Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1139-családbelivel, azt megölték. Később a művelődés haladásával, mikor már kezdték földjeiket művelni, nem ölték meg az idegent, hanem hazavitték, és szolgájukká tették."30 Varga Jenő pártfőiskolai előadásában ugyan szintén csak két forrását említi a rabszolgaságnak, a hódítást vagy behurcolást, de itt nyilván az ún. klasszikus rabszolgaságról van szó annál is inkább, mert a továbbiakban az előadó a rabszolgagazdaság hanyatlását összekapcsolja egyrészt a hódító háborúk megszűnésével, másrészt a termelés, a termelési technika, a munkaeszközök fejlődésével. Szerinte ezek szüntették meg a rabszolgatartó rendet, nem pedig a rabszolgafelkelések.3 1 Az első kérdésben Vargának mai ismereteink szerint nincs igaza. A rabszolgatartó társadalom nem azért omlott össze, mert új termelőerők robbantották szót az idejétmúlt termelési viszonyokat, hanem azért, mert a közvetlen termelő önérdekének érvényesülését teljesen kizáró kizsákmányolási mód tönkretette a társadalom fennmaradása szempontjából nélkülözhetetlen középrétegeket, és zsákutcába vitte az egész termelést. Viszont nagyon is igaza van szerzőnknek abban, hogy nem egyedül a rabszolgafelkelósek vagy különösen: a rabszolgaforradalmak döntötték meg a rabszolgatartó társadalmat, mint ahogy egyideig — Sztálin nyomán — marxista történészek is vélték, a feudalizmusból a kapitalizmusba való forradalmi átmenetnek a rabszolgatartó és feudális társadalom viszonyára való jogtalan kiterjesztésével, hanem a Római Birodalom nóptömegeinek forradalmi mozgalmai a barbárok forradalmaeítólag ható betöréseivel párosulva.3 2 Otto Bauer hatásának tulajdonítják az egyik lecke ama megállapítását, hogy a szocializmusba való átmenetet a nyugati szocializmus, a bolsevikokkal ellentétben, fokozatosan képzelte el. Ez azonban egyszerű ténymegállapítás, nem értékítélet, s mint ilyen vitathatatlanul igaz nemcsak a nyugati, hanem még a magyar szociáldemokráciára is, amely szintén a „békés belenövós" elméletét vallotta, tehát a vulgáris evolucionizmus talaján állt.33 Hogy a lecke szerzője nem osztja ezt az álláspontot, az kétségtelen a proletárforradalom és a proletárdiktatúra igenléséből. Ezenkívül idézhetünk egy olyan paszszust is, amely a „békés belenövést" kifejezetten a szocializmus eredeti programja elhomályosításának minősíti.3 4 Hogy az antimarxista irányzatok a Tanácsköztársaság történetszemléletében igen szűk térre szorultak, azt nemcsak direkte lehet bizonyítani, hanem indirekte, a történelmi materializmus érvényesülésének pozitív kifejtésével is. Ezek sorában olyan, a marxizmus szempontjából alapvető tételek mutathatók ki, mint: a gazdaság meghatározó szerepe és a társadalom szellemi életének másodlagossága, az alap és a felépítmény viszonya, a néptömegek és a történelmi személyiség szerepe, objektív és szubjektív tényezők egymáshoz való viszonya és szerepe a történelemben, osztályharc-, állam- és forradalomelmélet, gazdaság és politika egymáshoz való viszonya és szerepe a társadalomban, a történelmi materializmus alkalmazása a magyarországi társadalmi fejlődésre, a magyar fejlődés valóságos történelmi sajátosságai, a materialista dialektika stb. Minthogy azonban ezt a vizsgálatot Márkus László olyan gondosan elvégezte, hogy továbbjutni ezen a területen csupán a konkrét történelmi anyag elemzésével lehet, most már erre térünk ra. Bár a történelmi materializmus általános elveinek és módszertanának ismerete Tendkívül fontos, ennek az elméletnek értékét is a gyakorlat dönti el. A történelmi materializmus azon állt vagy bukott, hogy mennyire volt képes történelmileg igen rövid idő alatt az egyetemes ós a magyar történelemnek új, az eddiginél igazabb és meggyőzőbb szintézisét megalkotni. S ebből a szempontból a szocialista forradalom nehezebb feladat elé állította a történettudományt, mint bármely más tudományt, hiszen: „Az iskolai történettanítás új tervezete mögött . . . nem áll készen az új történettudomány, ezt egyszerre kell megalkotni a pedagógiai reformmal."35 A következőkben tehát azt vizsgáljuk: mint teremtette újjá a marxizmus az egész magyar történettudományt, s az egyes konkrét kérdésekben mennyire érte el vagy közelítette meg az optimális megoldást. A Történelmi összefoglalások egyes korokról adott jellemzésének vizsgálatánál a legtöbb problémát kétségkívül az ókori történet marxista szintézise okozza, bár ennek pozitívumai is számottevők. A pozitívumok mellett azonban nem kevés olyan negatívummal is találkozunk, amelyeknek eredendő okát eddig — a problémát kissé leegyszerű-30 VAOSz Reform 73, 89. 1. 31 Varga Jenő: A kapitalizmus gazdaságtana. PI Arch. 608. fond 1/4. 2. I. " Bernhard Töpfer: Zu einigen Grundfragen des Feudalismus. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft (a továbbiakban: ZfG), 1965. 5. sz. 788-789. 1. 33 Molndr: i. m. 315. 1. 31 Varjas Sándor: Az 1848-1 forradalom és Bonaparte államcsinvje. PI Arch. 608. fond 1/4,18.1. "I.m. 79. 1.
