Századok – 1969
Vita - Vita a Történettudományi Intézetben az Annales kör történetfelfogásáról - Niederhauser Emil: Az Annales és Kelet-Európa 1130/V–VI
1130 NIEDEKHAUSER EMIL nyok mellé és azokkal gyümölcsöző párbeszédet kezdjen, módszereikből tanuljon. Ez a törekvés vezeti őket a strukturalizmushoz. Ebben a törekvésben tehát az Annales köre nem áll egyedül, ha talán mindeddig a legtöbbet ós a legfigyelemreméltóbbat is tette ezen a téren. Beilleszkedik abba az általános áramlatba, amely a marxizmus legitim és illegitim örököseit éppen az örökség többé-kevésbé tudatos továbbfejlesztése során a strukturalizmus marxi értelmezésének felújítása és a természettudományok új eredményeit figyelembevevő, korszerű kiépítése felé irányítja. Ezek a törekvések kétségkívül a történettudomány mai fejlődésének legjelentősebb mozzanatai, s együtt járnak, mint láttuk, egyrészt a szubjektívista, másrészt a statikus strukturalista álláspontoktól való elhatárolódással. E negatív elhatárolódások azonban nem oldják meg önmagukban a genetikus strukturalizmus még fennálló problémáit. A módszer korántsem alakult ki, ellentétben a statikus strukturalizmuséval, amely elvont modelljeivel meglehetősen kész és könnyen alkalmazható sémákat kínál. (Ebben áll csábító ereje a kidolgozatlanabb genetikus strukturalizmus rovására.) M. A. Barg fent idézett cikkében, mikor a struktúrának három aspektusát, a funkcionálist, a genetikust és a dinamikust elemzi, a kót utóbbinak kutatási nehézségeit emlegeti s megállapítja, hogy „a történelem elméletében még eddig nincs rendszeresen kidolgozva a társadalmi dinamika struktúrája, akárcsak egyetlen, bármelyik formáció keretei között is". Ugyanezt panaszolja P. Lebrun is: „nem rendelkezünk még a struktúrából struktúrába való átmenetek hiteltórdemlő elméletével". Marxista és nem-marxista táborban tehát egyaránt a struktúrák mozgásának törvényszerűségeit akarják megismerni, de a megközelítés módja természetesen különbözik. A különbségek világosan kiderülnek, ha figyelmesen elemezzük L. Goldmann fentebb idézett meghatározását a genetikus strukturalizmusról. Ezúttal hármat kívánok kiemelni közülük. 1. A struktúrák egymásbafonódásáról ós interdependenciájáról szóló tételben egy nivelláló pluralizmus érvényesülhet, amely elmoshatja a struktúra hierarchizált felépülésének marxi szemléletét, konkréten a gazdaság primátusának érvényesülését. Enélkül ugyanis a struktúra dinamizmusa egyenlő erők kiszámíthatatlan eredője marad. Az Annales körének történetszemléletében valóban észlelhető bizonyos fokú idegenkedés attól, hogy a történelmi tényezők közül bármelyiknek is primátust tulajdonítsanak. 2. A struktúra dinamizmusa lényegének tekintett önkiegyensúlyozó törekvést lehet úgy is felfogni, hogy az osztálybéke a társadalmi struktúra normális állapota, az osztályharc pedig kivétel, ami a változást magát, a dinamizmus tulajdonképpeni lényegét periferikussá teszi. Ilyen tendenciák mutatkoznak az Annales társadalmi differenciálódást tárgyaló nem egy közleményében az osztályok és rétegek határvonalainak összemosásában. 3. Az egymásbaépülő struktúrák közül az átfogóbbaknak a bennükfoglaltakra gyakorolt meghatározó hatását hangsúlyozni önmagéban helyes, mert a belső fejlődést dogmatikusan abszolutizáló tendenciákat üdvösen korrigálja, mégis fennáll a veszélye ha nem is egy a tergo teleológiának, amelynek vádja ellen pl. Piaget erélyesen tiltakozik, de egy olyan finalitás becsempészésének, amely veszélyes közelségbe sodorhat a teleológiához ós ezzel a metafizikához. A marxista történelemfelfogásnak a belső fejlődésre vetett erőteljes hangsúlya segíthet ezt elkerülni, s egyben a struktúrát alkotó mechanizmusok viszonylagos autonómiáját feltárni. ÜSTIEDERHAUSER EMIL : Az Annales és Kelet-Európa Kezdjük néhány számszerűséggel. 21 évfolyamban tíz olyan tanulmány van, amely általában foglalkozik Kelet-Európa térségének valamilyen összefoglaló kérdésével (ebből néhány a Balti-tengeri kereskedelmi kapcsolatokkal), 14 az orosz, ill. a szovjet történettel, 20 Lengyelország történetével (ennek legalább kétharmadát marxista lengyel történészek írták), 2 a cseh történelemmel ós 13 a balkáni népek történetével, beleértve ebbe még Bizáncot is. Önmagában véve nem sok, ha a 21 évfolyam vaskos, és éppen egyre vastagodó köteteire gondolunk, persze tekintve azt az időben és térben igen széles