Századok – 1969

Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1157-•veli — mondja Marx —, ahogy az egyes ember a valóságban nem olyan, mint amilyen képet önmagáról alkot, úgy a társadalom, sem olyan, ahogy az bizonyos korokban mint az illető társadalomnak önmagáról alkotott képe jelentkezik. Ez a kép csak [úgy~\ állapítható meg pontosan, a szellemnek a nyilvánulásai csak akkor állapíthatók meg pontosan, ha őket nem ilyen izoláltan és önmagukban létező jelenségcsoportoknak tekintjük, hanem összefüggésbe hozzuk azzal, aminek a, létüket köszönhetik : a gazdasági életnek az alapépítményével. Az a vád, hogy a marxizmus az ideának a létezőségét tagadja, megdől magának Marxnak az első nyilatkozata által, amely a szocializmusnak a végső célját, végső rendeltetését hangoztatja ebben a munkában. Marx egy helyütt, a Kapital harmadik kötetében azt állítja, hogy a szocializmus azt az állapotot fogja megvalósítani, amely a világot a kényszerűség birodalmából átvezeti a szabadság birodalmába, azt az állapotot, amely a gazdasági kényszerűségeknek, az osztályok harcának, az osztályok harcából eredő szükségszerűségeknek a labirintusából át fog vezetni abba a világba, ahol az emberi szabadság a maga korlátlanságában jut kifejezésre: Reich der Freiheit. A szabadság ezen birodalma természetesen az a birodalom, ahol a szellemi élet a maga butonóm jogaihoz jut. De eddig, a világtörténelemnek eddigi fázisaiban nem konstatálható a szellemi életnek ez az önkormányzata, ez a szabadsága-, nem konstatálható a Reich der Freiheit azért, mert nem lehet szabad szellemi élet ott, ahol a gazdasági szükségszerűségek folyton-folyvást megkötik az embert állandó szellemi munkájában. A különbség a Marx-féle történetfelfogás és minden őt megelőző történetfelfogás között az, hogy ő a szellemi életet nem becsüli kevesebbre, mint az idealisták, csak konstatálja, hogy a szellemi életnek ezt az önálló nyüvánulását folyton-folyvást megakasztották, a szellemi élet kifejlődését a gazdasági események megnehezítették, és a szellemi életnek ezt az önálló kifejezését felejtve, tulajdonképpen azt tették, hogy a gazdasági alapvetést teljesen elhanyagolták. A szellemi életnek ezen önálló nyilvánulásai, amelyeket eddig önállóknak láttak, a tudomány, vallás, erkölcs, művészet azokban a társadalmakban, ahol osztályharc folyik, csak arra való [£], hogy az osztályharcot elleplezhessük . . . Egykorú sokszorosított másolat Párttörténeti Intézet Archívuma 608. f. 1/4, 75—78. 1. A VÁROSI ALKALMAZOTTAK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE TANÍTÓI SZ/KCSITÁLYA 3ÉECIA1 RElCFfrBIZOnSÁCÍNAK MÜKKÁLATAI A középiskolai történelmi albizottság javaslata2 A történelem tanításának célja A romantikus és a liberális történetírásnak azzal a felfogásával, hogy a históriai mozg almakat a társadalom felső rétege, a hűbéri és az abszolút állam kiváltságos rendjei, a polgári államnak a parlamentben képviselt osztályai irányítják, teljesen szakítunk. Tárgyalásunkból nem rekesztjük ki, ahol szükségesnek véljük, a társadalom ormán végbemenő változásokat sem, de a történelem a mi szemünkben az egész társadalom, tehát a tömegek története. Az európai népek polgárságának történetírói jól tudják ezt már a XJX. század második felében; ebben mutatkozik az 1848-as februári forradalom hatalmas leckéje a történettudomány számára. A proletariátusnak konkrét szükségletek kielégítését követelő első megmozdulása rákényszeríti őket annak felismerésére, hogy a történelemben a birtokos és művelt osztályokon kívüli erők is dolgoznak, s mindig is dolgoztak, ezeket az erőket a múlt minden korszakában fel kell deríteni. Amint a XIX. század második felének a negyedik rendtől félő polgársága minden eszközt megragad, és minden szövetséget elfogad társadalmi helyzetének megvédésére, bonaparte-ista vagy porosz abszolutizmust, cenzusos képviseleten épülő monarchiát ragy milita-2 A VAOSz. a fővárosi alkalmazottak szociáldemokrata irányítás alatt álló osztályharcos szalpzervezete 1917 júliusában alakult meg. 1917. szeptember l(i-án a szocialista Teszársz Káin án vezetésével létrejött Tanító Szakosztálya. Az őszirózsás forradalmat követően, 1918 decemberében a Tanítói Szakosztály egy 11 tagú Iskolai Reformokat Előkészítő Bizottságot választott, amely a szétágazó és bonyolult feladatok elvégzésére iskolatípusok és szaktárgyak szerint számos szakbizottságot hívott életre. Az egyes tantárgyak tananyagának és módszerének kidolgozására albizottságokat állítottak fel. A középiskolai történelmi albizottság vezetői Isskruljev Krisztáné és Kirczné Takács Mária voltak. Az albizottság tárgyalásain többek közt Bolgár Elek, Fogarasi Péla, Sás Andor és ?eltir»nn Rezső is résztvett. A javaslat Sas Andor, Seltmann Rezső és ÍM szociológiai tananyag) Bolgár Elek közös műve. Belőle a Sas Andor által készített elvi alapvetés 2-3. részét közöljük, a történelmi oktatás reformjának szükségességét és irányát tárgyaló 1. rész (kihagyásával. (Minderre ,d. Heller Béla: Közoktatásügyi reformtervek 1918-19-ben. Pedagógiai Szemle, 1968. 10. sz. 865-878. 1., Kelen Jolán: Az Iskolai Reformbizottság [1918-1919]. Uo. 879-900. 1.)