Századok – 1969

Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1141-dik Marxtól, és a liberalizmus, valamint a szocializmus egyeztetésére tesz kísérletet.46 Éppily kevéssé találjuk meg az ókori leckék szövegében a felépítménynek Loriára jellemző hármas tagolását — erkölcs — jog — politikai alkotmány(állam) —, a híres „terra libera" elméletet, mely szerint a társadalmi fejlődés alapja a rendelkezésre álló szabad föld szűkülése, még kevésbé az uralkodó osztály állandó engedményeire kacsintó reformista szellemet vagy akár az antik történet modernizálásának tendenciáját. Loria minden egyéb hibája ellenére jól látja a társadalmi fejlődés egymástól minőségileg különböző szakaszait. Herbert Spencer fejlődéselméletével szemben, amely a társadalmi fejlődést a katonai társadalom ipari állapot felé való szüntelen előrehaladásának tekinti, Loria kifejti, hogy „. . . az emberi társadalom fejlődésének folyamatában a történeti fokok egész sorozatán megy át, mindegyikében gyökeresen különböző formákat, jellemvonásokat véve fel; a fejlődés kezdetén kommunista, később rabszolgai, azután hűbéri, végül pedig bérrendszeren nyugvót . . ,"47

Gyanút ébreszthetne még Loria hatása iránt a „történelmi ökonomizmus" kifejezés felmerülése a VAOSz reformtervezetben és Fogarasi előadásában, a gazdasági determinizmusé a Néptanítók Lapjában, de mindhárom helyen tisztára terminológiai kérdésről van szó. Az ókori leckék Labriola egyenes hatását sem mutatják. Nincs szó pl. a társadalmi pszichológiáról, a népi vérmérséklet sajátosságairól vagy a fajról stb., hogy csupán a nagy olasz marxista tanításának nem legfontosabb, de mindenesetre legszembetűnőbb — Plehanov által egyébként bírált48

— kategóriáira utaljunk. S ha a modernizáló tendenciáról folyik a vita, erre Salvioli sem meggyőző példa, aki bár történetszemléletében ós terminológiájában nem teljesen marxista, a döntő kérdést, az ókori és modern kapitalizmus közti különbséget világosan látja, és élesen aláhúzza.49

Végezetül a leckékben Karl Lamprechttel sem igen találkozhatunk sem a történetfilozófussal, aki a gazdasági viszonyokat épp annyira lelki folyamatoknak, a néplélek eredményének tartja, mint egy költeményt, sem a történésszel, akinek a néplélek változásán alapidő korszakolása szerint az „ókor" helyén a „tömegember" korszakára utaló periódussal, a szimbolizmussal (— i. sz. 200), ill. az egyéniség, a „típus" korába való átmenet korszakával kellene találkoznunk.50

