Századok – 1969

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gulkin; I. Sz.: A burzsoá történetírás válsága; a haladó történetfelfogás kialakulása és fejlődése 1164/V–VI

1168 X. SZ. GALKIN tősen kitágították a történetkutatás kereteit, belefoglalva a technika történetét, a demográfiát, a szociális tényezők széles komplexumát, sok esetben figyelmen kívül hagyva az osztályharcot. A francia mai történetírás fejlődésének jellemző vonása az a körülmény, hogy a polgári történetírás válságának és módszertani alapjai általános hanyatlásának körülményei között a francia tudósok befolyásos része a válságból való kiút keresésében megőrizte és folytatni tudta az „Annales" L. Febvre és M. Bloch által kialakított irányvonalának hagyományait. Eltekintve néhány módszertani fogyatékosságtól, a túlzott strukturalizmustól, és attól, hogy jó néhány jelentős történeti kérdés kutatásával adós marad ez az új irányzat, az biztos, hogy a marxista módszertan ós a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi bizonyos hatást gyakoroltak ós továbbra is gyakorolnak rá. Az „Annales" köré csoportosult tudósok által alkotott szintétikus széles skálájú munkák (pl. F. Braudel professzornak, az irányzat mai vezetőjének művei) egészében véve hasznos hozzájárulást jelentenek a történettudomány számára. Napjainkban a franciaországi gazdaság- és társadalomtörténeti kutató irányzat igen széles skálájú és a tudományos iskolák és tendenciák egész sorát foglalja magába. Rendkívül fontos és jellemző az a bonyolult ós ellentmondásos, de egészében a francia történetírás számára igen termékeny folyamat, amelynek során az „Annales" irányzat kiindulásánál a marxista módszertannal kapcsolatba lép. Ez a kapcsolat fejlődése során különböző szakaszokon haladt át és napjainkban végül olyan helyzetbe jutott, hogy a marxisták és az „Annales"-kör viszonya a tudományos viták kölcsönös egyenjogúságán alapuló dialógus vonásait ölti fel, a történettudomány számos fontos elméleti és gyakorlati kérdésének megvilágítása céljából. A történettudomány területén a francia elméleti gondolkodás hatalmas vívmánya volt a marxista történetírás megjelenése. A francia történelem egyes problémái kezdetben az FKP vezetőinek cikkeiben és felszólalásaiban kerültek megvilágításra. (M. Cachin, M. Thorez, J. Duclos és mások.) Nagy szerepet játszott a marxista—leninista elmélet népszerűsítésében, a forradalmi történelmi múlt értékelésében M. Cachin. Már 1920-ban, a Tours-i kongresszuson, amikor felvetette azt a kérdést, hogy a proletariátusnak meg kell szereznie a hatalmat, az 1830-as, 1848-as ós az 1871-es forradalmak történelmi tapasztalataira épített. Különösen hángsúlyozta a „kommunista mozgalom" jelentőségét, „amely előjött 1848 júniusának és 1871-nek a katakombáiból". Az 1930-as években megerősödött M. Thorez elméleti vonatkozásban eredményes tevékenysége. A forradalmi múltból figyelmét három forradalmi dátum ragadta meg; a XVIII. századvégi forradalom, különösen annak jakobinus szakasza, az 1848-as forradalom, főképp „júniusi napjai" és a Párizsi Kommün. A jakobinus diktatúráról, mint a forradalom csúcspontjáról adott értékelésében M. Thorez V. I. Lenin kijelentéseire támaszkodott, hangsúlyozva a jakobinus diktatúra forradalmi jellegét, demokratizmusát, és jelentős szerepét az akkor forradalmi burzsoáziának a feudalizmus felett aratott győzelme megszilárdításában. A XVIII. századi forradalom marxista értékelésének elterjedéséhez jelentősen hozzájárultak M. Thorez és J. Duclos ós az FKP más vezetőinek az elméleti folyóiratban megjelent cikkei. 1939-ben az 1789-es forradalom 160 éves évfordulója alkalmából megjelentették a „Cahiers du bolchévisme" külön számát. A marxista történészek írásaikat a „La Commune" irodalmi-politikai folyóiratban adták ki — amelynek Romain Rolland és Louis Aragon voltak a főszerkesztői. Az 1930-as években a Sorbonne-on létrejött az ,,Üj Oroszország" nevű marxista kör, amelyben fiatal marxista tanárok működtek. A kör tagjai két kötetben kiadták munkáikat „A marxizmus megvilágításában" címmel. Itt jelent meg A. Cornu Marxról szóló munkája. A cikkek többségét a pozitivista filozófia és Proudhon tanítása kritikájának szentelték, akinek gondolatait akkor a polgári és szociális-reformista történészek erőteljesen terjesztették. Ezekben az években jelentek meg a mai nagy marxista történészek, A. Soboul, J. Bruhat és mások első munkái a XVIII. századi forradalomról. A marxista történészek művei azzal tűnnek ki, hogy az objektív anyagi feltételek tanulmányozásával együtt feltárják a tömegek forradalmi harcát, és ugyanakkor a politikai problémákat is megvilágítják. Az Egyesült Államok történetírásának fejlődése igen bonyolult és tekervényes. Az objektív igazság ós a történelmi törvényszerűség tagadásán alapuló pragmatizmus, az európai talajról átültetett újkantiánizmus, a szubjektivizmus és relativizmus, amelyek elméleti alapul szolgáltak, gátló hatást fejtettek ki a konkrét történeti kutatásokra. Az országgazdasági fejlődésének objektív tényezői, a munkásmozgalom erősödése, és ezzel egyidejűleg a polgári történetírás aktív harca a marxizmus—leninizmus ellen az ún. ökonomista irányzat kialakulásához vezetett, amely hozzálátott a társadalmi-gazdasági problémák fokozott kutatásához. Az irányzat nagy képviselői éles harcot folytattak a marxiz-