Századok – 1969
Vita - Vita a Történettudományi Intézetben az Annales kör történetfelfogásáról - Niederhauser Emil: Az Annales és Kelet-Európa 1130/V–VI
AZ ANNALES ÉS KELET-EURÖPA 1131 érdeklődést, amely a folyóiratot jellemzi, talán nem is olyan kevés. Hozzá kell még számítani az ismertetéseket, vagy nagyobb kritikai cikkeket, móltatásokat, s akkor kedvezőbb kép alakul ki. Az összefoglaló tanulmányok közt nincs olyan, amely magát a fogalmat érintené, vagy sejtetné, mit is tart az Annales köre Kelet-Európához tartozónak. így inkább azt kellett vizsgálnunk, mit írnak arról a Kelet-Európáról, ill. azokról az országokról, amelyek a mi fogalmaink szerint ide tartoznak. A Kelet-Európa iránti érdeklődésben határozottan két korszakot lehet megkülönböztetni. Az első korszakban, 1956-ig, az érdeklődés még meglehetősen csekély. Az Í848-as forradalmak évfordulójára írt tanulmány még csak a német forradalomig jut el a térben, az ettől keletre lezajlott eseményekkel nem foglalkozik. A cikk írója arra a megállapításra jut, hogy ekkor szakadás állt be Nyugat- és Közép-Európa közt, az előbbiben folytatódott a demokratikus fejlődés, az utóbbiban ekkor megállt. Ha keletebbre tekint ekkor még valamelyik tanulmányíró, legfeljebb Oroszországot látja meg, mint Ch. Morazó a felvilágosult deszpotizmusokról írt tanulmányában, ahol megkísérli kimutatni Oroszország végzetes elmaradottságát a többi európai országhoz képest. 1957-tel jelentős fordulat következik be. Ettől kezdve megnő a kelet-európai országok történetével foglalkozó tanulmányok száma, több az ismertetés, megjelennek az első szerzők, akik a világnak ebből a feléből származnak, hangsúlyozzák a szovjet történettudomány jelentőségét. S attól kezdve ez az érdeklődés nem is lankad el. Egyes keleteurópai országokra csak 1957-től kezdve figyel fel a folyóirat, azelőtt még ismertetésekben sem szerepeltek. Az egyetlen jelentős kivétel Lengyelország, ahogy az már a tanulmányok számából is kiderült, 1950-ből való az első jelentősebb ismertetés a lengyel történészek munkáiról. Ez az együttműködés azután hamarosan a lengyel szerzők fokozódó érvényesülésében jut kifejezésre, míg bolgár szerzőtől csak 1963-ban, magyar szerzőtől pedig 1966-ban közöl tanulmányt a folyóirat. Az egyes tanulmányok, már csak tematikájuk miatt is, amely egy-egy részletkérdésre térhet csupán ki, műfaji okokból is, keveset árulnak el az Annales íróinak a keleteurópai országokra vonatkozó nézeteiből, többet tudhatunk meg az egyes ismertetésekből. Ennek megfelelően a következőkben az ismertetéseket is számbavéve teszünk néhány általános megállapítást. A számszerűségben is elől álló lengyelek és a szovjet történettudomány az, akinek az álláspontja iránt érdeklődik, véleményét fontosnak tartja, képviselőit megbecsüli. Witold Kulának Braudel egyik tanulmányával, a longue durée problematikáját felvető tanulmányával is vitázik, cikkét kommentár nélkül közli a folyóirat, ami sok szovjet tanulmány vagy vitacikk esetében nem következett be. Ez az álláspont nem valami szűkebb francia szempontbó tekint kissé lefelé, amikor keletre néz, hanem általánosabban nyugati szempontból. Francia vonatkozásokat csak igen ritkán emel ki a folyóirat, pl. amikor a XVIII. századi Lengyelország kulturális fejlődésében a francia kapcsolatokat tartja a legfontosabbaknak, vagy annak örül 1965-ben, hogy a csehszlovák történészek éppen egy francia folyóirat hasábjain kezdik a dialógust a nyugati történészekkel. A szélesebb „nyugati" összetartást mutatja, hogy az Annales igen gyakran ismerteti a keleteurópai országokkal foglalkozó francia, angol és amerikai történészek (és egyéb társadalomtudományi ágak képviselőinek) munkáit, az illető országokból való történészek munkái mellett, természetesen már csak nyelvi okokból is, a nyugatiaknak valamivel nagyobb helyet juttatva. Az amerikai balkanisztikának pl. a jövőben vezető szerepet jósol a folyóirat egy 1965-ös szemlecikkben. De szinte teljesen hiányzik a nyugat-német Ostforschung eredményeinek az ismertetése, ill. kritikája, amikor —- igen ritkán — ilyen tárgyú vagy általában nyugat-német szerzőtől származó munka kerül ismertetésre, az Annales véleménye meglehetősen elutasító, a németek szerepének a dicsőítését látja benne, vagy kifogásolja, hogy túlságosan eltérőnek találja a fejlődést a nyugatitól. Az érdemlegesebb összefoglaló jellegű tanulmányokat mind kelet-európai történészek írták (a lengyel Stan. Hoszowski és M. Malowist, ill. a cseh Fr. Graus), de közülük Hoszowski csak Kelet-Közép-Európát vizsgálja (az árforradalom itteni hatását), Graus a cseh fejlődést a nyugatihoz kapcsolja (ami más cseh történészektől sem volt idegen), egyedül Malowist cikke az, amely a mi értelmünkben vett Kelet-Európa fejlődését veti össze, s talál analógiát a XV—XVI. századi fejlődésben a korabeli nyugat-európaival. Érdekes, hogy a korábbi nyugati történetírástól eltérően az Annales már elég korán szembeszáll a Habsburg-Monarchiát idealizáló felfogásokkal, már 1952-ben, Kann nagy könyvének az ismertetése kapcsán utal arra, milyen nehéz volt a Monarchia fenntartása, Í963-ban Droz Mitteleuropa-könyvóvel kapcsolatban pedig egyenesen kifejti, hogy nem sajnálja a Monarchia eltüntet, s hangsúlyozza, hogy felbomlása már a XIX. század folyamán igen előrehaladott állapotban volt. 13*
