Századok – 1969

Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1159-históriával való foglalkozás legbecsesebb hatásának tart. Az életbe lépő fiatalság tartsa érdemesnek, hogy tovább vezesse a harcot, akarjon részt venni a történelem kollektív alakulásának abban a munkájában, mely most van folyamatban. Erre a célra az ökonómiai történelemlátás a legalkalmasabb, mert a megismerés és az akarat számára olyan feladatokat tesz tudatossá, amelyek megvalósíthatók, mivel nem spekuláción, hanem az élet konkrét szükségességén alapulnak. Hogy a történelmi ökonomizmus nem teszi híveit fatalistákká, önzőkké, arra példát nyújt a háborúban kimerült tömegek mai heroizmusa, mely jórészt annak köszönhető, hogy átjárja őket Marx tanítása a társadalom és a történelem rendjéről. Ezt a tanítást méltán nevezhetjük új humanizmusnak, mert ha a múlt társadalmaival foglalkozik, a körükbe tartozó összes embereket számba veszi, ha pedig a jövő ember iségéről szól, annak egy társadalomba való tömörülését hirdeti. A szellemi kultúrának az ökonómiai és társadalmi viszonyokkal való kapcsolatba hozatala nem értékviszony, nem jelenti az előbbinek másodrangúságát. Marx módszerében e részt is érvényesül bizonyos termékeny dialektika, mert ha a múltban a társadalom berendezése lenyűgöző, korlátozó hatást gyakorolt a szellemi életre, a jövő társadalma minden ilyen lenyűgözést meg fog szüntetni. A történelmi materializmus mint tudományos és társadalomformáló eszköz a szellemi élet szabadságának útegyengetője, sorsa hasonlatos a nagy tanítók sorsához: feleslegessé teszi egykor önmagát. Hogy ezzel az eszközzel ma, amikor a legnagyobb szükség van rá, élni tudjunk az iskolában, forrásokra visszamenve, a legnagyobb szakszerűséggel kell áttanulnunk a történelem nyersanyagát. Es ezt a stúdiumot —- Ranke tanácsával ellentétben — nem végezzük énünk, társadalmi öntudatunk kioltásával. A visszaálmodozás, a mindenben megnyugvás tárgyilagossága helyébe a különböztetni tudás tárgyilagosságát helyezzük. A történelem változatossága renddé, viszonylagosságai fokozatokká sorakoznak, ha előttünk lebeg a cél, melyen a história személyiségfölötti erői dolgoznak : a népek tervszerűen termelő, valamennyi tagúknál munkás, anyagi megnyomorítást nem ismerő közösségei s a materiális koloncoktól megszabaduló, szolidaritást ápoló emberiségnek nekilendülése a tudás, a művészet s a szellemi értékek gyarapításáért folyó harcokra. Ennek a törekvésnek Odüsszeiája a história, ez tűnik fel, mint magányos gondolkodók álma, mint a kizsákmányoltak bódítására szolgáló narkotikum, mint megalázott tömegek nem realizálható óhaja egészen addig, míg a tőkés termelés szervezete s a proletariátusnak osztályhelyzetéből és számbeli túlsúlyából, szervezettségéből és öntudatosságából jakadó energiái megadták a lehetőséget realizálására. Ha ezt megtanulja a fiatalság, a történelem oktatói jó munkát végeztek, s megtették kötelességüket. A tanítás menete A középiskola négy esztendőn át dolgozza fel a világtörténelem anyagát, az ötödik év pedig ezen négy esztendős tanulmány alapján történelembölcseleti és szociológiai összefoglalást nyújt a társadalmak fejlődéséről, törvényszerűségeiről, anyagi életfeltételeiről és szellemi kultúrájáról. Az első év a primitív társadalmakat, az ókor keleti kultúrnépeit, a görögök és a rómaiak társadalmát öleli fel; a második év a népvándorlástól a XVI. század társadalmi mozgalmáig terjedő időszakot-, a harmadik az újkori feudalizmust, az abszolutizmus államait s a francia forradalmat egészen a bécsi kongresszusig-, a negyedik évfolyam napjaink törté' netét 1815-től; az ötödik év tárgya a szociológiai rendszerezés és áttekintés. Az első három évben heti három óra, a negyedikben és az ötödikben heti négy óra jutna a történelem számára. A tárgyalás az újkori tőkés társadalmak szerveződésétől kezdve behatóbb és részletezőbb, mint addig, s napjaink felé haladva még jobban bővíti szempontjait. Magyarország története beleilleszkedik a világtörténelem oktatásának kereteibe* Ez nem annyit tesz, hogy az itteni mozgalmak és törekvések sajátosságaival nem számolunk, ellenkezőleg, ki akarjuk emelni őket a társadálom- és kultúrtörténeti összehasonlítás fokozott mértéke révén. A faji jelleg, a nemzetiség kiküszöbölhetetlen tényezői a történeti fejlődésnek; , óvakodni kell azonban attól, hogy csak velük és belőlük magyarázzuk a társadalom életét. A faj és a nemzetiség folytonosan módosulnak a történelem folyamán, és az ő alakulásukat illusztrálja és magyarázza a történelem. A fajok magasabb- és álacsonyabb-rendűségét emlegető értékítéletek és megállapítások teljesen kerülendők. Napjainkban látjuk, hogy államalkotásra képtelennek mondott nemzetiségek a társadalmi fejlődés sodrában államalkotókká válnak. A nemzet politikai fogalmát úgy, amint a XIX. században kialakult, nem szabad visszavetíteni a múltba. A polgári államokban a nemzet már szélesebb körű életközösség, mint a megelőző államalakidatokban, de még mindig osztályjelleg tapad hozzá, aminthogy a polgári állam sem képes a tőkés termelés társadalmi hatalma fölé kerekedni. A szocializmus ' Hogy a hungarocentrikus szemléletet a világháború, a forradalmak, a tudományok fejlődése mennyire megingatta, mutatja, hogy konzervatív katolikus pedagógiai körök Is a magyar és az egyetemes történet új kapcsolatának kialakításán fáradoznak. (Balogh Albin: A nemzeti történelem és a világtörténelem kapcsolata a középiskolában. Magyar Középiskola, 1918. XI. évf. 10-23. 1.).