Századok – 1969
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gulkin; I. Sz.: A burzsoá történetírás válsága; a haladó történetfelfogás kialakulása és fejlődése 1164/V–VI
A BURZSOÁ TÖRTÉNETÍRÁS . 1167 •dalom, a chartizmus, az 1926-os általános sztrájk — marxista álláspontú feldolgozását. Ide tartozik a második világháború alatt idő előtt elhúnyt Margaret James néhány munkája. „Társadalmi problémák és politika a puritán forradalom idején 1640—1660" (1930) c. könyvének pozitív vonása a XVII. sz. közepe társadalmi-gazdasági életének kutatása, és az, hogy különös figyelmet szentelt a levelierek ós diggerek szerepének. M. James az angol történelem még helyesebb marxista értelmezéséhez jutott el, „Anglia az interregnum korában" c. könyvében ós „Az angol forradalom történetének materialista értelmezése a kortársaknál" c. cikkében. A haladó angol történészek és a marxizmus—leninizmus teroetikusai a legnagyobb aktivitást a 30-as években tanúsították, amikor a kialakulóban lévő antifasiszta front körül tömörültek az angol nép és az angol értelmiség széles körei. A haladó mozgalom az új belső és nemzetközi helyzet hatására erősebb lendületet vett, mint a korábbi években. 1940-ben jelent meg „Az 1640-es angol forradalom" c. gyűjtemény, többek között Ch. Hill, M.James közreműködésével. A könyv az angol forradalmat az osztályok harcaként tünteti fel, amelyben a néptömegek aktívan részt vettek, de amely a burzsoáziát juttatta hatalomra. A könyv megjelenése hasznos vitát váltott ki a haladó angol történészek körében. A két világháború közötti időben az angol történetíráson belül a marxista irányzat nem vált ugyan uralkodóvá, azonban H. Pollit, P. Dutt, J. R. Campbell ós más kommunista vezetők publicisztikai munkáikban nemcsak az akkori, de jó néhány fontos történelmi probléma marxista értelmezését is adták. A második világháború előestéjén Nagybritannia Kommunista Pártja mellett marxista történészek csoportja kezdte meg működését. A kommunista szerzők a nagy történelmi események marxista megvilágítására törekedtek. A munkák egész sorát szentelték az 1926-os általános sztrájknak. Friss dokumentumok alapján írták róla a munkákat: P. Dutt, R. P. Arnot és E. Burns. 1926 eseményeinek reformista magyarázatával szembeállították a marxista megvilágítást, az osztályharc álláspontjából kiinduló elemzést. Szigorú kritikának vetették alá a jobboldali szakszervezeti vezetők magatartását az általános sztrájk idején. Allen Hütt „Az angol munkásosztály helyzete" (1933) c. könyvében kísérletet tett az angol munkások helyzetében a kapitalizmus általános válságának a korában bekövetkezett változások tisztázására. P. Dutt „Világpolitika 1918—1936" c. nagy könyvében (1936) kíméletlen kritikának vetette alá az imperialisták külpolitikáját, amely új világháború kirobbantására irányult. 1939-ben jelent meg William Rust könyve „Angolok Spanyolországban. A Nemzetközi brigád XV. angol zászlóaljának története" igen érdekes, mint a spanyolországi fasiszta lázadással és intervencióval való harc történetének forrásmunkája is. Lehetetlen itt nem megemlíteni Ralph Fox, a kiváló angol kommunista nevét. Ez a marxista gondolkodó, író, történész, Spanyolországban a fasiszták elleni harcban halt hősi halált. A két világháború közötti időben a francia történetírásban a polgári-liberális és radikális irányzatok egészében megőrizték vezető jelentőségüket és helyzetüket. Ugyanakkor, különösen a történeti munka módszertana szempontjából a Ch. Seignobos és A. Aulard nevével fémjelzett hagyományos „politikai" történetírás fokozatosan elkorcsosul, átengedve helyét új irányzatoknak és iskoláknak. Észrevehetően megváltozik a vezető történész társulatok arculata. A XVIII. századi francia forradalom történetével foglalkozó társulat vezetője, A. Aulard a nyilvánosság előtt elismeri azokat a hiányosságokat, amelyek a forradalom történetének korábbi feldolgozásait jellemezték, ós a forradalom gazdasági és társadalmi tényezőinek elemzése felé fordul. Halála után az egész Társulat válságot él át: tanítványai tudományos munkáinak minősége jelentősen csökken. A XVIII. századvégi francia forradalom története kutatásához jelentős mértékben járult hozzá a „Robespierre Társaság", különösen vezetője, A. Mathiez munkássága. A. Mathiez kutatásai a forradalom történetének társadalmi-gazdasági kérdéseiről ós a tömegek forradalmi mozgalmairól, valamint a forradalom történetéről szóló összefoglaló jellegű munkái, amelyekben a marxista módszertan hatása tükröződött, a francia történettudomány fontos eredményének számítottak. A francia polgári történetírásban a régi módszertani elvek válságának sajátos megnyilvánulása volt, hogy az 1920-as években a hagyományos iskolákkal szemben kikristályosodott egy a gazdaság- és társadalomtörténet problémáit vizsgáló új iskola olyan ismert haladó tudósok vezetésével, mint M. Bloch és L. Febvre. A történelem mint tudomány megismerési lehetőségeit védelmezve, a történelmi folyamatban az ok-okozati összefüggések feltárására törekedve, az Annales d'Histoire Economique et Sociale (Gazdaság* és társadalomtörténeti évkönyvek) c. folyóirat köré tömörült történészek jelen-