Századok – 1969

Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1161-levellerek" szektája vitte a mozgalmat legmagasabb fejlődési fokára, amennyiben érdekes tervezetét adták a gyakorlati programnak. Földnélküli parasztok ásóval, kapával letelepedtek a műveletlen földeken, vissza akarván állítani Isten szavai szerint a föld kincseinek régi, közös élvezetét. Angliában nem tarthatta magát sokáig a Stuartok abszolutisztikus uralma. Cromwell hadserege könnyűszerrel leverte Károlyt, hisz a nemesség modern, polgárosult része, a presbiteriánus polgárság is az ő táborában volt. Az ő befolyásuk alatt bocsátkozott Cromwell tárgyalásokba a királlyal. Közben mindjobban erőre kaptak a hadseregben a forradalmi elemek: a levellerek. Cromwell kénytelen volt a hadsereget demokratizálni s a presbiter tisztek mellé leveller bizalmi embereket, „agitátor"-okat állítani. A parlamerü, hogy a lázongó levellereket megnyugtassa, gyorsan letárgyalta a király porét, kit a törvény és alkotmány ellen elkövetett bűnei miatt 1649 januárjában halálra ítélt. Az országot ezután 42 tagból álló államtanács vezette, melynek élén Cromwell állott, jegyzője Milton volt, ki később „Az elveszett paradicsom"-ban a köztársaságot siratta. Cromwell nehezen tudott megküzdeni a belpolitikai nehézségekkel. Jobbról a royalisták támadták, balról pedig a levellerek, kik nem elégedhettek meg azzal, hogy a polgárság szabadságaiért harcoltak. Hogy megbízható hadserege legyen, amelyre támaszkodhatik, Cromwell a kath. ír parasztok földjét felosztotta independens és leveller katonái között, s ezzel leszerelte a leveller mozgalmat. Erős külpolitikájával nagy pártot szervezett magának. A hajózási törvény következtében a holland kereskedelem nagy része Angliába tevődött át. A polgárság elérte célját, szabad tere nyílt a meggazdagodásra, s megalkotta az új, polgári társadalmi rend alapjait. Polgári szabad alkotmányának köszönhette Anglia, hogy a polgári kereskedelmi töke ott érte el virágzásának tetőpontját. A Stuart restauráció alatt a feudalizmus még egyszer felütötte fejét Angliában, azonban a fejlett polgárosodású országban nem sokáig tarthatta magát. Amit a forradalom megállított, a paraszti földek kisajátítását erős kézzel folytatták, sőt földesúri magántulajdonba jutottak a községi közföldek is. A „dicsőséges forradalom" végleg megszabadította Angliát az abszolutizmustól, s ismét megerősítette a nagy forradalom polgári vívmányait. A declaration of rights végleg elkülönítette a három hatalmi tényezőt: a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat. A polgárságnak, látván, hogy minden hatalmat nem szerezhet meg magának, fontos volt a hatalmi források szétosztása, s a legfontosabbat, a törvényhozót megtartotta, magának. A nemesség modern részével karöltve végleg tulajdonukba veszik a szabad parasztság földjeit, amennyiben szentesítik a régebbi kisajátításokat. A régi feudális bürokráciának pedig meghagyták a végrehajtó hatalmat. Az angol alsóbb néposztályok rettenetes elszegényedése ezen korban indult meg. A földnélkuli parasztság ezrei lepték el a városokat. A fejlődő ipar a szervezetlen tömegeket részint nagyon kizsákmányolta, részint nem is tudta őket elhelyezni, s ez Angliában a XVIII. század folyamán hihetetlen tömegnyomort idézett elő. Melléklet a Néptanítók Lapja 1919. évf. 17. számához. 22—23. 1. ' Leckék a magyar történelem tanításához Irta: Kirczné Takács Mária A magyar rendi társadalom az ország három részre szakadása korában A XVI. század elejétől a XIX. század derekáig Magyarországon igazi gazdasági és társadalmi átalakulás, fejlődés nem volt. Változatlanul, sőt súlyosbított formában állt fenn a középkori termelési rend és osztálytagozódás. Az ebben az időben lefolyt társadalmi küzdelmek csak a régi osztályok guerilla-harcai voltak a hatalom s gazdasági szupremácia birtokáért, nem pedig a gazdasági rend átalakulásának következményei és hordozói. így nem is eredményeztek új osztály alakulást, mely a haladás tényezőjévé válhatott volna. Ezenfelül e harcokat 1526-tól kezdve nem csupán a magyar társadalom belső erőviszony ai határozták meg, hanem döntő befolyással bírt rájuk két külső tényező is: a török hódítás hatása és a külföldi birtokaira és hatalmára támaszkodó uralkodóházzal folytatott küzdelem. A Mátyás halála óta dúló vad osztályharcok s a parasztságnak 1514 utáni végleges gazdasági elnyomatása és megnyomorítása következtében meggyengült ország nem tudott a török hatalmas támadásával szemben megállani, de belső gyengesége folytán nem tudta saját érdekeit érvényesíteni az idegen uralkodóházzal szemben sem. A Habsburgok, éppen mivel az országnak csak egy része fölött uralkodtak, nem magyarosodtak el, nem ide helyezték uralmuk súlypontját, mint előttük az Anjouk és Jagellók, 15 Századok 1969/5—0