Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1153-A forradalmak tárgyalásának alapjául azonban nem ezt a bevezető, hanem a részletesen kidolgozott leckét és a Néptanítók Lapja cikkeit14 4 kell venni. És ekkor a forradalmak tárgyalása ellen felhozott kifogások nagyrészt maguktól elesnek. Az idézett leckében benne van nemcsak a forradalmak balfelé való mozgásának világos felismerése, hanem a munkástömegek döntő szerepe mindkét forradalomban, a polgári demokrácia válságának részletes rajza, a kommunista mozgalom növekvő ereje, a koalíciós kormányzat bukásának történelmi szükségszerűsége. A Tanácsköztársaság tárgyalása pedig nemcsak az állam, így a proletárdiktatúra lényegének, demokrácia és diktatúra dialektikus egységének megértése (633 1.), hanem a tanácsok szerepének, a proletárdiktatúrára való békés átmenetnek, a szocializálás lényegének, az internacionalizmusnak, a nemzetiségi kérdés szocialista megoldásának, a Vörös Hadsereg megteremtésének nemes pátoszú ábrázolása miatt is méltán dicsérhető. A lecke ideológiai tisztaságánál, világos és meggyőző okfejtésénél fogva méltán állítható a Közoktatásügyi Népbiztosság Propaganda Bizottságának 6 előadásból álló előadássorozata mellé, bár ez utóbbinak csak részletes tematikáját ismerjük.14 5 A lecke kifejezésre juttatja a Tanácsköztársaság történelmi jelentőségének tudatából fakadt nemzeti és proletár internacionalista büszkeséget is. „Amire századok óta alig volt példa, a magyar népet a nemzetközi életben önálló és méltó szerephez juttatta."14 6 Ugyanezt a gondolatot hangsúlyozta a VAOSz reformtervezete is. „Bármilyen merészen hangozzék is, ki merjük mondani, hogy a Nyugat bizonyos tekintetben megszűnt tanítómesterünknek lenni, mivel ma mi vagyunk azok, akik a társadalmi fejlődés élén járunk, ahol a mi problémáink csak ezután lesznek problémák."14 7 Méltán fejeződik be ez a célkitűzéseink nagyságához méltó hitet és odaadást követelő lecke Petőfi Európa csendes, ... c. költeményének büszke szavaival: Emelje fel a lelkeinket, Hogy mi vagyunk a lámpafény, Mely, amidőn a többi alszik, Ég a sötétség éjjelén. A magyar történeti részek elemzésének záró mozzanataként foglalkoznunk kell még a burzsoá nacionalizmus és a nemzetiségi kérdés leckék által adott értékelésével, annál inkább, mert a régebbi kutatás álláspontja szerint ezekben a kérdésekben nem a lenini, hanem a szociáldemokrata Otto Bauer-i szemlélet érvényesül (640. 1.). Annak ellenére, hogy a lecke valóban Otto Bauer szavaival definiálja a nemzetet, ebből még korántsem következik, hogy akár konkrét elemzésében, akár elméleti felfogásában is teljesen azonosulna vele. Persze erőszakolt, történetietlen és irreális követelmény lenne a leckéktől a kifej lett lenini—sztálini nemzetfogalmat számonkórni, hiszen ez a leninizmusban sem egyszerre, hanem fokozatosan alakult ki. Az azonban kétségtelen, hogy a lenini— sztálini nemzetfogalom több lényeges ismérve, eleme föllelhető a leckékben. Ilyeneket egyébként a korábbi irodalom is felfedezett, mint pl. a burzsoá nemzetfogalom történeti, a kapitalizmus kialakulásához kötött jellegét vagy a burzsoá nemzeteket jellemző, a burzsoáziát és a proletariátust egymástól elválasztó antagonisztikus ellentétet, a nemzetiségi kérdésnek, a nemzetek szabad fejlődésének alapján, a szocializmus elvei szerinti újfajta és végleges megoldását (640. 1.), anélkül azonban, hogy levonta volna ebből a kézenfekvő következtetést. A felsoroltakon kívül azonban még több tényező is szerepel a nemzetfogalom ismérvei között, így a piac, a nagy gazdasági egységek létrejötte. Ahol ezek nem esnek egybe a nemzeti egységekkel, ott — állapítja meg a lecke — nemzetiségi küzdelmek lángolnak fel, amelyeket a kapitalista társadalmi rend nem tud megoldani, csak a szocializmus. Ugvanez a lecke világosan látja a polgári forradalom után kialakult burzsoá nacionalista ideológia belső, osztályellentóteket a nemzeti egység jegyében elkendőző és külső, más nemzetiségek elnyomását, idegen népek leigázását célzó funkcióját.148 A burzsoá nacionalizmussal a VAOSz reformtervezete is élesen szembeállítja a kratikus forradalom és a Népköztársaság történelmij elentőségét. Más dokumentumok sem mossák egybe a kommunista és a szociáldemokrata álláspontokat. Varjas Sándor pl. történelmi távlatba állitva a „magyar bolsevikiek" és a szociáldemokraták hatalomért vivott harcát, a jakobinusoknak a gironde-istákkal vívott küzdelmével veti egybe. ( Varja« Sándor: Legújabbkori politikai történelem. PI Arch. 608. fond 1/4. 13 — 14. 1.) 111 Sas Andor: Leckék az újkori kapitalizmus s a bérmunkásság korából. IX. lecke. NL, 1919. 26. sz. 20 — 22. I. — A hivatkozott cikkek: Szilágyi Gyula: A Tanácsköztársaság. NL, 1919. 12 —14. sz. 2 —4.1. Kőrösy György: Proletárdiktatúra. Uo. 4 — 6. 1. 1,5 PI Arch. 608. fond 1/4. l"Sas: i.m. 22. 1. '"VAOSz Reform 79. 1. Wellner Jakab: Május elseje. — Biró Mihály— Vajda Manó: A Vörös Május. Bpest, KN kiad. 1919. 1,8 Kirczné: i. m. Bev. 28. 1.
