Századok – 1969

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Gulkin; I. Sz.: A burzsoá történetírás válsága; a haladó történetfelfogás kialakulása és fejlődése 1164/V–VI

A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA 1. Sz. Gálkin: A burzsoá történetírás válsága, a haladó történetfelfogás kialakulása és fejlődése A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a történettudomány fejlődésére is nagy hatást gyakorolt szerte a világon. Október eszméinek egyetemes jellegéről a haladó kultúra olyan kiemelkedő alakjai szóltak elismeréssel, mint Komáin Rolland, Bemard Shaw és még jó néhány tudós, író, politikus. Az Októberi Forradalmat követő évtizedekben a haladó áramlatok a tudományban is egyre inkább tért hódítottak, és napjainkban eddig soha nem tapasztalt befolyásra tettek szert. Az angol irodalmi élet egyik ma is élő haladó képviselője a következőképpen jellemezte ezt a hatást: „Bármilyen fordulatot tegyen is a történelem, az Októberi Forradalom eszméje az ember átalakításának, átgyúrásának eszméje mélységes és pozitív hatást gyakorol majd az angol kultúrára. Amennyiben korunknak e nagy eszmei vívmányát nem tesszük magunkévá, képtelenek leszünk megérteni mindazon folyamatokat, amelyek az emberekben világmóretekben végbemennek."1 Október forradalmi eszméi és a lenini örökség hatását még azok is elismerik, akik távol állnak a tudományos kommunizmustól. 1966 végén Washingtonban a „Bentham Books" könyvkiadó megjelentette V. I. Lenin válogatott műveinek gyűjteményét. A gyűjteményt bevezetővel ós kommentárokkal látták el. Figyelembe véve V. I. Lenin műveinek megkapó céltudatosságát ós szuggesztív erejét, a gyűjtemény összeállítója így ír a bevezetőben: „A történelmi perspektívában Lenin mint a legjelentősebb emberek egyike jelenik meg. Nemcsak részletesen kidolgozta a társadalom és gazdaság filozófiáját, hanem vezette is azt a forradalmat, amely a hatalomról szóló tanítását megvalósította az egyik legnagyobb országban. Lenin eszméi halála után továbbra is mélységesen hatnak a világtörténelem menetére."2 A lenini gondolatok nemcsak az emberi társadalom történelmi fejlődését befolyásolják, hanem e fejlődés megismerésének folyamatát, £LZ8LZ di történelmi gondolkodás fejlődésót is. Ha a Nagy Októberi Szocialista forradalom óta eltelt félévszázad fő irányzatairól és leglényegesebb tendenciáiról beszélünk a történelmi gondolkodás és a történettudomány terén, mindenekelőtt látnunk kell a hagyományos burzsoá történetírás és a kialakuló marxista—leninista irányvonal szakadatlan harcát mind az alapvető módszertani kérdések síkján, mind a konkrét történelmi kérdések vonatkozásában. Számos konkrét sajátosság és különbség ellenére, amelyek az egyes országok tudományos életének sajátosságából fakadnak, a haladó és reakciós felfogás küzdelme a tőkés világ valamennyi nemzeti történetírására jellemző. A korszak haladó történettudományának fejlődésére óriási hatással voltak V. I. Lenin munkái, amelyek egyre sokoldalúbban ós mélyrehatóbban hatották át a haladó történelmi ós történetfilozófiai gondolkodást. Lenin munkái a haladó történetírás szilárd módszertani bázisává váltak, biztosítva annak gyors és rendkívül termékeny fejlődését. A lenini életmű hangsúlyozta a történettudomány tudománvos-megismerő jellegét, az új korszakban megalapozta és erősítette a társadalmi haladás eszméit, azt a gondolatot, hogy az emberi társadalom törvényszerű, folyamatos forradalmi fejlődés útján jut el a felsőbb fokokhoz, úgy hogy többé azt nem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen komoly polgári tudós sem. Különösen fontossá vált V. I. Leninnek az a meggyőző és mélyen tudományos elemzése, amelyet az Oroszországban végbement nagy proletár forradalom és az általa megnyitott új korszak törvényszerű jellegéről és menetéről adott. E korszak fő mozgató-1 Jack Lindsay: Az Októberi Forradalom eszméi a modern kultúrában. „Voproszi Filoszofii", 1957, 5. sz. 157.1. 8 Id. V. Alekszejev alapján. Az új korszak 50 éve. Mirovaja ekonomika i mezsdunarodnie otnosenylja, 1967. 2. sz. 4. 1.