciákkal. A munka összegezése ismét Kazinczy Gábor gondolatközvetítő hatását emeli ki, s arra a kérdésre kíván