Ezekről azonban a leckékben szó sincs. Az általános hivatkozások után vizsgáljunk meg még egy konkrét történeti hivatkozást, miszerint az ókori lecke szerzőjének a Gracehusokról, Caesarról, Catilináról ós másokról adott jellemzése „teljesen megegyeznék" Ferrero értékelésével (634—635. 1.). Rövidség kedvóért ragadjuk ki a Catilina—Cicero párhuzamot. Az ókori leckék szerzője, Révay József, mint a „szociális forradalom . . . kimagasló hősét", „a proletár mozgal" Franz Oppenheimer : Nagybirtok és szociális kérdés. A Társadalomtudományok Szabad Iskolájának 1900. évi okt. 10-én elhangzott előadása. Klny. — Oppenheimer politikai gazdaságtani rendszerét átfogóan bírálja Hurt Werner: Oppenheimers System des liberalen Sozialismus. Jena, Verlag von Gustav Fischer. 1928- 3., 7. stb. 1. "Achille Loria: A szociológia feladata és iskolái. Bpest, Grill Károly kiad. 1907. 00. 1. - Engels egyébként nemcsak a történelmi materializmus meghamisításával és plagizálással vádolta a reformista Loriát, hanem politikai gazdaságtani nézeteit, benne értékelméletét is a marxizmussal ellentétesnek jelentette ki. (Achille Loria: Intorno ad alcune critiche dell'Engels-Marx e la suadottrina. Milano-Palermo-Napoli, Reno Sandroneditore. 1902. 151-101. I. La teória economica della costituzione politica c. művéről Plehanovnak is lesújtó véleménye volt. (Plehanov: A materialista történelemfelfogásról. Bpest, Szikra. 1948. 7. 1.) Loria marxista filozófiai bírálatát Id. Sándor Pál: A filozófia története II. köt. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1965. 421-424. 1. " Plehanov: i. m. 22 — 45. 1. Ez a bírálat Antonio Labriola: Essais sur la conception matérialiste de l'histoire. Paris, 1897 c. művére vonatkozik. Sajnos, egyesegyedül ez a mű és Plehanov véleménye szolgált alapjául Labriola legújabb, Sándor PáZtól származó megítélésének is (i. m. 425 — 431. 1.), holott ez a mű nem is érthető önmagában, különösen nem Labriola: Die Probleme einer Philosophie der Geschichte c. előadása (Leipzig, Verlag Carl Reissner. 1888) nélkül. Még kedvezőtlenebbül ítéli meg Labriolát Márkus említett könyvében. Elfeledkezve Labriolának „Marx szigorú követőjeként" (Engels) a különféle ál-marxista ideológiák, köztük a legnagyobb nemzetközi tekintéllyel Sorel által képviselt anarcho-szindikalizmus elleni harcáról, anarcho-szindikalistának nevezi őt (í. m. 49.1.). Pedig a marxista történetírásnak nem az a feladata, hogy átengedje Labriola örökségét az ál-marxista irányzatoknak, hanem éppen ellenkezőleg az, hogy megtartsa ezt a marxizmusnak mind a polgári történetírás ferdítéseivel, mind a revizionizmus kisajátítási törekvéseivel szemben. Ennek szükségességét nem csupán olyan régebbi polgári nézetek bizonyítják, mint Charles Turgeon Origines économiques et tendances socialistes du matérialisme historique. Rennes, Bibliothèque Universitaire, 1912 Labriolával foglalkozó megállapításai, hanem olyan újabb keletű tanulmányok is, mint Ernest Bauer Jugoslawischer Marxismus und Anarcho-syndikalismus. Der Donauraum 1964. 4. sz. 201 — 213.1., amely Márkushoz hasonlóan az anarcho-szindikalizmushoz kapcsolja mindkét Labriolát, nemcsak Arturot, a fiút, hanem Antoniot, az apát is (i. m. 209-210. 1.). Ezzel szemben az olasz marxisták mindig a magukénak vallották Labriolát, kezdve Gramscin, aki őt az olasz szocializmus „fényes és sokat ígérő kezdetének" nevezte. Labriola korszerű olasz marxista értékelésére vonatkozólag Id. Valentino Gerratana bevezető tanulmányát Antonio Labriola Del materialismo storico. Roma, Editori Riuniti. 1963. c. könyvéhez. Ezen alapszik a nagy olasz marxista válogatott munkái első magyar kiadásának értékelése is. (Antonio Labriola: Tanulmányok a történelmi materializmusról. Bpest, Kossuth Könyvkiadó. 1966. III — V. 1.) Érdekességként megemlítjük, hogy Labriolának régebbi magyar értékelése szintén pozitív volt, mint ezt ifj. Leopold Lajos Antonio Labriola (1843-1904) Huszadik Század, 1904. IX. köt. 223 - 225.1. c. finom, irodalmi hangvételű nekrológja bizonyítja. Leopold „a marxista világnézletnek nemcsak az örök város egyetemén, de egész Olaszországban első tanítómestereként" méltatta Labriolát. "Joseph Salvioli: Der Kapitalismus im Altertum. Stuttgart, Verlag von J. H. Dietz Nachf. G. m. b. H. -Salvioli tekintetében tehát feltétlenül módosításra szorul a szovjet ókortörténeti kézikönyv historiográfiai jellemzése {Gyakov - Nyikolszkij : i. m. 378 — 379. 1.). " Kepes Етб: Lamprecht történetfilozófiája, Bpest, Rózsavölgyi és Társa. 1913.