Századok – 1969

Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI

1156 BELl.Élt BÉLA fontos útbaigazításokat. Mit jelent, hogy materializmus ebben az értelemben? Azt mondja erre nézve Marx, hogy a mi társadalmi létünket, a mi társadalmi helyzetünket, a társadalomban elfoglalt pozíciónkat nem öntudatunk határozza meg, nem a mi szellemi, életünk, nem a mi tudományunk, nem a mi hitünk, nem a mi erkölcsi érzésünk, nem a mi akaratunk, nem a jogérzetünk az, amely meghatározza a mi társadalmi helyzetünket és az ebből folyó összes konzekvenciákat, hanem éppen ellenkezőleg-, a mi társadalmi helyzetünk. A mi osztályhelyzetünk az, ami szellemi nyilvánulásainkat, világnézetünket, vallásos meggyőződésünket, erkölcsi felfogásunkat, jogérzetünket befolyásolja. Itt van a materialisztikus elem. Nem eszmékből, nem tudattényekből magyarázza a társadalmi élet reális jelenségeit, mint ahogy eddig történt, nem -a szellemi automatizmusból von le történelmi és társadalmi konzekvenciákat, hanem ellenkezőleg azt állítja, hogy a szellemi élet tényei, ismétlem, a tudományos, művészeti, filozófiai, vallási, erkölcsi, jogi, politikai tételek mind visszavezethetők egy közös alapra, az anyagi alapra, amely anyagi alap tulajdonképpen nem más, mint a termelőmunkának és a termelőeszközöknek az összefüggése. A társadalomban rejlő produktív erő, Produktionskräfte és a Produktions-Verhältnisse a termelési viszonyok összejátszódása az, amiből az ideológiánk, eszméink, gondolkozásmódunk, világnézetünk leszűrődik. A materializmus tehát itt abban áll, hogy nem ideákból vonja le a társadalmi következményeket, mint az idealisztikus felfogás, mint ahogy az idealisztikus történeti felfogás teszi, hanem éppen ellenkezőleg: az ideákat, magukat az eszméket, a gondolatokat, a szellem bizonyos termékeit visszavezeti arra, amit a társadalom anyagi alapjának nevez, tudniillik a gazdasági, termelési viszonyaira, termelőerőire. Azt mondja: „Nem az öntudatunk az, ami a mi gazdasági vagy társadalmi létünket, hanem ellenkezőleg : a mi társadalmi létünk, társadalmi helyzetünk az, ami a szellemi életünket meghatározza." Tudniillik itten megint, hogy egy régi filozófiai kifejezéssel éljek, mint determináns szerepel; determinálja az ember gazdasági helyzete, meghatározza a szellemi életét és szellemi törekvéseit. Tévedés volt a f ilozófiarészéről, az idealizmus részéről az a koncepció, hogy az ideákra, eszmékre lehet visszavezetni a történelem folyamatát, hogy a szellemi élet egy bizonyos automatikus mozgás, amely a történelemben kifejezésre jut. Ennél sokkal termékenyebb, ehhez képest sokkal kifejezőbb és magyarázóbb az a felfogás, amely magának az ideának, magának az eszmének is egy további alapra való visszavezetését keresi. Az eszméből azért sem lehet levezetni a szellemi élet különböző tényeit, azért sem lehet levezetni a történelem tényeit, mert hiszen maguk az eszmék is már a konzekvenciái valaminek, az anyagi életnek, a társadalmi, gazdasági alapvetéseknek, a termelésnek. Ez a fundamentális, ez az alapvető. Minden más nyilvánulás, a szellemi élet minden más nyilvánulása csak konzekvenciája, csak visszatükröződése — ahogy Marx mondja — ennek a gazdasági alapépítménynek, csak a ráépüménye, tjberbau-ja. Ezt a felfogást sokszorosan félreértették, és sokszor félremagyarázták. Úgy állították be ezt a problémát, mint hogyha Marx antiidealista filozófiát hirdetne, mintha szembehelyezkedne az idealizmussal, mintha tagadná a szellem létezését, tagadná a vallásnak, erkölcsnek, jognak és ezen ideológiának a hatását. Holott semmi ilyesmi nincs a marxizmusban. Marx egyáltalán nem tagadja, hogy óriási befolyása van a szellemi életnek, hogy óriási befolyása van a vallásnak, az erkölcsnek, a jognak, tudománynak, művészetnek. Hiszen a tudomány előtti tiszteletét semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szocializmust, amely neki a legfontosabb volt, tudományos alapra helyezte, a tudomány ellenőrzése alá helyezte. Tehát nyilvánvaló, hogy az ideológiák előtte nagyon fontosak voltak. Azonban tagadta a régi idealista filozófiával szemben, hogy az eszmék önmaguktól, függetlenül léteznek, hogy platonisztikus módon valahol egy másik, világban léteznek, és a mi gondolataink csak e más világban levő eszméknek a visszatükröződései. Ellenkezőleg, az eszmék maguk azok, amelyek tükörképek. tükörképei a gazdasági realitásoknak. Szóval nem tagadja a szellemi tényeknek, momentumoknak a létezését, csak tagadja, hogy ezek önállóan funkcionálhatnak. Igenis ezek megvannak, de a funkciók, változások, a szellemi élet különböző nyilvánülásai nem önmaguktól fogva léteznek, és mindöröktől fogva léteznek, hanem mindig következményei bizonyos társadalmi viszonyoknak, nevezetesen a termelési viszonyoknak. Abból, hogy nem a tudat az, amely a szellemi létet meghatározza, hanem a lét az, amely a tudatot határozza meg, következik ez a materialisztikus felfogás a maga teljes egészében. Ebben a koncepcióban jut kifejezésre az, hogy nem idealisztikus alapra helyezkedünk a történelem és a társadalom megmagyarázásánál, nem vágyainkra, eszméinkre, törekvéseinkre, gondolatokra, ötletekre, hanem mindig azt kutatjuk, hogy ezeknek a vágyaknak, eszméknek, törekvéseknek, gondolatoknak stb. micsoda gazdasági realitások szolgálnak alapul. Ahogy az ember objektíve, az egyéni ember objektíve nem olyan, ahogy magát elkép-