Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
1154 BELl.Élt BÉLA szocialista nemzetfogalmat: „A szocializmus megvalósulásával alakul ki, úgymond, a teljes munka- és kultúrközösséget jelentő nemzet, melynek állami szervezete sem befelé, sem kifelé nem 4zolgál osztályérdekeket és hatalmi törekvést."14 9 S ha mindezzel szemben azt hozták fel, hogy a nemzetiségi kérdés szocialista megoldását végső fokon mégis csak hibás úton, Otto Bauer kultúrautonómiája alapján képzelték el a Tanácsköztársaság idején, akkor erre azt lehet válaszolni, hogy bár a Tanácsköztársaság a nemzetiségi kérdés megoldásánál kétségkívül az Otto Bauer-i kultúrautonómia eszközét is alkalmazta, nem állt meg ennél, hanem a nemzeti autonómiák rendszerének kiépítésével s a föderatív, szövetségi államra való áttéréssel gyakorlatban áttört ezen, a lenini nemzetiségpolitika irányában. Ettől függetlenül meg kell jegyeznünk, hogy az eddigi kutatás tévesen magyarázta kultúrautonómiának a lecke egy passzusát, ahol alapjában véve nem egy állam belső nemzetiségi kérdéseinek a kultúrautonómia jegyében való megoldásáról, hanem az egyes államoknak a „nagy nemzetközi kultúrközösségbe" való beilleszkedéséről van szó. Mindezzel tennészetesen nem akarjuk azt állítani, hogy a Tanácsköztársaság nemzetiségi koncepciójában vagy akár nemzetiségi politikájában is ne lettek volna komoly hibák, csupán azt, hogy a leglényegesebb kérdésekben tisztán láttak, s elméletileg és gyakorlatilag, meghaladva az Otto Bauer-féle nemzetiségi platformot, eljutottak a lenini nemzetiségi elmélet és politika közelébe.150 Ennél többet pedig sem történeti, sem ideológiai alapon nem lehetett várni a mindössze 133 napot élt Tanácsköz-4ársaságtól. Fejtegetéseink végére érve, úgy véljük, megválaszolhatjuk azt a kérdést, amelyet az eddigi kutatás nem tudott egyértelműen megválaszolni, hogy ti.: marxista-e a Tanácsköztársaság történetszemlélete vagy szociáldemokrata, vagy másképp megfogalmazva: valóban forradalmivá fejlesztette-e a leninizmus a szociáldemokrata törtónetfelfogást (027, 629, 644. 1.), vagy pedig megmaradt a szociáldemokrata felfogás általános keretei között (630. 1.). A mi vizsgálódásunk, úgy véljük, az első felfogást támogatják. Ha a marxista—leninista történetfelfogást nem elvontan, hanem a hely és idő koordinátái közt, történeti fejlődésében vizsgáljuk, ha nem úgy képzeljük el létrejöttét, mint Pallas Athenaeét, aki mindjárt teljes fegyverzetben ugrott ki apja fejéből, akkor a Tanácsköztársaság történelemszemléletét lényegében marxista—leninistának kell minősítenünk. Ez a történetszemlélet az egyetemes történetnek—az ókor kivételével — máig is elfogadható szintézisét, a magyar történetnek — elsősorban XVIII—XIX. századi részében — egy kevésbé sikerült, de még így is tanulságos rendszerét alkotta meg. Az sem lehet kétséges, hogy ezek a kisebb-nagyobb hibák a történetírás akkori helyzete mellett elkerülhetetlenek, de ugyanakkor kijavíthatók voltak, és nem érintették a koncepció alapvetően marxista jellegét. Minderre fel kellett hívnunk a figyelmet elsősorban a történeti igazság érdekében, amely megköveteli, hogy a rövidéletű Tanácsköztársaság egyik legérdekesebb szellemi terméke, a kulturális forradalom kiváló alkotása, 1919 fiatal marxista pedagógusainak és tudósainak maradandó értékű közös műve, a Történelmi összefoglalások ós más hasonló művek fél évszázad múltán végre méltó helyre kerüljenek mind historiográfiánkban, mind a történeti köztudatban. Dokumentumok a Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1. BOLGÁR ELEK: A KOMMUNISTA KIÁLTVÁNYRÓL1 . . .A történelmi elem ... a történelmi materializmusban itt jut kifejezésre a legpregnánsabban abban a megállapításban, hogy történelmileg, históriailag az osztályharc áll a jelenségek központjában. A történelmi események, a társadalmi tények, a társadalmi tények-1" VAOSzReform 81. 1. 150 A Tanácsköztársaság nemzetiségi politikájára ld. Ludmilla Schlereth: Die politische Entwicklung des Ungarländischen Deutschtums während der Revolution 1918-19. München, Verlag Max Schick. 1939, Kővágó László: A magyarországi délszlávok 1918-1919-ben. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1964. Uö.: Federációk és federációs tervek. Történelem, 1966. 5. sz. 33-53. 1., Hajdú Tibor: A nemzeti kérdés és az 1918-1919-es forradalmak. — A magyar nacionalizmus kialakulása és története. Bpest, Kossuth Kiadó. 1964. 232-279. 1. Uő: A magyarországi Tanácsköztársaság. Bpest, Kossuth Könyvkiadó. 1969. 60—73. 1. Gergely Ernő: Az ukrán és a német kérdés a Magyar Tanácsköztársaság nemzetiségi politikájában. Századok 1969. 2—3. sz. 425 - 448. 1. Bellér Béla: A Magyar Népköztársaság és a Tanácsköztársaság nemzetiségi kultúrpolitikája Történelmi Szemle 1969.1—2. sz. 1—22. 1.— A csehszlovák államalakulással kapcsolatban vizsgálja az ausztromarxizmus nemzetiségi koncepcióját s benne a specializált nemzeti autónomiák rendszerét Jaroslav Houser: Zur Vorgeschichte der OSR. österreichische Osthefte 1969. 3. sz. 137—145. 1. 1 A hathetes pártiskolán 1919. jún. 19-én elhangzott, összesen 16 gépelt oldal terjedelmű előadás. Hasonló előadást tartott Bolgár" A Kommunista Kiáltvány történelemfelfogásáról és hatásáról a történelemtudományra címmel az 1919. júl. 6-án megnyílt Történelmi Materializmus Kutatóintézetben, amelynek ő volt az igazgatója (Bellér Béla: Tudománypolitika a Tanácsköztársaság idején. Valóság, 1959. 3. sz. 94-98. 1.).
