Századok – 1969
A Történelmi Társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány 1176/V–VI
KLEBELSBERG ÉS A MAGYAR TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1183 nyá a társadalmat „a lelkeket felforgató, rendbontó eszmék befogadására", mert a társadalom gondolkodásából, mint a korabeliek erre rá is mutattak — s ekkor Klebelsberg nyilván a radikálisokat „nemzeti" oldalról ért támadásokra gondol — kiveszett a történelmi érzék.„Kiveszett minden nemzeti", kiveszett a historikus látásmód, „az a tudat, hogy a múlt milyen erkölcsi és jogi kincsesház a népek életében." Jászi felismerte, hogy tanításai és a társadalom történeti érzéke mennyire kizárják egymást, mondja Klebelsberg, s ezért támadta „a magyar történetírás hagyományos nemes szellemét"; sejtette, hogy „csak dicső múltjáról megfeledkezett nemzedék fordulhat felületes tanításai felé". Mert — s itt kapják meg legmélyebb értelmezésüket a társadalom történeti érzékéről eddig elmondottak — „aki ezredéves alkotmányunkhoz ragaszkodik, aki fel tudja fogni a jogfolytonosságnak, a politikai tradíciónak erkölcsi és gyakorlati jelentőségét, mint felfogja a világ első alkotmányos nemzete: az angol, — az sohasem szegődhet a társadalmi renrlbontás, a mindent felforgatás vörös zászlaja alá".2" Túlzás lenne a gondolatmenetek hasonlósága miatt közvetlen összefüggést keresni a francia ós a német romantikának a francia forradalom utáni reakciós historizmusa ós a fiatal magyar ellenforradalom egyik politikus-ideológusának gondolkodása között. De tény, hogy miként a francia forradalom szellemével, s magával a forradalommal szembeforduló gondolkodók a társadalom, a politika történetiségében azonosították a történelmi folyamatot a fokozatos fejlődéssel, szembeállítva ezt a forradalom „önkényével", fejlődést megszakító voltával, úgy a klebelsbergi mondatokban a társadalom történeti érzéke hasonlóval rendelkezik: magába foglalja az alkotmányosságot, a jogfolytonosságot, a politikai tradíciók jelentőségének tudatát, ami ellenszere a forradalmi „mindent felforgatás"-nak. Ha a közvetlen eredet-keresés nem is, de az egymás mellé állítás jogos, mert épp a német reakciós filozófiai-jogbölcseleti iskolák közvetítésével a német romantika kora konzervatív rétegeinek e reakciós historizmusa szinte minden forradalomellenes konzervatív ideológia lényeges összetevője lesz. Végső soron még a képlet sem változik: minden esetben arról van szó hogy mivel a régi uralkodó rétegek a forradalommal szemben előjogaik igazolására csak történelmi érveket tudnak felhozni, igényeiket anciennit.ásukra, a forradalom előtti több évszázados fejlődósben gyökerező és továbbélő prioritásukra igyekeznek alapítani. Az ezt elsöprő forradalommal szembeállítják a nemzeti történelem fokozatos fejlődósét, mint a társadalom előrehaladásának egyetlen egészséges útját. — Azaz a történelem az ellenforradalmi konzervativizmus értelmezésében azonos a lassú organikus fejlődéssel, az alkotmányossággal, a jogfolytonossággal, s tagadása minden forradalmi radikalizmusnak. így válik érthetővé mindaz, amit már korábban idéztünk Klebelsbergtől, s ahol arról szól, hogy a történelem nem „retrospektív, a múltakba visszatekintő kiváncsiság csupán, hanem hatalmas erkölcsi erő" ós ha a társadalomból kivész a múlt, a nemzeti történelem szeretete, akkor mint az „emlókezőtehetségót vesztett ember" „oktalanul rohan a veszedelembe, a vesztébe", azaz a forradalomba. Ezért fejezi be a történelem ós a jelen társadalma közötti kapcsolódásokról szóló fejtegetéseit azzal, hogy „a társadalom tehát önmagát, saját rendjét védi, ha a történetírást pártolja." A történetírás társadalmi funkciója ugyanis Klebelsberg szerint az, hogy a forradalmi szellem elterjedését egyedül meggátolni képes történeti érzék fejlődését elősegítse, hogy ébren tartsa a nemzeti történelem szeretetét, idézze annak tanulságait. A történetírás e társadalmi szerepében való meggyőződése vezette akkor, — mondja 1922-ben, természetesen utólagos koncipiálással — amikor „a bolsevizmus összeomlása után" nyomban hozzálátott a Történelmi Társulat újjászervezéséhez, „melynek egyik főhivatááa éppen a történeti érzék ápolása a magyar nemzetben".3 0 A klebelsbergi fejtegetésekben így válik az ellenforradalmi gondolatvilág szerves részévé a forradalom veszélyétől megóvó történeti gondolkodás ápolására hivatott történettudomány. S így ötvöződnek a történetírás társadalmi funkciójáról, a nemzeti történelem jelennek szóló erkölcsi mondanivalójáról kialakított képben forradalom- és radikalizmusellenes konzervativizmus és nacionalimus. * 29 BCT 36-37. 1. 30 BCT 53.1. Jellemző, hogy Kornis Gyula, hízelegni akarva a kultuszminiszternek, e társulati megnyitóbeszédből azt a „nemes bátorságot" emeli ki, „mellyel az ahistorikus és az anationalis radikalizmust" ostorozza, „melynek legfőbb ellensége a történeti érzék ápolása. Ennek szolgálatába állítja programmod a Tört. Társaságot, s jólesik tudnunk, hogy ennek szolgálatába óhajtod állítani egész közoktatásunkat." Jellemző Kornisra, hogy azonnal ajánlkozik: egy alkalommal szeretné elmondani Klebelsbergnek, milyen nagy harcot vív ő másfél éve a „sokszor jóhiszemű, de túlzó természettudományi irányzat ellen". S mennyire nehezen értik meg, „hogy az, ami az embert az állattal szemben (melynek nincs története) emberré teszi: éppen a történeti tudat". Már előre látja, hogy e koncepció érvényesüléséért a következőkben milyen nagy harcot kell majd ismét — a korábban .Tásziék ellen vívott harchoz hasonlóan — vívniuk. (Kornis Gyula — Klebesberg Kuno Bpest, 1923. II. 17. OSzKK Levelestár)
